Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-324

274 324-. országos ülés 1908 május 15-én, pénteken. hogy folytonos közbeszólásokkal ne zavarja a szónokot. Markos Gyula : Felvilágosítja ! Elnök : Felvilágosítani joga van a képviselő urnak azzal, hogy felszólal, nem pedig közbeszólás alakjában. Markos Gyula kéjDviselő urat rendre utasitom. Lukács László : Épen azért a belügyi politikára vonatkozó nézeteimet komoly történelmi tanulmányok alapján adtam elő, komoly politikai elmélkedésekkel, és mindenekfelett komolyan a román nemzetiséget illetőleg Magyarországon, még pedig hazánk javát, jövőjét tartva szem előtt, így törekedtem előadni politikai nézeteimet. Ha azok nem elég alaposak, akkor kérem, méltóztassék felvilágosítani, és ha kimutatják, hogy tévedtem, szívesen elfogadom. Hiszen azért vagyunk itt, hogy kimutassuk egymás tévedéseit. Én abban látom nemcsak a tudományos embernek, hanem a férfias, lovagias jellemnek is nélkülözhetetlen jellemvonásait, hogy ha valakit megsért, akkor bocsánatot kér, és ha tévedésben van, akkor a kiigazító, javító gondolatot fogadja el, mert máskép előre nem haladunk. A mit igen t. képviselőtársam Mátyás király egy intézkedésére vonatkozólag felhozott, hogy mit tett a garázdálkodó oláhok megfékezésére, erre azt felelem, hogy természetesen nagyon helyesen tette Mátyás király, ezt kellett, hogy tegye mint államfő. Ez történt 1461-ben . De uraim, mi történt Szegeden í Hát a szegedi kir. biztosság micsoda czimen lett felállítva ? És a szegedi vértörvényszék ? Az erdélyi garázdálkodó oláhok megfékezésére ? Nem uraim, hanem a Rózsa Sándorok, a garázdálkodó magyarok, szerbek és oláhok megfékezésére. Ilyen minden időben megtörténhet és a garázdálkodó néjaség, legyen az magyar, román vagy szerb, a büntetőtörvénykönyv sankczíója alá esik. De ezt mint nemzetiségi esetet felhozni és ebből az egész nemzetre következtetéseket vonni nem politikai eljárás, hanem rágalmazási proczesszus. (Zaj.) Mit mondanának önök, ha én a szegedi kir. biztosságból a magyar népre, a magyar nemzetre akarnék következtetést vonni ? Ep oly igazságtalan volnék, ha ezt tenném, mint a milyen igazságtalan Fenyvesi Soma t. képviselőtársam a román nemzeti ségi kérdésre vonatkozólag a Mátyás király intézkedéséből vont következtetéseiben. A mi belügyi életünk evolueziójában egy igen érdekes korszakot hozott fel a képviselő ur. Annyiszor hallottuk már felmelegítve és különböző edicziókban a képviselőház elé tárva ezt a kérdést, hogy valóban itt az ideje egyszer már komolyan szembenézni ezen kérdéssel és komoly tanulmányok alapján megítélni azt azon czélból, hogy többé olyan alakban és olyan czélzattal, mint eddig felhozatott, fel ne tűnjék ebben a házban. T. ház ! A forradalmi korszakoknak megítélésére rendesen más elvek szolgálnak, ugy politikai mint társadalmi szempontból, mint a rendes evolucziót jelző események jellemzésére. Csak emlékeztetem az urakat a franczia forradalom egyes eseményeire. Nem rémregényekbe való dolgokat találunk ott ? Midőn a tisztes öreg embert, az édes apát a nemzetőrré lett fiuk agyonvágják, mert arra kéri a gyermekeit: édes gyermekeim, ne higyjetek minden felmerülő uj eszmének, várjuk meg először, mi valósul meg azon felvetett uj eszmékből. Azt felelték a gyermekei : öreg, te nem vagy a szabadság embere, nem szereted a franczia nemzetet és agyonvágták a szegény öreget. Ott vannak azok a borzasztó rémtettek, Eobespierre, Danton, a gillotin rémes eseményei, a Nantes-i égő kernenczék, a börtönök szenvedései. Vájjon mindezt a franczia nemzet kultúrai és politikai életének számlájára irhatja-e ? Ugy-e nem ? Ép ugy a magyarországi 48-iki eseményeket sem szabad, sem lehet a közönséges politikai okoskodás mértékével mérni. Kivételes idők, kivételes események, kivételes emberek voltak azok, kik akkor szereplésre kerültek és szembe találták magukat a vezető hatalommal. A mint az a vezető hatalom pártot tudott magának csinálni, a mint tudott magának klienseket csinálm hatalommal, pénzzel, csábítással, erőszakkal: ugy állottak szemben egymással a különböző elemek, és ezek küzdelméből alakult ki egy másik korszak, a melyből jött a 61-iki korszak, mely szintén nem tudott megállapodásra jutni s abból került ki a 66-iki korszak, a mely megalkotta a 67-iki és a 68-iki törvényeket, a melyek alapján állunk ma is. Ezekből akar ellenünk politikai fegyvert kovácsolni az előttem felszólalt képviselő ur. Szokoly Tamás : Karóba húzták a magyarokat! Lukács László : Hiszen ép ugy húzták karóba a románokat is. Ott volt a naszódi véres nap. Mit csináltak ott ? A mikor éjjel, minden híradás nélkül — hol volt akkor telefon, telegráf, vagy vasúti közlekedés — megrohanták egyik a másikat, védekezett ki a hogy tudott, támadott ki a hogy tudott. A román nemzet is akkor nemzeti életre keltve, öntudatra ébredve, akarta saját nemzeti jogait affirmálni. (Zaj balfelől.) Históriáról beszélek. Elnök : Csendet kérek. Lukács László : Históriáról beszélek, és ennek alapján mondom, hogy ők is saját nemzeti öntudatuk alapjára állottak, azt akarták megvalósitani, affirmálni, és mindenki ellenségük volt, a ki ezen megvalósítás útjában állott, ép ugy, mint a magyaroknak is mindenki ellensége volt, a ki a magyar nemzeti ideálok megvalósításának útjában állott. Épen azért volt szerencsétlen az a korszak, mert a különböző nemzetiségek nem tudták egymást megértem, hogy együttes erővel, békességben, szeretetben egyesülve küzdjek ki a haza érdekében a közszabadságot. Hiszen Kossuth Lajos, halhatatlan hazánkfia, meghagyta az ő politikai működésének dokumentumait a hadügyi politika terén a 48-as időkből. Ott van az ő három kiáltványa, különösen a román nemzetiséghez. Az első kiáltvány — örülök, hogy Madarász képviselőtársam hallgatja ezt, mert ő szem- és fül tanuja volt azoknak a dolgoknak —•