Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-324

280 3H. országos ülés 1908 májas 15-én, pénteken. működjünk vállvetve hazánk jóléte és felvirágoztatása érdekében, Elnök : Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Ki következik ? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Gaal Gaszton ! Gaal Gaszton: T. képviselőház! Kizárólag egy szakkérdéssel kivántam foglalkozni a belügyi tárcza kapcsán és nem is tértem volna át más tárgyra, ha az előttem szóló Lukács László képviselő ur néhány olyan megjegyzést nem koczkáztatott volna, melyek részemről lehetetlenné teszik a hallgatást. (Halljuk f Halljuk !) Fenyvesi t. képviselőtársunknak előbb elhangzott, ugy formában, mint tartalom és minden tekintetben kiváló beszédére Lukács t. képviselőtársam a következőket mondta : Az előbbi beszédben hallhatták mindazokat a frázisokat, melyeket olvashatni mindennap a magyar lapokban. Igen t. képviselőház ! A ki Fenyvesi kéj)viselő ur beszédét figyelemmel kisérte, az utolsó szóig végighallgatta, konstatálni kénytelen, hogy Fenyvesi képviselő ur nem mondott egyetlen oly szót sem, nem koczkáztatott egyetlen oly állitást sem, a melyet rögtön beszéde folyamán hiteles adatokkal, okmányokkal, beigazolni nem tudott volna. Ha valaki tehát erre a beszédre azt mondja, hogy frázisok tömkelege, akkor annak az állítását részemről jóhiszemünek el nem ismerhetem. (Igaz ! Ugy van ! baljelöl.) De ha már a frázisokról beszélünk, álljunk meg itt s bebizonyitom, hogy e téren a nemzetiségi t. képviselőket illeti az elsőbbség. Vegyük elő mindjárt Maniu képviselőtársam beszédét (nagy érdekkel hallgattam végig), a melyben a rettenetes román sérelmeket felpanaszolta és a következőket mondotta : Nálunk az egyesülési jogot, t. i. a politikai egyesülés jogát a románokkal szemben annyira megszoritja a magyar kormányzat, hogy a románoknak politikai egyesületeket alkotniok egyáltalában lehetetlen, mert sub titulo ellenőrzés olyan előfelltételekhez kötik az egyesülést és oly alapszabályokat kivannak tőlük, hogy a politikai egyesülés részükre csaknem lehetetlenné válik. Felpanaszolván ezt Maniu képviselő ur, egyúttal azt mondja : pedig akkor járna el helyesen a miniszter, ha az egyesületeket megengedné és csak, ha az egyesület keretén belül valami hazaellenes, törvénytelen dolog törtérmék, akkor sújtsa az egyesületeket az állam büntető keze, de ezeknek létesülését előzetesen semmi körülmények közt megakadályozni nem szabad. Ezt mondja az egyesülési jogról. Bészemről ezt az álláspontot helyeslem. De rögtön utána, mindjárt, a mikor a sajtóról beszél, ott már nem mondhatta azt, hogy a román sajtónak nincs meg az a szabadsága, hogy megírhasson mindent ép ugy, mint a magyar sajtó ; ott azt kifogásolja, hogy mikor ők a sajtóban valamit megírnak, rögtön jön az ügyész büntetőkeze, ott utólag éri őket a büntetés. Az egyiknél az volt a kifogás, hogy előzetesen, a másiknál hogy utólagosan történik a felelősségrevonás ; s mikor két ilyen állítás áll egymással szemben, akkor azt kérdezem, hogy azok a sérelmek, a miket itt felpanaszol, nem frázisok-e % (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) De tovább megyek. (Halljuk !) Hodzsa Milán képviselő ur beszédét is végighallgattam. Abban különösen egy dolog ragadta meg figyelmemet: a mikor a demokráczia szent nevében fújja meg a harsonát a magyarság kényuralmáról, a magyar arisztokrácziáról, a magyar feudális uralomról. T. ház. Furcsa virág az a demokráczia ; annak — ugy látszik — annyiféle szaga van, a hány ember a kezébe veszi. Talán egy esztendeje lehet annak, hogy Vázsonyi Vilmos képviselőtársamat hallgattam végig a képviselőházban, a ki a demokráczia szent nevében szónokolt a nemzetiségi képviselő urak ellen és azt mondotta a többek között; >>a demokráczia eszméjének egyik legnagyobb baja és veszedelme volt Magyarországon, hogy »önök« — t. i. a nemzetiségi képviselők — hozzánk »csatlakoztak«. Ezt mondja Vázsonyi és Bródy. Mezőfi már a demokráczia nevében és a demokráczia jegyében mindig a niagyar nemzeti demokrácziát emlegeti, tehát megint más szaga van a virágnak. A nemzetközi szocziáldemokráczia keretén belül pedig semmi néven nevezendő nemzeti különbséget el nem ismernek, hanem azt mondják : egy általános dernokráczia van a világon, a mely nemzetiségi különbségeket egyáltalában nem tesz; tehát megint más szaga van a virágnak. Ha már most szembe állítjuk Mezőfi, Vázsonyi ós a nemzetközi szocziáldemokraták demokrácziáját a képviselő uraknak az antiszemitizmusával, akkor ebben a demokrácziában is az előbbiekkel egészen ellenkező szagot érzünk. Mikor egy és ugyanarról a demokrácziáról ily különböző dolgokat hallunk emlegetni, a mikor egészen más szempontból magyarázzák a domokrácziát önök, mint azok, a kik önöknél talán hivatottabbak erre : akkor arra a meggyőződésre jutok, hogy a demokráczia mindannyiuk előtt nem egy szent czél, a melynek elérésével az alsóbb néprétegek helyzetét kívánják emelni és biztosítani, hanem csak köpönyeg, a mely alá elrejthessék nagyon is átlátszó szándékaikat. Épen igy vagyunk Lukács László képviselő ur sokat hangoztatott hazafiságával. Erről eszembe jutnak nekem azok az idők, mikor én a Dunántúlról először jöttem a képviselőházba. Hála Istennek, olyan vármegyéből való vagyok, a hol 99% a magyarság, tehát nemzetiséget sohasem láttam, az az 1% sváb és horvát pedig, a mely nálunk van. ép olyan hazafias, mint a magyarság, tehát a nemzetiségi kérdést saját tapasztalatomból nem ismerem. Az első pillanattól fogva nagy figyelemmel hallgattam a képviselő urak beszédeit épen azért, mert a nemzetiségi kérdést iparkodtam az önök előadása alapján megismerni.