Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-325

325. országos ülés 1908 május 16-án, szombaton. 347 kübli hires vízforrások tulajdonosa, a Mattoni­czég, a mely roppant ügyes a kezelésben és a tisztaságtartásban is, egy időben a Schönborn­uradalomnak mind a négy gyógyforrás-vidékét kiárendálta tiz évre csak azért, bogy azok ellen­reklámot a Giesshüblinek ne csinálhassanak. És sikerült is a publikummal annyira elfelejtetni ezeket a vizeket, bogy uj életet kellett ezen viz reklámjainak kezdeni; csak azért bérelte azo­kat ki olcsón, hogy a forgalomból a Griesshübli­vel szemben kiessenek. Az északkeleti magyar vizek, a beregi, a máramarosi ásványvizek tiszta kezelésével ugyanazt a sikert lehetne elérni, a milyent elért pl. a Kristály-forrással a Lukács­fürdő, s a milyent elért a Szalvátor-forrás, a mely úgyszólván mintaszerűleg tisztán kezeltetik. Még számos egyéb intézkedésre is volna szükség, pl. magukra az üvegekre nézve stb. De nem akarok most a részletekbe menni, nem is az én dolgom ez, hanem a belügyminisztériu­mot, illetve az országos közegészségi tanács ama kinevezendő tagjait illeti, a kiknek kötelességükké tenné a belügyminiszter _ur a szigorú ellenőrzést ezekben a dolgokban. Okét illetné az ezekről való gondoskodás és meg vagyok győződve, hogy édes hazánk milliót és milliót kitevő külföld­ről való pénzt fogna ezen a réven kapni, mint — a hogy felhoztam — Darányi miniszter a szárnyas állatok és tojáskivitellel; sőt mond­hatom, az ásványvizekkel még nagyobb ered­ményt lehetne elérni. (Igaz! Ugy van!) Igen t. belügyminiszter ur! Ezeket álta­lánosságban ásványvizeinkről, azoknak kezelésé­ről és a kivitelről. Most egy specziális kérdést pendítek meg, a melyre kérném szives figyelmét annál is inkább, mert az a fővárossal függ össze. (Halljuk! Halljuk!) Tudvalevő dolog, hogy fővárosunknak, mind Pestnek, mind pedig Budának talaját szintén az isteni gondviselés gazdagon áldotta meg hat­hatós, részint italra, de legíőképmn fürdőre való gyógyvizekkel. Ezekre vonatkozólag bocsánatot kérek, ha röviden egy kis tudományos fejtege­tésbe bocsátkozom, (Halljuk! Halljuk!) de megvan a czélja, hogy miért teszem. Két csoportba oszthatók ezek a vizek és pedig a felhévvizek és az alhévvizek csoportjára. A felhévvizek közé tartoznak az óbudai vizek, az Árpád-forrás, a Natli malomforrás és kör­nyéke, a Császárfürdő, a Lukácsfürdő és a Királyfürdő; az alhévvizek csoportjában fekszik jjedig a Báczfürdő, a Pudasfiirdő ós a ma nem élvezhető, nem kapható, betömött vagy a Dunába ömlő Sárosfürdő, pedig ez a leghathatósabb. Ezeknek a csoportoknak a gazdagsága bámula­tos. És most elmondok egy történetet, nem anekdotát, a mely rávezetett bennünket — az én koromban történt a dolog — a margitszi­geti és a városligeti Artézi kútnak gazdag ered­ményű forrásaira. (Halljuk! Halljuk!) 1863-ban történt, az akkori óriási, rend­kívüli szárazság idején, a mikor a Duna olyan kicsinyre apadt, hogy pl. olyan zátonyok mutat­koztak, a melyekről talán senki és semmiféle térkép nem tudott. Velem történt, élő bizony­sága vagyok annak, a mit most elmondok. A nemzeti múzeumban akkor Korner Flóris volt a régiségtár őre, a kinek a múzeumból lejövet, lélekszakadva jelentik, hogy menjen ki a Rákospatak torkolatához a pesti oldalra ottan zátony bukkant fel, meleg vízforrás van rajta, a melyen római feliratos kövek láthatók. Magam mentem ki vele és csakugyan a Rákospataknál egy zátonyon megtaláltuk a me­leg forrást, a mely épen olyan hőségű és kénes tartalmú volt, mint a margitszigeti és az artézi és a római téglákat megnézve, ez a felírás volt rajtuk: Legio secunda adjutrix. Korner Flóris erre azt mondotta, hogy íme a Contra-Aquincum vára megvan; a rómaiak az erődökkel szemben várakat csináltak. 0 ennek örült, én másnak örültem. Örültem annak, hogy a pesti oldalon alhévvizi forrás van. Mindjárt Zsigmondyval, a hires artézi kútfúróval beszéltünk és ezen tény konstatálása adott azon eszmének kivitelére való vágyat, hogy a Margitszigeten próbafúrá­sokat ajánlott József főherczegnek, a mely próbafúrások — tudjuk — milyen szépen sike­rültek, így láttuk, hogy átjön az a réteg, a mely a meleg forrásokat bocsátja ki a Margit­szigetre is. Zsigmondy elfogadta az eszmét, és tudjuk, hogy az mennyire használt. Azután bizonyosnak tartván azt, hogy a meleg vizet tartalmazó réteg átjön Pestre, ajánlatot tett az artézi kut fúrása iránt a Városligetben. Meg is kapta. így jött létre az artézi kut. A fnrás közben azt látták, hogy a réteg kissé lejebb van Pesten, mint a budai oldalon és itt kissé mélyebbre kellett fúrni, mint a Margitszigeten. Csak mellékesen jegyzem meg, mert nem tartozik a dologhoz : a felhévvizek csoportja és a másik vizcsoport egy­másnak átellenében van. A. t. miniszterelnök úrra hivatkozom, a kivel szerencsés voltain egy már törvénynyé vált intézkedését a háznak át­venni és ezen vizeket vizsgálni, hogy pl. az óbudai temetőnél, közel a Katii-malomhoz van egy meleg forrás, a melynek közelében Anony­mus szerint Árpád eltemettetett. Ott farások történtek, és majdnem ember­deréknyi magasságban ömlött ki a viz. Más világváros, a hol ennyi viz volna, mint Pesten: Bécs, Boroszló va gy Berlin mit teremtett volna ezekből! És ottan, t. ház ez a viz megrepeszti a hegyeket és a temetőben hasadékok támadnak, ugy, hogy néha a koporsók is kilátszanak, s a temetőt fel kell hagyni, annyira ásványvizes az egész hegység és kör­nyéke. Mi ezt nem használjuk fel, hanem enged­jük a maga szabadjára, a mint az a barbár idő­ben előfordult. A rómaiak már felhasználták 44*

Next

/
Oldalképek
Tartalom