Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-325

316 325. országos ülés 1908 És micsoda igazságtalanságokat lát a nép a községi közigazgatásban ? A községházán ma még leginkább a jegyzőnek, a papnak és a tanítónak egyénisége és felfogása az irányadó. Ök folynak be leginkább döntőleg a község háztartásának ügyeibe. Kivülök még a nagybirtokosok, illetőleg az ő megbízottaik a főtériyezők. Mindazok tehát, a kiknek nagy hatá­suk van a községi élet irányítására, olyan erősen, mint az adózó polgárság nincsenek érdekelve, mert a jegyző, a pap, a tanító nem fizet pótadót, a nagybirtokos pedig vagy fél pótadót fizet, vagy pedig — és ez a leggyakoribb eset — kiegyezett a községgel abban a tekintetben, hogy az állami adónak, nem pedig a községi pótadónak egy bizo­nyos perczentjét fizeti. Ezek az urak aztán derüre­borura megszavaznak mindent. Tehetik, mert ők azt tulaj donképen nem érzik, mig azok, a kik a terheket viselik, vagy nincsenek képviselve a községi képviselőtestületben, vagy ha képviselve vannak, nem elég értelmesek, avagy kisebb szám­ban vannak és igy történik az meg, hogy az igazság, a közérdek ellenére és hátrányára azoknak, a kik befolyásolólag, hathatósan tulajdonképen nem vesznek részt a községi közigazgatásban, egyre nő, emelkedik a pótadó. Mikor a községek tehermentesítéséről beszé­lünk, ezeket kellene legelső sorban meglátni, nem pedig arról beszélni, hogy az állam hogyan gyámo­litsa a községeket, mert bár igen szép dolog volna, ha odaadnék a községeknek a fogyasztási adókat, de ezzel a kérdés nem volna megoldva, hiszen az államnak ezekre az adókra szüksége van. Nemcsak azt kell tehát néznünk, hogy odaadunk-e egy adót vagy eltörülünk ilyen vagy olyan adót, hanem azt is meg kell állapitanunk, meg kell mondanunk, hogy azt a hiányt, a mi ezáltal kelet­kezik, az állam honnan fedezze ? A községi közigazgatásnak egy másik baja az, hogy a községi jegyzők képzettsége hiányos. Tulajdonképen az egész közigazgatás, vagy legalább annak legnagyobb része végelemzésben a községi közigazgatásban folyik le. Ha tehát a községi közigazgatás nem jó, ha az alap nem jó, akkor az egész épület, az egész közigazgatás sem lesz jó. Az a furcsaság, hogy a törvény megkívánja, hogy mindenki tudja a törvényt; a törvény nem,tudá­sával senki sem védekezhetik, azonban az állam nem gondoskodik arról, hogy a községekben leg­alább egy olyan ember legyen, a ki igazán tudja a törvényt. Ma ugy áll a dolog, hogy a jegyzőknek talán nem is kell érettségit tenniök, hanem csak nyolczosztályu bizonyitványnyal kell rendel­kezniük. Tehát a nem jó tanulók, a kik nem tudják letenni az érettségit, hanem csupán osztályvizs­gát tesznek, mennek a jegyzői pályára, s azután a jogtudománynak azt a borzasztó nagy tananya­gát, a melyhez minden jegyzőnek kellene értenie, egy év alatt kell elvégezniök a közigazgatási tan­folyamon. Ez lehetetlen állapot. Minthogy azon­ban a községi jegyzőnek a községi közigazgatáson május 16-án, szombaton. kivül is meg van minden engedve ; mindenbe bele­avatkozhatik és azzal a csekély, egy év alatt szer­zett tudományával tulaj donképen mindent vé­gezhet, a mi az emberre nézve az életben fontos; ennek az az eredménye, hogy a jegyzők rossz ok­iratokat csinálnak ugy az egyes emberek, mint a közügynek rovására. Azt mondhatnám, hogy a vidéki ügyvédek leginkább azokból a perekből élnek, a melyek a jegyzők által készített rossz, jogilag meg nem állható okiratokból keletkeznek. A mellett mint­hogy olyan üzletszerű a községi közigazgatás; minthogy a jegyzők jövedelmének legnagyobb része nem fix fizetésből, hanem mellékjövedelmek­ből áll és minthogy ahhoz, hogy mellékjövedelme lehessen a községi jegyzőnek, szükséges, hogy népszerű legyen, hogy a befolyásos emberekkel jó viszonyban legyen és hogy a községi képviselő­testülettel is jóban legyen: ennélfogva a községi jegyző a mai viszonyok között a községházán nem képviselheti és nem is képviseli az igazi közügyet. Hiszen, ha a községi jegyző és a képviselőtes­tület között jó barátság van, akkor az utóbbi mind­untalan utal ki számára különféle czimeken pénzt; akkor, ha az adót összeírja, azért adnak neki külön fizetést; ha az adókönyveket lezárja vagy ha a tanköteleseket összeírja, ezért külön fizetést jut­tatnak neki. Azután megengedik azt, hogy utazá­sok esetén a napidijak dolgában ugy számoljon el, a hogy ránézve kedvező. Ha a községi képviselő­testület jóban van a jegyzővel, akkor egyes hibák felett szemet huny, szóval meggyőződésem az, hogy a mig a községházának ez az üzleti jellege meg nem szűnik; addig mig a községháza olyan nem lesz, mint a bíróság, hogy ott pénzért ne legyen szabad csinálni semmit; addig mig a községháza a zugirászat tanyája lesz : (Ugy van ! bal felől) addig rendes közigazgatás nem lesz. Tudom azt saját tapasztalatomból, hogy a községi írnokok arra is képesek voltak, — mert hisz nemcsak a jegyzők csinálják ezt a dolgot; a jegyzőknek szabadalmuk van ilyen zugiráskodásra, a községi Írnokok pedig büntetlenül csinálják ezt — hogy szándékosan elrontják az adókivetést, csakhogy legyen ok a felebbezésre és hogy ezen a czimen mellékjövedelmük legyen. Meggyőződésem az, hogy mindaddig, mig a községháza igazi köz­hivatal nem lesz ; mig onnan ezt a sápolást ki nem rekesztik és mindaddig, mig a községi jegyzőnek nem lesz igazi jogképzettsége : a közigazgatás Ma­gyarországon rossz lesz és tág teret szolgáltat ugy a nemzetiségi, mint a szoeziális bajokra. Elnök : A képviselő ur Magyarország jegyzői karát zugirászkodással és sápolással gyanúsította meg. (Ugy van !) Bozóky Árpád : Ellenkezőleg ! Elnök : Bocsánatot kérek, ha vannak adatai a képviselő urnak, tessék azokat előterjesztem, (Élénk- helyeslés.) de hogy itt általánosságban az egész jegyzői kart meggyanúsítsa, ezt meg nem engedhetem és ezért rendreutasítom. (Helyeslés.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom