Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-324

278 324. országos ülés 1908 kérvényektől azután ez a közönséges mondás, hogy bizony a ki birja, marja. Igen eredeti, hogy az előttem szóló t. képviselőtársam Bratiano és Marzescu nagynevű román államférfiak beszédeire velünk szemben hivatkozott, holott hiába mondjuk, hogy mi Bratiano nézetét fogadjuk e kérdésben el, mert ez teljesen fedi ugy a külügyminisztérium, mint a mi kormányunk nézetét és mert ez a reális, ez a józan politika. Mindig ezt hangoztattuk, ezt hirdettük, ezt vallottuk a magunkénak. Mi jogon jön tehát ő ide és olvassa a mi fejünkre, a nemzetiségi párt, de különösen Lukács László fejére Marzescu véleményét ? Megmondottam, közbekiáltásommal, hogy micsoda véleményem van nekem ezeknek a szerencsétlen embereknek a szerepléséről és e véleményemet most is fentartom. Nagy György : Hát akkor Bratiano mit keresett Beszterczén ? Hozta Romániából az oláh pénzt a nyáron ! Lukács László : Ugyan ugyan ! Elnök: A képviselő ur nem vizsgálóbíró, hogy a szónokot itt vallassa ! (Derültség.) Lukács László : Hanem egy eredménye volt a memorandum pernek, a mely itt van kifejezve ebben a könyvben, a mely az egész müveit világ és Európa legnevesebb emberei szimpatikus nyilatkozatait tartalmazza. Ezek becses, ránk nézve örökemlékü dolgok és mutatják, hogy ámbár a politikai hatalom oly természetű volt és oly irányban működött, hogy jónak látták e pert ellenünk meginditani, mi tiszta lelkiismerettel, tekinthetünk vissza arra az időre, és megnyugtathatjuk önöket, mert mi már nyugodtak vagyunk régen, hogy semmiféle hazaellenes dolgot ezzel nem követtünk el. Ennélfogva az ezen az alapon ellenünk szórt vádakat határozottan visszautasítom. Hanem azután beszéljünk a könyvekről és a mappákról. Itt nem politikai, territoriális egységről van szó, és ez a mappa nem politikai, hanem etnográfiai mappa. Ilyen szempontból ismerem ezt a dolgot és más szempontot ebbe belevinni nem tudok. Ha valaki mást magyaráz bele, ám lelke rajta, de a t. házat kérem, hogy saját politikai reputácziója érdekében ne üljön fel az ilyen izgága beszédnek. Szokoly Tamás : Inkább azt jelentse M, hogy helyteleniti ezt a mappát! Lukács László: Hetytelenitek minden mappát, a mely a politikai egyenetlenséget szitja az államok között, a mely, legyen az német, vagy franczia, a nemzetközi szerződések ellen és a nemzetek közti béke megzavarása czéljából készíttetik. (Zaj. Elnök csenget.) Hogy mennyi túlzás van ezekben a dolgokban, arra mondok egy klaszszikus példát. Van egy község Szatmár megyében, Erdő-nek hívják. A felekezeti iskola falán függött egy mappa, a melyet Balázsfalván készítettek 4—5000 példányban és a melyet szétosztottak az ország igen sok iskolájában. Annak idején jó mappa volt, de idők fofyamán a közigazgatási beosztások megváltoztak. Mikor a mappát készimájus 15-én, pénteken, tették, volt külső Szolnok megye, belső Szolnok megye, külön volt Naszód megye, Szilágy megye még nem. létezett, Szolnok-Doboka megye még nem volt. Mikor az uj közigazgatási beosztás jött, akkor a régi mappa természetesen nem felelt meg többé a tényleges közjognak. De azért ez a mappa nem államellenes, habár Iá van tiltva az iskolákból. Nem azért van kitiltva, mert államellenes, hanem mert nem felel meg a közjogi viszonyoknak. És mi történt ? Évtizedek óta minden tanfelügyelő, esperes és mindenféle iskolalátogatók látták azt a mappát a falon. Mikor azután a községi körjegyző ellenségeskedésbe került a pappal és a tanítóval, feljelentette őket, hogy ime itt van egy államellenes mappa. Rögtön konfiskálták. Én a nagyváradi püspökkel közbenjártam az igazságügyminiszter urnái ebben az ügyben. De felfújták a dolgot, államellenes, politikai czélzatot magyaráztak bele és elitélték a papot és tanítót hét napi elzárásra. (Felkiáltások a bal-oldalon: Csak hét napra ?) Ezek túlzások t. ház, ezeknek nem tulajdonítok semmiféle politikai jelentőséget és a mennyiben mások mégis ilyent tulajdonítanak e dolgoknak, abból azt a sajnos következtetést vonom le, hogy az ilyen kérdéseket könnyelműen felfújják és beleviszik az aktuális politikába csak azért, hogy a gyűlölködést és az egyenetlenséget szítsák közöttünk. T. ház ! Azt a nagy vádat hozza fel ellenem Fenyvesi Soma igen t. képviselőtársam, hogy én politikai pereimben nem éltem a magyar nyelvvel, megtagadtam annak használatát és románul beszéltem. Ebből hazafiságom ellen akar vádat kovácsolni. Meg kell ezt a dolgot magyaráznom. Poütikai perem volt a szatmári kir. törvényszék előtt. Hencz Károly". Mennyire ítélték el ? Lukács László : Nem akartam másként, mint saját anyanyelveméin beszélni. (Zaj a baloldalon. Felkiáltások : Hiszen az a magyar !) Meghozták az ítéletet. Elitéltek. Megfelebbeztem. A nagyméltóságú m. kir. Curia megsemmisítette a törvényszék ítéletét azért, mert a törvényszék nem engedte meg, hogy saját anyanyelvemet használhassam védekezésül, a kihallgatás, a tárgyalás alkalmával. (Folytonos zaj a baloldalon.) Kérem, én nem akartam mást használni mint anyanyelvemet. Az a kérdés, hogy jogom volt-e hozzá vagy sem ? Jogom volt. És mivel én politikai üldöztetést láttam fenforogni, mivel azt láttam, hogy politikai küzdelem, politikai versengés folyik, saját jogaim alapján állva én is védtem álláspontomat és anyanyelvemen kívántam szólni. Ez a dolog magyarázata. A Curia megsemmisítette az ítéletet, elrendelték az uj tárgyalást, a hol a törvényszék respektálta törvénybiztositotta jogaimat és én románul védekeztem. (Felkiáltások a baloldalon : De magyarul Ítélték el!) Ebből nem engedhetem meg, hogy az én hazafiságom, hazafias érzületem ellen vádat kovácsoljon a képviselő ur, ellenkezőleg azt követelem tőle