Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-325

324 325. országos ülés 1908 május 16-án, szombaton. községi adót ismét az illető czég telephelyén fizetik. Pető Sándor : Egy részét ott! Húsz százalékot! Buza Barna : A vállalkozásnál igen, de csak a vállalkozásnál; az ilyen utazóügynökök utján szerzett jövedelemből egy krajczár sem jut az illető kisebb városoknak, hanem mind annak a városnak jut, a melyben a telep helye van. Mindezen lehetne segíteni; lehetne módját találni annak, hogy az ilyen, utazó ügynökök által szerzett jövedelem az illető városok községi háztartása javára megadóztassák ; ez nagyon igazságos és nagyon méltányos dolog volna és nagyon sokat lendítene a kisebb városok háztartásán ; de nekem is meggyőződésem, hogy a városok háztartása teljes mértékben sem ilyen kisegítő intézkedésekkel, sem!pedig|tisztán állami segítséggel nem rendezhető, hanem csak ugy, ha igyekezni fogunk a magyar^ városokat helyes kommunális gazdasági politikának a követésére rábírni, (Helyeslés) ha elérhetjük, hogy a városok közhasználatú üzemeiket saját kezelésükbe veszik és ezek jövedelmét fordítják községi háztartásuk költségeinek fedezésére ; • akkor megszabadulnak városaink a pótadóknak mostani, annyira nyomasztó súlyától, akkor kifejlődhetik Magyarországon is az a helyes kommunális gazdasági élet, a mely a külföldi városok legerősebb táplálója és fejlesztője, kifejlődhetik az, hogy a város a közhasználatú vállalatokból eredő jövedelmet, a mely tulaj dónké pen helyes felfogás szerint valóban közjövedelem, nem engedi át egyes vállalkozóknak, (Helyeslés) hanem ezt a jövedelmet saját kiadásainak a fedezésére fordítja és saját intézményeinek fejlesztésére. (Helyeslés.) Magyarországon eddig ennek a rendszernek éj^en az ellenkezője volt divatban. Magyarországon — és ez szintén egyik jellemző adata az elmúlt korszaknak — ki volt adva a jelszó, hogy városban tartózkodni és óvakodni kell a vállalatok házi kezelésétől. Nemcsak, hogy nem létesítettek azok a városok házilag ilyen közhasználatú vállalatokat, hanem még ha egyes városoknak ilyen közhasználatú vállalataik voltak is, mindig az volt az általános irányzat, hogy ezen vállalatokat bérbe kell adni és bérlet utján kell azokat hasznosítani, értékesíteni. Mert azt mondták, hogy a házi kezelés mindig visszaélésre vezet és a házi kezelés visszaéléseivel szemben csak a magánkezeléssel lehet segíteni és védekezni. Pedig helytelen volt a kiindulási tétel, mert ha visszaélések fordulnak elő a házi kezelésben, azokon nem ugy kell segíteni, hogy megszüntetjük a házi kezelést, hanem ugy, hogy erős ellenőrzéssel ki kell küszöbölni és meg kell szüntetni a visszaéléseket. (Helyeslés.) így aztán az a rendszer fejlődött ki Magyarországon, kezdve az ország fővárosán, a hol ez a rendszer a legpregnansabban van kifejlődve, (Halljuk!) hogy a vállalkozók, spekulánsok, s bérlők egész serege, egész érdekcsoportja lepte el az egyes magyar városokat. Ezek a bérlők klikkekké alakulva a város minden jövedelmét, a város közvállalataiból . eredő minden hasznot lefoglaltak a maguk számára ; ők gazdagodtak, boldogultak, a varosak pedig pusztultak és hanyatlottak és a pótadó mindenütt ijesztő mértékben emelkedett. A magánvállalkozóknak, bérlőknek, a városi érdekcsoportoknak ezen gazdálkodását csakugyan meg kell szüntetni, ( ügy van !) csakugyan rá Itell vezetni a városokat arra, hogy azokat a monopoliumos vállalatakat ne egyesek, ne 20—30% haszonnal dolgozó társulatok javára, hanem a maguk javára értékesítsék, és akkor azután a városok háztartásának bajai orvosolva lesznek és a magyar városoknak egy egészséges, egy jobb jövőt teremtő uj fejlődése előtt fogunk állani. De ez magában véve csak a városok háztartásán, anyagi terhein segit, azonban nem tudjuk a városokat mai súlyos helyzetükből, mai elmaradott állapotukból kiemelni, ha a városi közigazgatásnak mai rendszerén helyes és okos intézkedésekkel nem változtatunk. A városi közigazgatás ma valósággal fulladozik a bürakratizmusban; a városi közigazgatás Magyarországon nincs egységesen szervezve, rendezve ; a legtöbb helyen elnyeli az egész közigazgatást és megakasztja a városi közigazgatás egészséges, rendes menetét a tömérdek sok tinta, a tömérdek sok papiros, és a tömérdek sok haszontalan, s hiábavaló irka-firka. Nehéz egységesen rendezni ezeket a dolgokat ; nehéz egységes szabályozással segíteni ezen azért, mert a városok viszonyai rendkívül különfélék és egy 2—3000 lakosú rendezett tanácsú városra nem lehet ugyanazokat a szabályokat alkalmazni, a melyek pl. egy 40—50 ezer lakosú városra érvényesek és hasznosak lehetnek. De általános alapelveket, irányelveket mégis meg lehet állapítani és mégis lehet a községi közigazgatásnak valami olyan rendszerét, a községi ügyvitel valami olyan módját megállapítani, a mely a felesleges és hiábavaló irka-firkákat és formalitásokat a községi ügyvezetésből kiküszöböli, azt a restancziák mai tengeréből kiemeli és helyes útra tereli. # Hogy mily borzalmasan megy egyes községekben az ügykezelés, hogy ez az ügykezelés mennyire hátráltatja a községek egész vezetését és mennyire megakasztja a községek fejlődését is: annak illusztrálására méltóztassék megengedni, hogy csak egy példát mondjak el, (Halljuk !) pl. azt, hogy egyik-másik magyar városban hogyan és mily utón juthat hozzá valaki egy személyi viszonyait igazoló községi bizonyítvány megszerzéséhez. Ha egy magyar városban valaki egy községi bizonyítványt akar szerezni, először ahhoz a városi tanácsoshoz kell fordulnia, a ki ezekkel az ügyekkel foglalkozik. Az illető városi tanácsosnak előterjeszti a kérelmét, az a tanácsos a kérelemről jegyzőkönyvet vesz fel. Ez történik az egyik napon. A jegyzőkönyvet azután beadja a városi iktatóba, az iktató a felvett jegyzőkönyvet iktatószámmal látja el, azután beadja a városi kiadóhivatalba. Itt a jegyzőkönyvet felszerelik, vagyis