Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.
Ülésnapok - 1906-325
325. országos ülés Í908 talanul terjeszszen a ház elé törvényjavaslatot.« (Helyeslés baljelől.) A közegészségügy rendezése tekintetében azért is van szükség uj törvényre, mert 1876-ban hozták meg a közegészségügyi törvényt, azóta pedig nagy változások mentek végbe az orvosi tudomány és a közegészségügy terén, a melyekkel természetesen az 1876-iki közegészségügyi törvény nem számolhatott. Foglalkozni kivánok még a főispáni kérdéssel. (Halljuk ! Halljuk !) A függetlenségi és 48-as pártnak az volt az álláspontja, hogy a főispáni hatalmat és hivatalt, a melyre semmi szükség nincs, el kell törölni. A főispánoknak a múltban tulaj donképen az volt a hivatásák, hogy korteskedjenek, az volt a hivatásuk, hogy a megyei választásoknál arra vigyázzanak, hogy a kormányra nézve kedves, elfogadható jelöltek legyenek megválasztva. Tulaj donképen az a hires megyei autonómia, megyei választás semmi, mert a főispán az ő nagy hatalmával ránehezedik a választásoknál az autonómiára, s miután ugyanezt teszik a főszolgabírók, a kik a főispáni hatalom alatt állanak, a választások tekintetében ma tulaj donképen megyei és községi autonómia nincs. A mai politikában a főispáni állást azzal a rendeltetéssel, hogy továbbra is ilyen kortesállás legyen, semmi esetre sem tartom fentarthatónak. Azonban, t. ház, én mégsem török pálczát teljesen a főispáni hatalom felett. Nevezetesen a megyékben bizony nagy számban vannak olyan bajok, a melyekkel a hivatalnokok, a szakemberek nem foglalkozhatnak, különösen ott van ma nemzetiségi vidékeken a nemzetiségi izgatás, a nemzetiségi bajok, magyar vidékeken pedig ott % 7 annak a szocziális kérdések. Már felvetettem egyszer az eszmét boldogult kormánypárti koromban a függetlenségi párt értekezletén, hogy miután a főispánoknak nem kell többé kortesszolgálatot teljesiteniök, miután óriási többség van a kormány háta mögött, hát foglalkoznának talán a főispánok a néppel; ha bajok vannak a nemzetiségi vidékeken, igyekezzenek azokat kikutatni, maguk foglalkozzanak a néppel, maguk érdeklődjenek a nép bajai iránt, minden főispán tudja azt a nyelvet beszélni, a mely nyelven beszélnek az ő vármegyéjében lakó nemzetiségek és ő maga közvetlenül érintkezzék a néppel, nem pedig a nemzetiségi képviselők által. Tudom, hogy egyes vármegyékben a főispánok paktálnak a nemzetiségi képviselőkkel, vagy legalább is paktáltak a választásoknál; es ez a paktálás mindig az állam rovására, de sokszor épen a nemzetiségi érdekek rovására is megy, mert ma ugy áll a dolog, hogy a nemzetiségi vezetőkkel, pl. a román intelligeneziával mi és a főisjsánok foglalkozunk, azonban magával a néppel nem foglalkozunk, a nép és a kormány között ott állanak a nemzetiségi agitátorok, a nemzetiségi intelligenczia, azokat mi dédelgetjük, de azt a helyes eljárást, hogy a főispán magával a néppel törődjék, hogy magától a néptől igyekezzék megtudni a nép KÉPVH. MAPLÓ. 1906 1911. XVIII. KÖTET. május 16-án, szombaton. 321 bajait, azt nem látjuk sehol. És ha pl. magyar vármegyékben a főispán nemcsak nagy ur volna, a ki reprezentál és a választásokra vigyáz, hanem elmenne közvetlenül érintkezni a néppel, mindjárt megszűnnék az a nagy gyűlölet, a mely ma a népben van az államhatalom iránt, mert látná a nép azt, hogy az áUam milyen magasállásu hivatalnoka foglalkozik vele. Epén azért, mivel ma én a főispán hatáskörére vonatkozólag azt tartanám a leghelyesebb dolognak, az volna a legszebb munkája, hogy a néppel foglalkozzék, a nép bajait megismerni igyekezzék' és azután azokat a kormány tudomására hozza, nem tudom eléggé elitélni azt az eljárást, hogy főispánokul még ma is mágnásokat alkalmaznak, a kik már nevelésüknél fogva sem ismerkedhetnek meg a nép bajaival. A nemzetiségi kérdéssel is kivánok még röviden foglalkozni és kimondom röviden azt a véleményemet, hogy nemzetiségi politikánk rossz, mert épen a megfordított ját csináljuk annak, a mit csinálnunk kellene. A népnevelést ugyanis elhanyagoljuk, középiskolákat ellenben bőven állítunk fel nemzetiségi vidékeken, igy alkalmat adva arra, hogy a nemzetiségi intelligenczia kifejlődjék. A nemzetiségi intelligenczia pedig a magyar államra nézve igen veszedelmes, mig maga a nép, különösen az oláh nép, a mint Fenyvesi Soma t. barátom beszédjéből is látjuk, de én magam is megerősíthetem, politikával nem törődik, jóformán azt sem tudja, van-e Románia vagy nincs, olyan mint a sár, lehet gyúrni belátás szerint: csak foglalkozni kell vele. Tehát ne a nemzetiségi intelligeneziával, a nemzetiségi agitátorokkal foglalkozzunk, ne az legyen a fő gondunk, hogy ezeket becsukassuk, mikor a magyar állani ellen izgatnak, bár ez is lényeges dolog, de sokkal fontosabb az, hogy a nemzetiségi vidékeken a nemzetiségi nyelvet tökéletesen biró magyar emberek vezessék a népet, a kik a néppel közvetlenül foglalkoznak. Azért, bár én soviniszta magyar vagyok, mégis szükségesnek találnám azt, hogy a magyar embereket a középiskolákban tanítsuk meg oláh és tót nyelvre, hogy igy a nemzetiségi vidékeken, olyan magyar embereket alkalmazhassunk hivatalnokokul, a kik az illető nemzetiség nyelvét értik. Csitáry Béia : Nagyon helyes ! Bozóky Árpád : Ezek azok a dolgok, a melyeket a belügyi költségvetés tárgyalásánál elmondani szükségesnek láttam. Es miután sem a kormány programmjában, sem a költségvetésben nem látom nyomát annak, hogy a közigazgatást meg akarják tisztítani a jelenleg a közérdekre nézve káros befolyásoktól, miután nem látom azt, hogy a közigazgatásba, nevezetesen a községi és vármegyei életbe a demokratikus irányzatot akarnák belevinni, én a belügyi kormányzat iránt sem viseltethetem bizalommal és azért a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés baljelől.) Elnök : Ki következik 1 Vertáti Endre jegyző: Búza Barna! Búza Barna: T. képviselőház! Mielőtt a belügyi tárczára vonatkozó egy pár megjegyzéseél
