Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-324

32i. országos ülés 1908 Pop Cs, István : Nálunk nincsen Kardos-bank ! (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Nincs budapesti üzleti szellem! Fenyvesi Soma: Nem tudom, a képviselő urnak mi a czélja azzal, hogy velem szemben a Kardos-bankra hivatkozik. Én erre bővebben kitérni nem akarok, Kardos urat és bankját nem ismerem, a képviselő urat azonban jól ismerem, ennyi a válaszom az ő közbeszólására. (Helyeslés.) Nem azok a vértanuk, t. uraim a kiket önök ilyennek mondanak és hirdetnek. Hanem vértanú az a szegény nép, a melynek meg kell fizetni az önök vértanuságának a diját. (Helyeslés.) Azt hiszik önök, hogy mi nem tudjuk, hogy az erdélyi részekben a birtokpolitika tekintetében mily mozzanatok folynak le ?.. Azt hiszik, hogy mikor az erdélyi részekben dobszó hallatszik, mi nem tudjuk, hogy ez nem azt a zenét jelenti, a melylyel a vértanút a vérpadra kisérik, hanem az oláh bankok dobszója, mely mellett a kis oláh birtokok is kerülnek más kézre. (Tetszés és helyeslés.) Farkas Pál az ő füzetében klasszikus példáját szolgáltatja annak, hogy Erdélyben egy-egy nagybirtok 50—60, sőt 70 telekkönyvben szerepel, a mi bizonyára nem azt jelenti, hogy az illető örökség utján jutott ahhoz, hanem magánúton vagy árverésen szerezte meg sok embertől. (Igaz! Ugy van!) Most áttérek, t. ház, annak a tárgyalására, hogy önök tulaj donképen, mint nemzetiségi párt miért szerepelnek itt és miért alakítottak külön nemzetiségi pártot ? (Halljuk ! Halljuk !) Pop Cs. István : Talán az is jövedelmező ? (Mozgás a szélsőbáloldalon.) Olay Lajos: Abból éltek! (Felkiáltások a közéfen: Csatlakozzanak hozzánk! Zaj. Elnök csenget.) Hát miből éltek, nem abból éltek valamennyien, ámításból ? (Zaj.) Elnök (csenget) ; Csendet kérek, t. képviselőház ! Ivánka Milán : Mi nem kilincselünk. Fenyvesi Soma : Kilincselni szoktak önök az államfogházban. Hogyha a nemzetiségi párt törekvései nem állanak ellentétben más pártok politikai törekvéseivel, akkor miért nem találnak maguknak helyet egy vagy más politikai párt keretében és miért nem keresnek ott maguknak elhelyezkedést % (Igaz! ügy van!) Ott vannak pl. a szász képviselők. A szász nemzetiség, a szász faj, kultúra és vagyon tekintetében összehasonlíthatatlanul magasabban áll, mint önök és azt talán csak nem merné mondani senki sem, hogy a szász képviselők a saját nemzetiségi érdekeiknek nem olyan becsületes szószólói és munkásai, mint önök. Hát miért tudnak a szász képviselők velünk becsületesen együttmunkálkodni és miért nem tudnak önök velünk együtthaladni ? Azért, mert az önök politikai törekvései az állam érdekeivel össze nem egyeztethetők. (Igaz! Ugy van!) És most engedje meg a t. képviselőház, hogy rátérjek az oláhok programmjára. Ugy fogom bemájus 15-én, pénteken. 267 mutatni programmjaikat, a mint vannak. Röviden vázolni fogom azoknak históriai fejlődését és ki fogom mutatni, hogy minden egyes ilyen programra homlokegyenest ellentétben áll a magyar állameszmével, a magyar állam közjogával, szuverenitásával és a magyar nemzeti szupremácziával. Áz első programm, a melyről szólni akarok, az 1848-ban Balázsfalván alkottatott. És vájjon mit tartalmaz ez, a szabadság mezején megalkotott programm ? Ott találom az első programmpontot, a mely szól a román nemzet politikai függetlenségéről ; a 16. pont Erdélynek Magyarországgal való egyesülése ellen tiltakozik, tehát kívánja, hogy különválasztassék Magyarországtól. Hogy ennek mi czélja, azt Lukács László nagyon jól fejtette ki a memorandumperben, a melyre még rá fogok térni. Lukács László : Politikai akczió ! Fenyvesi Soma : Mindjárt rátérek arra, hogy mi az a politikai függetlenség, mit jelent ez a politikai függetlenség ? Arányos képviseletet az országgyűlésen, a közigazgatásban, a közhivatalokban, a korlátlan nyelvhasználatot a törvényhozásban és egy évenként tartandó egyetemes nemzetgyűlést. Ez volt a programm 1848-ban. A szabadságharcz sorsa rosszabbra fordult és 1849-ben az önök kívánságai sem maradtak meg xigyanazok, megnövekedtek. Itt van az a. n. olmützi peticzió február 29-éről. Akkor önöknek már nem keUett Erdély különválása, akkor már Ausztria és Magyarország összes románjait akarták az osztrák jogar alatt külön testben egyesíteni. Ez a román nemzet nemzetgyűlésen választott volna egy nemzetfőt; nemzeti tanácsot választottak volna román tanács czimén. Kmety Károly : Sok bolondot akartak már ők! Fenyvesi Soma : Azután jött az abszolutizmus, a mely mindezt elsöpörte. Jött az 1864—65-iki szebeni országgyűlés. Az abszolút korszak gyűlésein önök is részt vettek és ráhelyezkedtek az októberi diplomára és a februári pátensre ! Jött azután az a kísérlet 1868-ban, hogy végleg megoldassék a nemzetiségi kérdés, jött a nemzetiségi egyenjogúsításról szóló törvény, a melyet Deák Ferencz bölcsessége és Eötvös idealizmusa akart megalkotni. Milyen álláspontot foglaltak el önök evvel szemben ? Nem fogadták el azt sem, különvéleménynyel léptek föl, és midőn ez a különvélemény, a mely nyelvterületeket akart az országból alkotni, nem fogadtatott el, 1869-ben a szerdahelyi gyűlésen ráhelyezkedtek a passzivitás álláspontjára. Tehát ne panaszkodjanak arról, hogy a nemzetiségi törvény nincsen végrehajtva, holott az legjobb meggyőződésem szerint végre van hajtva azokban a részekben, a melyek más törvények által hatályon kivül nem helyeztettek. De arra hivatkozhatnak, hogy a nemzetiségi törvény önöknek nem kell, mert 1869-ben az önök bizalni emberei azt nem fogadták el. Ott van továbbá az 1881 május 12-én kelt nagyszebeni programm. Ott is Erdély autonómiáját 34*