Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-324

354. országos ülés 1908 május 15-én, pénteken. 283 részben igazoltak. Magam is tudom, hogy e tekin­tetben valóságos káosz uralkodik, minden szolga­bíró azt tesz, a mi neki tetszik«. 1906. évi július 19-én mondotta ezt a belügy­miniszter ur. Én megszoktam, hogy a belügy­miniszter ur Ígéretében egy perczig se kételkedjem, annál kevésbé, mert ugyancsak ebben a beszédé­ben szavainak és Ígéreteinek jelentőségét a követ­kező szavakban emelte ki (olvassa) : »Azt sem fogom most tenni, hogy itt egyes felmerült esz­mékre és gondolatokra részletes választ adjak. A miniszternek minden egyes nyilatkozata a leg­finomabb mérlegre teendő, annak minden egyes nyilatkozata súlyos kötelezettség is, annak minden egyes nyilatkozata egy tettnek előlegezése.« Ezt mondotta a belügyminiszter ur és két esztendő óta hiába várom a belügyminiszter urnak azt a tettét, a melylyel Magyarországon az egye­sülési és gyülekezési jogot szabályozza, az egyesülés és gyülekezés szabadságát megadja. Pedig a belügyminiszter ur beismerte azt ezelőtt két esz­tendővel, hogy a leghallatlanabb viszonyok ural­kodnak Magyarországon a gyülekezési és egyesülési jog terén. Már most, ha egy ország belügyminisz­tere elismeri azt, hogy minden szolgabíró azt teszi a gyülekezési jog terén, a mit akar, akkor azt hiszem, ennél súlyosabb kritikát mondani az alan­tas hivatalnokokról miniszternek nem lehet, és ha ilyen kritikát mond egy belügyminiszter, akkor joggal várhatja az ország, hogy ezt az elismerését sürgősen és minél rövidebb idő alatt kövesse a tett, és hogy szabályozza a gyülekezés és egyesülés jogát. Ebben a házban már több képviselőtársam ad oculos demonstrálta azon hallatlan visszaélé­seket, azokat a szinte megdöbbentő végzéseket, a melyeket Magyorországon a szolgabirák produ­kálnak, és a melyekkel elkonfiskálják a polgárok gyülekezési és egyesülési jogát. Vgy látszik azon­ban, hogy nem eléggé hatásosak ezek a bizonyíté­kok, nem eléggé hatásosak a főszolgabirák végzései arra, hogy a t. belügyi kormány végre-valahára belássa, hogy nem rendeletekre van itten szükség, nem arra van szükség, hogy minduntalan ötlet­szerűen, valamely eset kapcsán felmerült jelen­séggel szemben rendeleteket bocsássanak ki, hanem a gyülekezési és egyesülési jogot egységesen, köte­lezően szabályozó törvényre van már szükség. És hogy beigazoljam, hogy a nemzeti kormány uralma alatt valóban semmivel sem javultak ebben a tekintetben a viszonyok, sőt merem állítani, hogy semmivel sem maradnak hátra a gyülekezési és egyesülési jog terén azon viszonyok megett, a mely viszonyoknak szomorú szemlélői voltunk a szabadelvű párt rezsimje alatt, ennek bizonyítá­sára leszek bátor újra egész sor végzést felolvasni a legújabb időből, bizonyságául annak, hogy a leg­hallatlanabb módon, a legnagyobb törvénytelen­séggel, az emberi jog legelemibb szabályaival és igazságaival szemben mikép tiporják el a polgárok egyesülési és gyülekezési jogát. Egy hang fa Jcözépen) : Csak lázitó gyülekeze­tekkel szemben. Mezőfi Vilmos: Én nem tudom, mit méltóz­tatik érteni az alatt, hogy »csak lázitó gyüleke­zetekkel szemben«. Azt semmiféle szolgabíró előre nem tudhatja, hogy valamelyik gyűlésen lází­tani fognak-e osztály, felekezet vagy az alkotmány ellen. (Felkiáltások a középen : Személyi garanczia !) Azt hiszem, azért hozunk törvényeket, azért szabályozunk bizonyos alkotmányjogi kérdéseket egységesen, hogy ne a főszolgabíró urak tetszése, önkénye és szeszélye szerint Ítéltessék meg, hogy kiben találnak garancziát, hanem azért, hogy e törvények hatálya minden polgárra kiterjedjen. Semmiféle főszolgabírónak és semmiféle belügy­miniszternek nem lehet meg a joga, hogy előre meg­bírálja, kinek adja meg és kitől tagadja meg az egyesülési és gyülekezési jogot. A rendelkezésemre álló nagyszámú adat közül csak néhány gyűlést betiltó végzést leszek bátor mutatóul a képviselőház elé terjeszteni. Kunhegyes nagyközségben e hó 3-ára nép­gyűlést jelentettek be. Ezt a kunhegy esi járás főszolgabirája a következő megokolással tiltotta be (olvassa) : »A népgyűlés bejelentett napirendje és annak tárgyai a közelmúltban több alkalommal ismertetve lettek, az országos munkásvédő-szö­vetség megalakulva van, — gyönyörű magyar­ság — igy a népgyűlésre semmi szükség nem lehet, annak megtartása mivel sem indokolható. Tekin­tettel pedig arra, hogy a közelmúltban hasonló czimek alatt megtartott népgyűlések a nép kedé­lyének felzaklatására voltak alkalmasak, a be­jelentett népgyűlés megtartását a közérdek, a köz­biztonság és a köznyugalom megóvása miatt engedélyezni nem lehet.« Ez a főszolgabíró ur szörnyen félti a nép kedé­lyét a fölzaklatástól. Ilyen indokkal minden nép­gyűlést be lehetne tiltani, mert minden össze­jövetel, még a képviselőházé is, minden hely, a hol szónokok beszélnek, egyenesen azzal a rendel­tetéssel bir, hogy a hallgatók kedélye felzaklat­tassék, vagyis hogy véleményük bizonyos irány­ban kialakuljon. Ebből az okból betiltani tehát valamely népgyűlést, az egyszerűen közigazgatási őrültség. (Zaj.) A törökkanizsai járás főszolgabirája sokkal kegyesebb. Végzése kelt Törökkanizsán, 1908. április 3-án. 0 megengedi a gyűlést, a következő módon (olvassa) : »Bejelentése Biczók Mihály és társai jázovai lakosoknak f. évi május hó 17-én Báron Dávid háza előtti téren d. u. 2 órakor meg­tartani szándékolt népgyűlés tárgyában. Végzés. A bejelentés tudomásul vétetik. Miről bejelentők azzal értesíttetnek, hogy a népgyűlésen más köz­ségből származó egyének sem. mint szónokok, sem mint hallgatók részt nem vehetnek.« (Mozgás.) Nagy György : Alkotmányos országban ! Mezífi Vilmos: Hát én tisztelettel kérdem Magyarország belügyminiszterét: tud-e a belügy­miniszter ur egy rendeletről, a melyet akár ő adott ki, akár elődei kibocsátottak volna, és a iVyt

Next

/
Oldalképek
Tartalom