Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-325

325. országos ülés 1908 május 16-án, szombaton. 323 t. elnök ur és csak azt jelenteni Id, hogy ha Mezőt) Vilmos képviselő ur a protestáns vallás gyülekezési és egyesülési szabadságát látja veszélyeztetve és ennek védelmére hivja sorompóba a magyar protestánsokat, akkor remélem, hogy a magyar protestánsok be fogják látni, hogy ez nem a protestantizmus védelmére, hanem az ország társadalmi rendjének felforgatására irányuló törekvés és nem fognak oda szegődni ezen törekvés szekértelójául és azoknak az uraknak, a kik igy az egyesülési és gyülekezési szabadság védelmének köpenyege alatt a felekezeti gyűlölséget és viszálykodást akarják felidézni, rövid idő alatt a fogadatlan prókátorok sorsára kell jutniok. A másik momentum, a melyről meg akarak emlékezni, az a szomorú jelensége a magyar képviselőház legutóbbi költségvetési vitáinak, hogy különösen a belügyi költségvetés lassacskán legtöbbnyire nemzetiségi vitává fajul el. Ugy vagyunk ezzel, mint a nagyon beteg ember az ő betegségeivel, hogy mikor az egyik baja, az egyik betegsége erősebben elkezd sajogni, akkor azt hiszi, hogy az az ő egyedüli betegsége, egyedüli baja és a többiről lassacskán el is felejtkezik, azt hiszi, hogy már nincs egyéb betegsége és nem is kell egyéb bajából kigyógyulnia. Hát a mi költségvetési vitáinkba is mindig belevegyül a nemzetiségi kérdés. Axról folyik a vita folytonosan és lassacskán, szinte ugy képzeljük, hogy Magyarországon már nincs is egyéb baj, nincs is egyéb hiány és nincs is egyéb igazitani, javitani és orvosolni való, mint a nemzetiségi kérdés. (Ugy van ! a haloldalon.) Hát, t. képviselőház, igen nagy, igen súlyos betegsége Magyarországnak a nemzetiségi kérdés, de, fájdalom, nem egyedül álló betegsége. Sok nagy, sok súlyos bajunk van még nekünk ezenfelül. Sok orvosolni való van még a magyar közéletben és azt hiszem, hogy ha helytelen dolog volna a nemzetiségi kérdést teljesen mellőzni, annak megoldására nem törekedni, ép olyan helytelen lenne mindig csak ezt emlegetni, mindig csak ennek a rémét festeni a magyar emberek elé és egyéb betegségeinket elfelejteni, egyéb betegségeink orvoslásáról nem gondoskodni. (Ugy van! a baloldalon.) A mostani költségvetési vita annyiban javulást jelent az előbbi vitákhoz mérten, hogy ma már a nemzetiségi kérdés nem játszik egészen ilyen predomináló szerepet, hanem szóbakerülnek a magyar közéletnek és különösen a belügyi tárcza keretébe tartozó közéletnek egyéb bajai, egyéb hiányai és visszásságai is. Ezek közül a javitani és orvosolni való bajok közül méltóztassék megengedni, hogy csak egy-két részletre én is kiterjeszkedjem. (Halljuk ! Halljuk !) így különösen a magyar közigazgatásnak olyan részleteire, a melyek már érintve voltak ebben a költségvetési vitában, de a melyek azt hiszem, annyira fontosak, a magyar nemzet jövő fejlődése szempontjából olyan sulylyal birok, hogy nagyon helyem van ezeknek a kérdéseknek minden oldalról való megvilágítása. (Halljuk! Halljuk!) Értem, t. képviselőház, a magyar városok rendezésének az ügyét, a mely azt hiszem, a magyar közigazgatásban a legsürgősebb és legfontosabb megoldásra váró kérdés. Mert a városokkal szemben a magyar törvényhozás az elmúlt időkben az alkotmányosság helyreállításától, 1867-től fogva épen nem követte azt a politikát, a mit követett a magyar állam ezer esztendőn keresztül, a mikor a városok fejlődését, haladását privilégiumokkal, a városoknak nyújtott kedvezményekkel igyekezett biztosítani. Az ujabb magyar törvénjrhozás a városoknak nem hogy kedvezményeket adott volna, de a városokat a községekkel, a vármegyékkel szemben mindig és mindenütt hátrányban részesítette. Mondhatnám, hogy ha azelőtt privilégiumokat kaptak a városok, hogy jobban fejlődhessenek, a közelmúlt időkben a privilégiumok ellenkezőjét, valóságos antiprivilégiumokat kaptak. Hogy egészen világos legyen, a mit mondok, hogy erről mindenki meggyőződhessék, elég lesz csak annyit felemlítenem, hogy a törvényhatóságok az államtól segélyt kapnak az ő közigazgatási költségeik fedezésére. S mirevaló ez a segély ? Hogy a törvényhatóságok abból fedezzék azután a főszolgabírónak, a központi és járási tisztviselőknek a fizetését, és a központi és járási közigazgatásnak kiadásait. Kelemen Samu : Erős ipar legyen a városokban ! Buza Barna: Már most, t. képviselőház, a rendezett tanácsú városoknak a polgármestere ugyanazt a feladatot teljesiti, a mit a járásoknak a főszolgabirája teljesít. A rendezett tanácsú városok ép ugy fizetik a vármegyei pótadót, mint a többi községek. De míg a többi községek a vármegyei pótadó ellenében kapják a járási közigazgatást, addig a rendezett tanácsú városok az ő vármegyei pótadójukkal szintén fizetik e közigazgatást, noha sajátjukból fizetett külön közegeket is kénytelenek ennek intézésére fentartani, a közigazgatás költségei tehát kétszeresen nehezednek rájuk és igy világos, hogy nem privilégiumban, nem előnyben, hanem hátrányban részesülnek a többi községekkel szemben. De az adóztatás keretében még egészen más jelenségek is vannak, a melyek különösen a nagyobb városokra nyomasztólag hatnak és háztartásukat igen súlyosan" terhelik. A kisebb városokban folyó középitkezéseket vagy nagyobb építkezéseket pl. rendesen nagyobb városbeli, legtöbbnyire fővárosi építési vállalkozók teljesitik, a kik nyereségüket, hasznukat, jövedelmüket ott szerzik abban a csepp kis városban, de a községi adót jövedelmük után mégis abban a nagyobb városban fizetik, a melyben üzleti telepük van, a melyben laknak. Azután elárasztják a kisebb városokat — az erre vonatkozó rendeletek nagyon hiányosak lévén, s nagyon könnyen lehetvén velük visszaélni — a nagyobb városbeli kereskedők utazóügynökei, a kik a kisebb városban jelentékeny üzleteket csinálnak és igen jelentékeny jövedelmet szereznek, a mely után a 41*