Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-324

32í. országos ülés 1908 szoktak kifejlődni, a mely viták mutatják azt, hogy az illető népek a saját érdekükben élni, gondolkodni és cselekedni tudnak. De azt bizonyít ja-e ez, hogy ezek az emberek egymást ki akarják irtani és sohasem akarják egymást megérteni ? Méltóztassék megengedni, t. ház, hogy ezen kérdésekre tüzetesebben reflektáljak, mert igen t. képviselőtársain figyelmen kivül hagyja tanulmányainak keretében azt, a mi Erdély autonómiájára vonatkozólag a memorandum-per alkalmával elmondatott s a mit első sorban kellett volna tanulmányoznia, nevezetesen a vádbeszédet, Vita Sándor nagynevű koronaügyésznek vádbeszédét, a melyet ellenünk mondott a memorandumper alkalmával. Többek között ezt mondotta: Nem azért emelek vádat önök ellen, mert Erdély autonómiáját kérték. Erdély volt autonóm ; most nem az. A történelem alakulásain még lehet autonóm a jövőben. Ezek voltak Vita Sándor koronaügyész szavai; méltóztassék megnézni a vádiratot. Tehát nem ezért emelt vádat, hanem azért, mert egy bizonyos passzusban a törvény kötelező erejének megsértését látta. Ez politikai vád volt, tehát ebből az államhatalmi szempontból kell azt pertraktálni. Legalább nekem ez a meggyőződésem akkor, a mikor politikai perekről van szó. De felhozta az igen t. képviselő ur Rosetti nagynevű román államférfiú beszédét is, és azonkivül nem tudom, hány román államférfi és publiczista beszédét, egy szóval, mintha átültette volna ezt a képviselőházat Bukarestbe. Csupa romániai iró és romániai államférfiú idézetével traktált itt bennünket. E kérdésben pedig csakugyan parallel haladunk ; hiszen minden népnek, nemzetnek megvannak az u. n. expanziv emberei, korszakai, költői, stb. Aktuális még előttünk Bismarcknak, a nagy államférfiunak, a vaskanczellárnak egy mondása ; midőn egyszer a czentrum és a szoczialisták kihozták a sodrából és elvesztette hidegvérét, odadörgött nekik a Reichstagban : Mi németek senkitől a világon nem félünk, egyedül az Úristentől. Meghallották ezt magyarországi képviselők is, a kik olvasták a lapokat és önök tudni fogják a nevét is annak, a ki a czeglédi piaezon, egy népgyűlés alkalmával felállott és reflektálva Bismarck ezen kijelentésére, azt mondotta : Tisztelt választópolgárok ! Bismarck azt mondotta, hogy mi németek senkitől se félünk a világon, egyedül az Úristentől. Hát tisztelt választópolgárok ! én pedig azt mondom nektek, hogy mi pedig senkitől sem félünk, még az Úristentől sem. Ez Károlyi Gábor volt, megboldogult képviselőtársunk. De ott van a magyar Rosetti, Rákosi Jenő, a ki a Budapesti Hirlapban hirdeti a magyar imperiumot, a Kárpátoktól az Adriáig, le a Balkánig, sőt egész a Feketetengerig. Ezt hirdeti magyar impérium czime alatt. Ez aktuális dolog. Hát t. képviselőtársam nem olvassa ezeket? Persze nem, mert ő csak román államférfiak eszmemenetét akarja velünk megismertetni, a melyet kevésbbé ismerhet, de magyar államférfiak politikai eszmemenetével kevésbbé akar fogKÉPVH. NAPLÓ. 1906—1911. XTIII. KÖTET, májas 15-én, pénteken. 273 lalkozni. De itt még van egy aktuálisabb dolog. (Halljuk ! Halljuk !) Kivándorolnak a mi szegény magyarjaink és románjaink Amerikába, és a helyett hogy megvigasztalnánk őket, fogjuk magunkat, és egy nemzeti zászlót küldünk utánuk. Miután a nemzeti zászlót felszenteltük, a vállára teszszük valakinek, útnak indítjuk az illetőt, hatalmas, dörgedelmes szózat kíséretében küldjük a tengerentúlra, hogy vigye el zászlónkkal együtt üzenetünket, hogy mi azt akarjuk, hogy 20 év alatt itt ne ennyi és ennyi millió magyar legyen mint a mennyi van, hanem 20—30 millió magyar ember. Ha az Isten éltet bennünket, 20—30 esztendő múlva mi leszünk az elsők, a kik gratulálni fogunk ehhez az evoluczióhoz. De vájjon ez reális politika-e ? Es hogy ebből a frázisból, ebből a felkiáltásból, a belügyi politika terén oly borzasztó fegyvert kovácsoljak honfitársaim ellen, ez, nem mondom, hogy teljesen nonsens. de legkevésbbé sem indokolt, és komolyan nem lehet venni. Hisz akkor én is kérdeném, mire való a kormány ? Hisz ez akkor magyar irredentizmus; és ez alapon ráfognám politikai ellenfeleimre, hogy a mit gr. Károlyi, a mit Rákosi Jenő, a mit Rákosi Viktor hirdet, magyar irredentizmus, s az egész magyar zsurnalisztika és mindenesetre az is, a mit Fenyvesi Soma t. képviselőtársam itt felhozott, Hát az eszméknek ily megvitatására, a minket egymástól elválasztó politikai gondolatok ily erőszakos ideczitálására és hajszolására vagyunk mi népünktől ide küldve ? Bizonyára nemmel fognak felelni t. képviselőtársaim, és ebben a nemben elitélését látom t. képviselőtársam politikai elméletének. (Derültség.) Epén ilyen alapos és igaz t. képviselőtársam akkor, a mikor Mátyás király politikai működésére vonatkozólag, nemzetiségi ténykedésére, törvényhozására vonatkozólag reflektált az én előbb elmondott beszédemre. En nyíltan és világosan nem Rosetti és más, nem tudom miféle ideális politikusok könyveire hivatkoztam, nem azokból vettem az idézeteket, hanem Horváth Mihály és Benkő József munkáiból. Ha ezek sem komoly forrásmunkák a magyarság és Magyarország történelmi alakulása tekintetében és egész nemzeti életére vonatkozólag, akkor nem tudom, mi lehet Magyarországon komoly forrásmunka és komoly tudományos történelem. Már pedig Horváth Mihály munkájában tisztán, világosan ki van irva, épen a mi nemzetiségünk politikai életére vonatkozólag, hogy a románok akkor az ország rendéi közé tartoztak, mert meg van különböztetve, hogy III. Endre (Mozgás.) három rendbeli nemzetiségű férfiakkal tartott Erdélyben országgyűlést: a székelyekkel, a szászokkal és az oláhokkal (Zaj és ellenmondás.), cum universis nobüibus saxonibus, siculis et valachis. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Kmety Károly: Ha ezt mondja, téved! Elnök: Kmety Károly képviselő urat kérem, 35