Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-324

324 országos ütés 1908 május 15-én, pénteken. 279 és minden politikailag gondolkozó honfitársamtól, hogy ezt a jellemvonást tisztelje bennem. (Zaj.) Markos Gyula : Oláh czinizmus! Lukács László : És még egy nagy dolgot hozott fel a képviselő ur, azt, hogy a román nép szivéhez kell férkőzni, a román népet meg keU tisztitani az agitátoroktól. (Igaz ! ügy van ! a haloldalon.) Na hát, az igen t. belügyminiszter urnak meg van az az elégtétele, hogy egy ilyen engedelmes, jó tanítványt kapott a múltkor elhangzott beszéde után. Meg van a jó tanitvány, de engedje meg a belügyminiszter ur, hogy ne gratuláljak hozzá. (Derültség.) Egy hang : (a középen.) Nem is várja i Lukács László : Ha nem várja, nem is gratulálok. Ez a legszomorúbb, mert ez az eszmék züllöttségét jelenti. Mert hát mi is az a nemzetiség, a nemzetiség intelligencziáj a és az u. n. izgatói a nemzetiségnek ? Egy fa, a melynek megvan a maga törzse, megvannak a maga levelei, virágai, gyümölcsei. Annak a román nemzetiségnek román a gyökere, a törzse, a levele, virágja, gyümölcse, mindene és ott van az a fa az ország kertjében, Magyarország kertjében, a hol vannak más fák is, almafa, meggyfa vagy tölgyfa ; a magyar nemzetiség is. Annak is megvan a maga gyökere, törzse, levele, virága, gyümölcse, a mi a maga épségében kell, hogy fennálljon, mert ezekből a nemzetiségi egyedekből alakul kert, a melyet Magyarországnak nevezünk és a mely az egységes, oszthatatlan magyar politikai nemzetet alkotja. Próbálták már azt sokan, hogy államhatalommal, pénzzel, korrupczióval és mindenféle más módokon elidegenitsék tőlünk a népet. Mi látjuk, leginkább a választásoknál, hogy mi minden történik. De a népet tőlünk elidegeniteni nem lehet. az nem fog sikerülni soha, nem fog sikerülni egészen addig, mig a mai alapon állunk. A mint mi a nemzetiségi programm alapjáról letérünk, mihelyt sikerülne az államkormánynak vagy önöknek minket a mi nemzetiségi politikai programmunk alapjáról leteríteni, a nép szive rögtön elidegenednék tőlünk, azonnal lemaradnánk, mint hal a szárazon és nyomban végünk volna. Épen azért, nemcsak hogy nem okos politikai törekvés az, hogy minket elválaszszanak a néptől, hanem olyan hazafias, békülékeny szellemmel biró intelligencziát mint a milyen mi vagyunk, meg kellene politikai pozicziónkban erősiteni, hogy annál jótékonyabban hassunk arra a román népre, a közművelődés, a gazdagodás, a hazafias szellem fejlesztése, müvelése érdekében. (Mozgás és zaj a baloldalon.) Pop Cs. István : Nélkülünk a szocziáfistákhoz mennek ! (Mozgás.) Lukács László: Igen t. képviselőtársaim, a belügyi kérdésre vonatkozólag itt van egy klaszszikus adatom azon perekből, a melyeket a hatalom képviselői ellenem lefolytattak. Egy védbeszédből fogok idézni. , . . Szász József: Ne tessék birói Ítéletet kritizálni ! (Mozgás.) Lukács László : . . . a mely épen beleillik a mostani tárgyalás keretébe. Ebből is láthatjuk, hogy az a fatális ellenszenv, az a bizonyos elidegenedés épen az ilyen felszólalások következtében van meg közöttünk, a melynek itt az imént is fültanuja voltam. Egy ilyen védbeszéd alkalmával a következő szavak hangzottak el a szatmári törvényszék termében. Elnök: Ez semmiféle összefüggésben sincs a belügyi tárczával! (ügy van I) Utoljára figyelmeztetem a képviselő urat, hogyha a legközelebbi felszólitásomnak sem lesz foganatja, meg fogom vonni a szófc minden ujabb figyelmeztetés nélkül. Lukács László : Én ezt koronának akartam feltenni a beszédemre, mert be akartam fejezni beszédemet. (Mozgás és zaj balfelől.) Azt akarom megmagyarázni, hogy miért van ez az ellenszenv ; meg akarom magyarázni ezen nézetemet, hogy honnan származik Fenyvesi Somának az a felszólalása. (Olvassa) : »Hiszen ezredéves együttlétünk történelmének egy lapja sem mutat példát és adatot azon feltevésre, hogy a román nép fiai valaha hűtlenek lettek volna ezen szent földhöz, édes anyánk, szeretett hazánkhoz, a melynek majdnem minden pora fel van szentelve ezen két nemzet vérével, . . . Szász József: Milyen két nemzet ? Lukács László : . . . a melyet hősiesen ontottak annak védelmében. Soha nem adott a román nemzet egyetlen példát — tanú rá ismét hazánk történelme — legfőbb ura, koronás királya iránti hűtlenségre, sőt ellenkezőleg, ő egyike azon hazafias nemzeteknek, — t. i. a román nép — a melynek legmélyebben van szivébe vésve a hazája iránti ragaszkodás és a hűség érzelme mind a dinasztikus államforma, mind pedig a jelenleg is uralkodó ház iránt. A román nép fiai sohasem szövetkeztek idegen hatalommal és nem kérték annak segélyét sem ezen fent emiitett, szeretete és tisztelete tárgyaival, sem pedig az állammal szemben, bármily mostoha lett volna is az hozzá, hanem igenis követelte minden időben és követeli ez idő szerint is nemzeti legitim jogait, a melyek őt mint egyik autochton államalkotó elemet méltán megilletik.« íme, ez a mi politikai állásjDontunk. Méltóztassék elhinni, igen t. ház, hogy ezen az alapon igenis ki lehet építeni magyarország belügyi politikájában azt a jólétet, azt a kultúrát s azt a haladást, a melyre mindnyájan aspirálunk. De ha ettől a politikai irányzattól a belügyi politika, az állampolitika és az országgyűlési pártok eltérnek, én legőszintébb meggyőződésem szerint kimondom, hogy a haza legszentebb érdekei ellen cselekszenek. Ezért, a midőn visszautasítom mindazokat a vádakat, a melyeket Fenyvesi Soma t. képviselőtársam ellenünk felhozott, én kérem igen t. képviselőtársaimat, hogy belügyi téren a békesség és megértés útjára méltóztassék rálépni és ezen a téren