Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-324

3M. országos ülés 19Ö8 május io-én, pénteken. 311 lesznek érvényeseké Ennek a statútumnak 78. §-a pedig ezt mondja : »Kötelességében áll különösen a közrend és a közbiztonság előmozdítására közreműködne, mig a 79. §. azt mondja : »A képviselőtestületnek kötelességében áll továbbá a rendőri stb. szolgálat szervezése stb., stb.« Emiitettem, hogy Kmety igen t. képviselőtársam ezt az ügyet azon ötletből hozta elő, hogy Fiúméban két ujságirót elvertek. Sajnosán tapasztaltam, hogy az egész közvélemény fel van izgatva, a miatt, a mi Fiúméban történt. Magam természetesen nem helyeselhetem azokat a dolgokat, a mik történtek, de el kell ismernem, hogy az a viszonyok természetes folyománya volt. Fiúméban már évek óta garázdálkodnak a zugirók, a kik budapesti szerkesztőségekben helyet nem találnak és Fiumét — a mint Reményi Antal is konstatálta — egyszerűen üzleti térnek tekintik. Nem akarom az ottani összes sajtóviszonyokat magyarázgatni, de azok az emberek, a kikkel most történt ez a dolog, már nyolcz hónap óta gyaláznak és legazembereznek midden embert Fiúméban, támadják és legyalázzák a Rappresentanzát, a városi intézményeket, megtámadták a kormányzót, a podestát, a városi képviselőket stb. Békében hagyta őket mindenki, nem foglalkozott és nem törődött velük senki. Azonban az urak az utóbbi időben, hogy a 100 vagy 120 példányban megjelenő lapjuknak nagyobb elterjedést biztositsanak, czikket irtak arról, mifélék az erkölcsök Fiúméban és természetesen teljesen alaptalan, valótlan, hazug adatokkal, sőt adatok nélkül egyszerűen oda konkludáltak, hogy az alsó- és középosztálynak, tehát az egész polgárságnak — mert nálunk arisztokráczia nem létezik — leányai egyszerűen erkölcstelenek, czéda személyek. (Zaj és mozgás.) Ez volt azután az ürömpohárnak utolsó cseppje. Ezek az emberek válaszukban többek közt azt mondották : hogyan merészelik megtámadni őket, a kik Fiúméban a magyar nemzetnek és a magyar állameszmének a védelmezői ! (Mozgás.) A felháborodás általános lett, és minthogy ezek az emberek az elkövetett, alávaló, hitvány eljárás után a következő napokban még rádupláztak és megerősítették hitványságaikat, olyan lett az ingerültség és megbotránkozás Fiúméban, hogy elégtételt követelt a város ; különösen azt követelte a polgárság, hogy ezek az emberek távolittassanak el Fiúméból, mert ha ezek, a kik az utóbbi hónapokban már lehetetlenné tették a fiumeiek és a magyarok közötti békének fejlesztését, büntetlenül maradnak, akkor itt lehetetlen tovább menni, a mennyiben ez annyit jelentene, hogy az állami hatóságok is azonosítják magukat hallgatólagosan az ő eljárásukkal. Mert sajnos, t. képviselőház, de konstatálnom kell, hogy Fiúméban ezen embereknek a dolgát a hatóságok hallgatagon támogatják ; támogatják annyiban pl., hogy a fiumei királyi ügyészség sohasem foglalkozott ezekkel az emberekkel és ezeknek az újságaival, a melyeknek, a mióta léteznek, kaucziójuk nincsen. És daczára annak, hogy a fiumei municzipium ismételten átírt az ügyészséghez, hogy járjon el ezekkel szemben, az ügyészség nem akarta ezt megtenni. De, a mikor a Voce del Popolo, a mely az egyetlen újságja volt a koalicziónak és semmiféle támogatásban soha nem részesült, csak egy hónapig állott fenn kauczió nélkül, már ezen egy hónap alatt négy sajtópert kapott és nem tudom, hogy hány ezer korona pénzbüntetést kellett fizetnie. Sajnos, t. képviselőház, hogy ez annak a következménye, hogy Fiúméban, gyakorlatban, igazságszolgáltatásunk nincsen, a mennyiben a bűnvádi perrendtartásról szóló törvény 15—17. §-ai, Fiume jogainak ellenére, azt határozzák, hogy az elsőfokú bíróság sajtó-ügyekben Fiume részére nem a fiumei törvényszék és az ahhoz beosztott esküdtszék, hanem igenis a budapesti törvényszék! A fiumeiek megpróbálták Budapestre jönni, magamnak is vannak e részben meglehetős tapasztalataim. Beadják a följelentést és egy, sőt másfél évig eltart, a mig megállapítják Fiúméban, hogy melyik bíróság az illetékes, és a mikor feljön az egész dolog Budapestre, akkor először lefordítják az iratokat. . . Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urat, szíveskedjék a tárgyhoz szólani. Ezek általános fejtegetések, a melyek a belügyi tárczához nem tartoznak. (Halljuk ! Halljuk, ! Felkiáltások : A ház megadja rá az engedelmet! Zaj.) Hammersberg László: Engedélyt nem lehet kérni. (Zaj. Halljuk, ! Halljuk !) Zanella Richárd : Szóval ez a következménye annak, hogy Fiumében sajtóügyekben igazságszolgáltatás nincsen. Engedje meg a t. ház, hogy ezzel a kérdéssel tovább ne foglalkozzam. Nagy György: A magyarságot kell megerősíteni ott! Zanella Richárd: A mint tudjuk, t. ház, Fiume hosszas kérelmezése után és a különleges történelmi s politikai körülmények kedvező találkozása folytán, 1779-ben, Mária Terézia diplomájával, Fiume autonómiájának teljes épségben tartása mellett, közvetetlenül Magyarországhoz lett csatolva. Nem szándékozom itt elmondani azt, hogy az 1779-iki diploma tulajdonképen az 1776-iki diplomának a kijavítása, a melylyel Mária Terézia Fiumét, mint Horvátországnak alkotó részét, csatolta Magyarországhoz. Fiume ez ellen tiltakozott, mert a fiumeiek nem bírtak s nem is akartak belenyugodni abba, hogy Fiume, a mely évtizedeken keresztül önálló autonómiával bíró külön testet képezett, semmiféle más provincziának alá vetve nem volt, Magyarországhoz való csatolása alkalmával Horvátországnak egy részét képezze és csak mint ilyen legyen Magyarországhoz csatolva. Azt sem akarom felemlíteni, mennyi akadálylyal járt és mennyi nehézségbe került, hogy Magyarországhoz való visszacsatolása törvénybe iktattassék és e tekintetben a királyi szentesítés eléressék. Tény az, hogy Fiume csak éveken át való ismételt fel-