Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-325

31S 325. országos ülés 1908 eltemethesse, be kell menni Czibakházára a paphoz. Minthogy Szelevény község egyik pusztája, Gyalu egyházilag Czibakházához tartozik, az pedig más község, mint Szelevény, vagy Gyalu, el kell menni a szolgabíróhoz. Földvárra, hogy megengedi-e, hogy a halottat más községben temessék el ? Halász Lajos: Igazán nem érdemes ott meghalni. Bozóky Árpád: Nem érdemes, különösen Gyalun nem érdemes. Legalább négy napba kerül, hogy az ember a hatóságokat összejárja és eltemethesse a halottját és ezen nem lehet segiteni, mert mi megindítottuk ugyan a mozgalmat, hogy miután Gyalu és Istvánháza Kunszentmártonhoz közel vagyis két kilométerre van, a gyaluiakat és istvánháziakat Kunszentmártonhoz csatolják. Nem ment a dolog, mert az akkori főispán szelovényi születésű volt és megakadályozta, hogy a közigazgatás ilyen igazságosan fejlődjék a közönség és a közigazgatás javára. Sokat beszélünk a községeknek, városoknak a tehermentesítéséről. Sokkal közelebbi okok is vannak, nem kell olyan messzire menni, nem kell az államnak a községeket gyámolítani, csak a községi törvénybe nézzünk bele, és látunk magában a községi törvényben olyan intézkedéseket, a melyek egyenesen arra valók, hogy a községeknek minél több baja, pótadója lehessen, mert hiszen az ellenkezőről gondoskodás nem történik. Már felpanaszoltam az imént, hogy épen azok, a kik irányítják a község életét, a jegyző, pap, tanitó nem ' fizetnek községi pótadót, ők tehát derüre-borura vehetik fel a községi költségvetésbe azon tételeket, melyek esetleg egy-egy parasztközségre nézve óriási megterhelést jelentenek, miután ők annak anyagi hátrányát nem érzik. Felpanaszoltam már, hogy az uradalmak fél-pótadót fizetnek, liolott ha egész pótadót fizetnének az a községi pótadót lenyomná. Felpanaszoltam már, hogy egyes uradalmak ki vannak egyezve a községekkel arra nézve, hogy ők az állami adó hány százalékával járuljanak a községi közigazgatás költségeihez. De itt van még az iskolai adó. Ezzel a közoktatási tárczánál akarok bővebben foglalkozni, azonban már itt is felhivom a t. ház figyelmét arra, hogy a községi költségvetésben az iskolai adó egy nagy summa, az körülbelül harmadát teszi ki az összes közigazgatási költségeknek. Igaz, hogy ez nem mindig községi pótadó alakjában jelenik meg, mert sok községben nem községi iskola van, hanem felekezeti, azonban annak a fentartására is adót kell fizetni és ha nem is községi pótadó alakjában jelentkezik ez a teher, mégis az adózó polgárságot sújtja. Azt mondja az 1868 : XXXVIII. t. czikk, hogy a községi iskola részére külön iskolaadót kell kivetni, a mely azonban 5%-nál több nem lehet. Én tapasztalatból tudom, hogy a hol községi iskola van, rendszerint nem 5%-ra, hanem az állami adónak 20—30%-ára rug az iskolai költség. Ha az ember ezek miatt panaszszal fordul a minisztériumhoz, akkor azzal május 16-án, szombaton. elégitik ki, hogy külön adót nem lehet vetni az iskolai költségekre, hanem csak 5%-ot, ez azonban nem zárja ki, hogy a mi 5%-on felül szükséges az iskolai kiadásokra, be ne vegyék a községek az általános költségvetésbe, s igy a nóta vége az, hogy daczára a törvény világos intézkedéseinek . . . Elnök (csengd) : Kérem, az iskolai adó kérdésével méltóztassék a maga helyén foglalkozni. Most pedig méltóztassék a belügyi tárcza első tételét tárgyalni. (Helyeslés.) Nem engedhetem meg, hogy eltérjen a tárgytól. Bozóky Árpád : A községek tehermentesítéséről beszélnék, de miután az elnök ur más felfogásban van, mint én, annak a kijelentésére szorítkozom, hogyha szorosan megtartanák az 1868. évi XXXVIII. t.-czikket és az iskolai terheket nem : az általános községi költségvetésbe vennék fel, akkor minden adózó polgár látná, hogy ő iskolaadó czimén nem öt perczentet fizet, hanem többet, akkor kitűnne, hogy többet fizet és könnyebben lehetne a dolgot orvosolni. Tisztelettel kérem a t. belügyminiszter urat, legyen szives körrendelettel intézkedni, hogy a községi iskolaadó, ugy, a mint azt a törvény előszabja, külön adóként szerepeljen, és a községi iskolai kiadások ne vétessenek fel a község általános költségvetésébe, mert ott észre sem veszi az ember, hogy az hány százaléknak felel meg. Megjegyzem még azt, hogy a községi tehermentesítés kérdésével nagyon összefügg az önálló puszták kérdése. Sok helyen, pl. Csongrád vármegyében tapasztaljuk azt, hogy a községi törvénynek 148. §-át, a mely megengedi, hogy az önálló puszták önálló községekké alakuljanak, vagy egyik községből átmenjenek a másik községbe, anyagi érdekek ezéljából használják ki. Az uradalom állit külön községeket és ők maguk csinálnak az uradalom részére községi elöljáróságot Ezen elöljáróságnak közigazgatási tekintetben nem sok dolga van, az ispán, a kulcsár szerepét is viszi. Uradalmi iskolát is állítanak ; én az életből tudom, hogy az az uradalmi tanitó 5—6 hónapon keresztül nem tanitó, hanem ispán, sőt tudom, hogy ezek a tanítók még a gyermekeket is kihasználják őszszel répakapálásra és répaszedésre. Hogyha méltóztatik megkérdezni a tanfelügyelőket, pedig ezek épen az uradalmi iskolákat nem szokták látogatni, ha megkérdezi Csongrád vármegye főispánját, Kelemen Bélát, megtudja majd a miniszter ur azt, milyen visszaéléseket követnek el az uradalmak saját érdekükben és azon községek rovására, a melyekhez tartoznak. Itt van pl. egy uradalom, mellette van egy község jobbról, egy község balról. Alkudoznak az uradalmak az egyes községekkel, melyik vállalná el olcsóbban az önálló pusztának közigazgatását. A községek egymásra hezitálnak, az egyik elvállalja 10%-ért, a másik elvállalja 9%-ért. Az uradalom odacsatlakozik ahhoz a községhez, a melyik olcsóbban vállalja el. Ott van öt esztendeig, akkor a másik község azt mondja, én még olcsóbban