Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-324

524. országos ülés 1908 május 15-én, pénteken. 277 A képviselő ur a belügyi költségvetés tárgyalásának során elmondott beszédében a memorandumnak külön fejezetet szentelt, természetesen az én szerény személyemet is belevonta, mert én is egyike voltam a főszereplőknek. Számoljunk azonban le egyszer azzal a memorandummal. En Bécsből minden egyes képviselő czimére megküldtem a memorandum egy példányát, ékes magyar nyelven, én magam forditottam le. Mi történt ? A helyett, bogy t. képviselőtársaim, akkor, gondolom a Sándor-utczában, elolvasták volna, behozattak a teremszolgákkal egy kosarat, abba dobták bele és kivitették, mondván, bogy ezt érdemli meg ez a memorandum. Jól van, ez szubjektív dolog, szubjektív kritika kérdése. De a mikor én megadtam a módot, bogy mindenki, a ki politikával foglalkozik, betekinthessen abba a füzetbe és elolvashassa annak szövegét, levonhassa a következtetést, akkor ma, a nélkül, hogy erre a szövegre reflektálna, a nélkül, hogy létrejöttének és fölvitelének körülményeit, eredményeit mérlegelné, egyszerűen azt mondani, hogy ez hazaárulás volt, hazaellenes bün volt, ez politikai könnyelműség. Hova folyamodjék egy állampolgár, ha jogaiban sértve érzi magát ? Erre két szuverén fórum van, az egyik a képviselőbáz, a másik a korona. Ez alkotmányos életünk sarkpontja. Mi kifejtettük, hogy elveszitettük bizalmunkat a magyar kormány iránt és az őt támogató magyar képviselőházi többség iránt, ennélfogva mi az alkotmányos élet másik szuverén faktorához folyamodunk, ez pedig a korona. (Felkiáltások halfelöl: A császár I) A midőn Fenyvesi Soma t. képviselőtársam itt önök, tehát az ország szine előtt azt állította, hogy mi ezzel a memorandummal a császárhoz mentünk a magyar király ellen, ezzel elveszítette a lába alól a komoly politikai talajt és engem fel is mentene attól, hogy erre reflektáljak, mert ez nem komoly dolog, de utczai, piaczi beszéd. (Zaj a baloldalon. Felkiáltások baljelöl: Rendre!) Elnök: Kérem a képviselő urat, válogassa meg kifejezéseit. (Helyeslés.) Rendreutasitom. (Helyeslés.) Lukács László: Csak azért reflektálok erre, mert itt a képviselőházban mondatott és mivel mindenki, kiváltképen pedig a fiatalabb generáczió, nem ismerheti annak szövegét és tartalmát. Kénytelen vagyok tehát elmondani rektifikáczió kedveért itt a belügyi tárcza költségvetésénél. Hát, t. ház, annak a memorandumnak a titulusa ugyanaz, a melyet használ a képviselőház, t. i. a czimzése : »Felséges császári és apostoli király.* Ezt a terminusi teknikust többször megismételtem. Tehát nem a császárhoz van czimezve, hanem az apostoli király ö felségéhez, épen ugy, mint a hogyan a magyar országgyűlés czimezi a saját feliratát. A textusa pedig azokat a gravámeneket hozza fel, a melyeket mi alaposaknak, indokoltaknak tartottunk és tartunk. Ez politikai meggyőződés. És mióta nem szabad Magyarországon a politikai meggyőződéseket nyilvánítani ? Ez épen nem nemzetellenes, hanem a nemzet megerősödésére vezet. Avagy önök azt gondolják, hogy nemzetellenes dolog az, ha a saját nemzetiségünk, a saját kultúránk és nemzetgazdaságunk megerősödésére törekszünk, annak politikai érvényesüléséért dolgozunk azzal a hazafias érzékkel, a melyet követelünk, hogy bennünk feltételezzenek ? Nohát megköszönöm szépen, hogy ha ma a nyilvánosság ezen korszakában, ezen adatok után, ezen felhozott indokok után még azzal gyanúsítanak bennünket, hogy ezzel is nemzetellenes dolgot követtünk el és hogy a császárhoz mentünk. Szász József : Bíróság mondta ki ! Elnök : Csendet kérek ! Lukács László : Volt szerencsém rövid szavakban arra reflektálni. Méltóztassanak megengedni nekem itt, egy informácziót, a mely a dolog érdemére vonatkozik. Meg akarták a pert indítani, dr. Jeszenszkjr Sándor volt akkor királyi alügyész Kolozsvárott, a kit Vita Sándor koronaügyész utasított, hogy a vádat képviselje. Nyilvánosan beszélek, ő ezt a lapokból olvasni fogja és meg fogja tenni a maga észrevételeit. Ez a királyi alügyész kijelentette, hogy ő nem fogja képviselni a vádat. Akkor kötelezték ex offo, hogy a vádat képviselje. Akkor sem fogadta el. Akkor le fog mondani, mondották neki, a mire ő azt mondotta : igen, inkább lemondok állásomról, de nem fogom képviselni ezt a vádat. Miért ? Mert a memorandumban nincs semmi vádolni való. Erre a minisztériumtól egyenes utasítás ment Vita Sándor koronaügyész számára. Már most kötelessége elfogadni neki a vád képviseletét, vagy ha nem, váljék meg állásától. Igen t. képviselőtársaim, ma sem tudom elfelejteni azt a momentumot, a mikor ez a tiszteletreméltó férfiú kinyitotta ajkait, hogy a vádbeszédet megkezdje. Először hozzám jött és azt mondotta : milyen különös helyzete van az embernek ebben a politikai világban. Lássátok, édes barátaim, én mint koronaügyész kell, hogy vádat képviseljek itt egyik tisztességes, becsületes honfiúval szemben. Ezek voltak Vita Sándor szavai és vádbeszéde egyetlen oly kifejezést sem tartalmazott, a minőket itt laikusok részéről hallunk, a kik annyi fáradságot sem vettek maguknak, hogy a mikor a memorandum-perből vádat kovácsolnak ellenünk az ország szine előtt, azt a vádbeszédet legalább elolvasták volna. Nagy György: Miért Ítélte el hát akkor a törvényszék \ Lukács László: Nem ezen memorandum indokaiból, hanem a törvény kötelező erejének megtámadását látta egy kifejezésben, a mi azonban rossz fordítás. A politikai pereket ne méltóztassék közönséges bünperek, váltóperek, vagy magánjogi perek mértékével mérni, a politikai bünperek mindig a hatalom, és bizonyos politikai irányzatok közötti versengésre vonatkoznak. Ily