Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-325

320 S25. országos ülés 1908 ván, hogy itt Kunszentmárton község bőkezűsége folytán lehet profitirozni 30.000 K-át, azt mondotta, hogy ez a 30.000 K az enyém és ezzel a 30.000 K-val kevesebb összeget adott Jász-Nagykun-Szolnok vármegyének az általa már megígért beruházási összegnél. Ott van egy másik példa, t. képviselőház. Mezőtúr és Tiszaföldvár között építeni akarnak egy utat. A két község között ott van Mesterszállás községe. Mesterszállás községének birtokosai ku­nokból állanak, a kiknek valami nagy szószólójuk nem igen van a vármegyeháznál. Virilis Mester­szállás községéből nem kerül ki egy se. Ez az ut, a mely Tiszaföldvár és Mezőtúr között fog építtetni, ugy szolgálta volna igazán a közérdeket, ha bement volna Mesterszállás községébe és onnan Tiszaföld­várra. Békés vármegye kérte is, hogy Jász-Nagy­kun-Szolnok vármegye igy építse ki az utat, mert akkor Mesterszállásról a kőut összefutott volna'az állami úttal és Szarvas és Öcsöd mellett vezetett volna el. Ott áll azonban ezzel szemben a virilis magánérdek. Ha ugy csinálták volna meg az utat, hogy a községek lettek volna egymás között össze­kötve és nem az uradalmak, akkor gróf Serényi Béla, a ki államtitkár volt a Tisza korszak alatt, nem kapott volna a földje mellett kőutat és akkor a volt főispán, Lippich Gusztáv szintén ut nélkül maradt volna. Minthogy pedig ezek befolyásos emberek voltak, tagjai voltak az utbizottságnak és az u. n. százas bizottságnak, megszavazta a vár­megye az utat ugy, hogy az most az egyes közsé­gek érdekeinek kijátszásával egy oly helyen megy keresztül, a hol szolgálhatja az egyes emberek ér­dekeit, de a közérdeket nem. Megjegyzem még, hogy az állami szakközegek, a szolnoki államépitészeti hivatalnokok mind azt mondották, hogy ugy igazságos és helyes az útnak a megépítése, a mint én azt fönt jeleztem. Minthogy azonban ezek az urak is befolyásolva vannak, és a virilisták befolyás i alatt állanak, megépítik az utat majd ugy, hogy egyesek magánérdekét szolgálni fogja, de a közérdeket nem. Nem fogja szolgálni különösen ezt az intencziót, a melyet a t. keres­kedelmi miniszter ur is hangoztatott, hogy a köz­vitáknak az a czéljuk, hogy a községeket kössék egymással össze. Mezőtúr és Mesterszállás meg is felebbezték a vármegyének ezt a határozatát a kereskedelmi miniszter úrhoz és meg is jött a vá­lasz, csakhogy erről a kérdésről ez a válasz bölcsen hallgatott. En nem keresem ennek az okát, de meg kell jegyeznem, hogy ha a miniszter ur e kérdéssel foglalkozott volna, akkor e két község felebbezésé­nek és Békés vármegye felterjesztésének igazat kellett volna adnia, mert hogy ha evvel, mondom, komolyabban foglalkozik, lehetetlen lett volna, hogy kitérjen az igazság elől, hogy ezt az utat meghagyta volna. Sok más kérdés volna még, t. képviselőház, de nem akarom a szót szaporítani; azt hiszem, nem fog engem a t. képviselőház vádaskodással illetni, ha azt mondom, hogy a virilizmus a nagy­birtokosok érdekét szolgálja a vármegyékben; május 16-án, szombaton. épen azért, hogy ha ez az átmeneti kormány vállal­kozott arra, hogy egyebet is csinál, mint a mi a paktumban van, legfőbb ideje volna, hogy ezen a téren is tegyünk valamit; nem mondom, hogy egé­szen töröljük el a virilizmust, — bár ennek volnék a barátja — de gondoskodni kellene arról, hogy a művelt középosztály, az értelmiség a törvényható­sági bizottságban helyt foglaljon, mert ma jóformán ki van zárva; ott vannak a virilisták, ott vannak a választottak, ám ha az általános választói jog létrejön, akkor a törvényhatósági bizottság másik fele valószínűleg szocziálistákból fog állni, s igy a művelt középosztály, az értelmiség ki lesz zárva. Ezeknél fogva én a következő határozati javas­latot adom be és ajánlom elfogadásra : »Utasitja a ház a kormányt, hogy az 1886 : XXI. és XXII. t.-czikkek olyan módosítása iránt terjeszszen a ház elé törvényjavaslatot, hogy a községi és városi képviselőtestületekben a törvény­hatósági bizottsági tagság újból és pedig a jelen­leginél demokratikusabb alapon szabályoztassék.« (Helyeslés a baloldalon.) Foglalkozni kívánok még a közegészségügy­gyei és rámutatok arra, hogy a községi és járási orvosok mily rosszul javadalmaztatnak, daczára annak, hogy sokkal nagyobb előképzettség kíván­tatik meg tőlük, mint a községi jegyzőktől, a kiknek javadalmuk — a fixfizetés és mellékjövedelem — sokkal nagyobb, mint a körorvosoké. Ez az oka annak, hogy inig a községi jegyzői állásra szolga­birák, főszolgabirák, ügyvédek pályáznak, mert az jó kenyérkereset, addig a községi és körorvosi állásra nem mindig akad pályázat. Jelenleg is, ugy tudom, 236 körben nincs körorvos. Pedig, különösen Magyarországon, a hol oly nagy a gyer­mekhalandóság, a hol a fertőző betegségek oly nagy pusztításokat végeznek, nagy gondnak kellene lenni arra, hogy a községi és körorvosok érdekét és egyáltalában a közegészségügyet rendezzük és annak anyagi érdekét istápoljuk. (Helyeslés.) Külö­nösen nagy bajt látok abban, hogy még a jelenlegi körorvosok sincsenek kiképezve a tekintetben, hogy a fertőző betegségeket, azok baczillusait fel­ismerjék ; községi és járási székhelyeken nem lehet mikroszkopikus vizsgálatot eszközölni, a mely nélkül pedig a fertőző betegségek fel nem ismerhetők ; ha valami fontosabb esetről van szó, rendszerint felküldik Budapestre. En tehát a községi közegész­ségügy terén azt óhajtanám, hogy a községi és járási orvosok, különösen a fertőző betegségek fel­ismerése és ellenőrzése szempontjából képeztesse­nek ki és a mellett az volna a kívánalmam, hogy a községi orvosok és a körorvosok olyan javadalma­zásban részesüljenek, a mely arányban áll az ő fáradságukkal, az ő kvalifikácziójukkal és azzal a nagy munkával, a melybe az orvosi diploma meg­szerzése ma kerül. Ennélfogva én még a következő határozati javaslatot terjesztem a képviselőház elé (olvassa): »Utasitja a ház a belügyi kormányt, hogy a köz­egészségügy újból való rendezése, a községi és körorvosok fizetésének rendezése iránt haladék-

Next

/
Oldalképek
Tartalom