Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-325

335. országos ülés 1908 május 16-án, szombaton. 317 Bozóky Árpád : Ellenkezőleg, azt mondtam, hogy a jegyző csinálhatja ezen okiratokat. Elnök: Zugirászatról beszélt a képviselő ur. Felhozatom a gyorsírói jegyzeteket. Sápolással és zugirászattal vádolta a jegyzőket, (ügy van! ügy van! balfdől.j Bozóky Árpád : A mellett a községi közigazgatás annyira bonyolult, hogy a hatáskörök, a szolgabírói hatáskör, a községi jegyző hatásköre annyira nincsenek élesen elválasztva egymástól, hogy ha annak a szegény embernek valami baja van, ma az a rendszer, hogy küldözgetik egyik hivatalból a másikba. Hogy egy példát mondjak, a mely megvilágítja a helyzetet, mondjuk, hogy a szomszédos szőlősgazda kivág egy fát az én földemen. Én azt hiszem, hogy ez a fa az enyém, a szomszéd meg azt hiszi, hogy az övé. Ebből lehet csinálni mezőrendőri kihágást. Ha akarom a községi elöljáróság hatáskörébe, ha akarom a szolgabíró hatáskörébe tartozik. Lehet belőle ingatlan vagyon rongálását csinálni, a mi azelőtt a törvényszék hatáskörébe tartozott és most a járásbíróság hatáskörébe tartozik, ugyanabból a dologból lehet csinálni esetleg sommás visszahelyezést, esetleg járásbíróság vagy törvényszék elé tartozó birtoktiltó-pert és nincsen az az ember, még az igazságügyminiszter ur sem, a ki meg tudná előre mondani, hogy egy ilyen egyszerű ügy hová tartozik. Minden attól függ, hogy mi annak a kárnak az értéke és hogy vájjon lopás-e vagy ingatlan rongálása vagy ingatlan elfoglalása volt a szándék. Ilyen körülmények között, a mikor a hatáskörök nincsenek élesen tisztázva, nem csoda, ha ma a közigazgatás abból áll, hogy küldözgetjük a parasztot ide-oda. A községi jegyző elküldi a szolgabíróhoz, azt mondván, hogy nem hozzá tartozik, a szolgabíró elküldi a járásbírósághoz, innét elküldik az ügyészhez vagy a törvényszékhez és megtörténhetik, hogy ha belemegy a paraszt abba, hogy az igazságát keresse, járkál jobbrabalra és öt esztendő multán mondják meg neki, hogy ez a haszontalan ügy hová tartozott. A községi jegyzőnek, miután szükséges, hogy legalább egy ember legyen a faluban, a kinek jogi képzettsége van, a képesítését a jogvégzettséghez kell hát kötni. Ha jogvégzett az a jegyző, akkor nincsen szüksége a szolgabírói hatalomra, a közigazgatási járásokra. Nagyon merész dolog az, a mit én mondok, de határozott meggyőződésem, hogy a szolgabirói hatalmat és a közigazgatási járásokat, a melyek különben is a jobbágyság maradványai és a melyekre különben sincsen szükség, ha a községi jegyzőknek a teljes jogi képesítést megadjuk, el kell törülni. Akadnak igen csekély értékű ügyek, mondjuk 5—20 forint értékű ügyek és ezekért 20—30 kilométer távolságra be kell fáradni a szolgabirói hivatalba és nem lehet kívánni attól a szegény embertől, hogy ilyen fáradságot tegyen meg, a mikor az igazságát keresi. A harmadik baja a községi közigazgatásnak az a furcsa helyzet, a mely a községi biró és a községi jegyző között van. Tulaj donképen ugy elméletileg, de néha gyakorlatban is, a községi biró elnököl a községi gyűléseken, és bizony rendszerint paraszt ember az a biró, a kinek alig van más tudománya, mint az irás-olvasás és mégis az a feje a községnek és esetleg az felel a községet ért anj^agi bajokért. Igazán siralmas állajiot, ha az ember a vidéki köz égi képviselőtestület gyűlésén megjelenik és látja, hogy a községi bírónak mily előkelő szerepe van, mig a községi jegyzőnek, a kinek hozzá képest magasabb képzettsége, tudománya és szakértelme is van, annak vagy félre kell húzódnia, vagy sugdosnia kell a bírónak, hogy mit csináljon. Nemzetiségi vidéken megesik, hogy a községi biró nem tud irni, olvasni. Nem egyszer volt már kezemben oly községi bizonyítvány, a melyen a községi biró keresztvonása volt odarajzolva. Hogy lehet ily egyénre rábízni a község anyagi és erkölcsi javait, hogy kéj)viselheti ez a község érdekeit ? Meggyőződésem, hogy a községi biró szerejiét a mai állapotban el kell törölni, és ugyanaz, a mi ma a községi biró szerepe, ugyanaz legyen a községi jegyzőé, de a községi jegyzőnek ne adjuk ezután a községi jegyző nevet, de a községi biró nevet adjuk. Es daczára annak, hogy ma nagy ellenségei vannak az államosításnak és én is kijelenteni, hogy a községi közigazgatást államosítani nem kívánom, mégis kívánom, hogy a községi jegyzőket helyettesítő községi biró, tehát a kire rá van bizva a község anyagi és erkölcsi érdeke, a kire rá van bizva a közigazgatás, igen sok esetben most már az igazságszolgáltatás, a bűnügyi nyomozás, hogy az állaim tisztviselő legyen. Ha ez így lesz, akkor nem lesz szükség szolgabirói hatalomra és megszűnik az a fonákság, a mely ma van a közigazgatásban. Leglényegesebb azonban az, hogy a községi tisztviselők, ha a polgárok vagy a köz érdekében cselekesznek valamit, azért semmiféle díjazást ne fogadhassanak el és maga a díjazás elfogadása fegyelmi vétség legyen és ekként az üzérkedéstől meg legyen tisztítva a községháza. Legyen az éjien olyan szent temploma a közigazgatásnak, mint a milyen szent temploma az igazságszolgáltatásnak a bíróság. (Helyeslés a haloldalon.) Hogy milyen ma a helyzet a községi közigazgatásban, elmondok egy esetet az én választókerületemből. Szelevény községhez két puszta tartozik : Gyalu és Istvánháza. A két pusztának területi alakja hosszúkás. Messze van Gyalutól Szelevény, de Szelevényen nincs orvos, hanem Csépán van orvos. Szelevényen nincs paj>, de Czibakházán van Gyalu papja. Ha meghal valaki Gyalu-jmsztán, négy nap alatt nem lehet eltemettetni. Ha az ember kocsin járja be a hatóságokat, akkor sem eszközölheti ki négy nap előtt, hogy eltemessék a halottat. Először be kell menni Csépára az orvoshoz, a halottkémhez, azután Szelevényre, — megjegyzem, ez is húsz kilométernyire van Gyalutól — be kell menni az anyakönyvvezetőhöz, azután ha onnan megszerezte az okmányokat, hogy