Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-324

268 32b. országos ülés 1908 májas 15-én, pénteken. akarják és ezt sürgetik abban a sokat hangoztatott memorandumperben, a melyben Lukács László t. képviselőtársam igen előkelő, de igen szomorú szerepet játszott. Lukács László : Állok elébe ! Fenyvesi Soma: Mi volt az a sokat hirdetett, sokat hangoztatott memorandum ? Sokszor hallottuk azt, hogy ott önök csak áldozatok voltak; hallottuk később, hogy a művelt külföld megbotránkozott azon, hogy a magyar állam sújtó kezével eléri azokat, a kik a memorandumperben a magyar áüam ellen törtek. Hogy tehát egyszer tisztán álljon az országgyűlés előtt maga a memorandumper, hogy tisztában legyünk avval, hogy a memorandumperben mit akartak azok az urak, a kik ott vádlottképen szerepeltek és hogy mit akart ott Lukács László, felolvasom a memorandumnak azt a részét, a melyből a per tulajdonképen áll. A memorandum tulajdonképen annyit jelentett, hogy emlékiratba akarták foglalni sérelmeiket, hogy igy vigyék azokat Bécsbe, az osztrák császár elé a magyar király, a magyar nemzet ellen. Azt mondj a ez a memorandum a második és harmadik lapon (olvassa) : »A történelmi jog ép ugy, mint Erdély közjoga, alaptörvényei, a pragmatika szankczió megtámadhatlan alakban biztositják Erdély autonómiáját és a román nép, kivált az 1848-ban proklamált jogegyenlőség, majd az 1863—65. években bekövetkezett közjogi alap kifejlesztése után ezen becses határozatokban birta nemzeti életének főbb biztosítékait és nemzeti törekvései ezen autonómiában magaslottak ki. Ezen autonómia az Unió által igazságtalan formában lett megsemmisítve, eüentétben a közjoggal, és azon szabad elemek jogával, melyek Erdélyországot alkotják.* Mit akartak tehát a memorandummal elérni ? Nem azt-e, hogy Erdély elszakittassék Magyarországtól, hogy Erdély külön állam legyen 1 Hiszen »Erdélyországnak« nevezik. Hát mi volt ennek a czélja ? Ha önöknek nincsenek olyan törekvéseik, melyeket a magyar állam keretén belül nem tudnak megvalósitani, akkor miért törnek arra, hogy Erdély elszakittassék Magyarországtól és ilyenformán külön területté legyen ? Lukács László : Semmi elszakítás. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Fenyvesi Soma: T. ház ! Rátérek a román irredentizmus kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Lukács László képviselő ur tegnapi beszédében azt mondotta, hogy olyan tankönyvek, a melyek a román irredentizmust szolgálnák, nem léteznek. Gaal Gaszton : Igaz ez ? Lukács László : Ilyeneket nem ismerek ! Gaal Gaszton : Most már csak nem ismeri, tegnap még nem létezett! (Zaj.) Fenyvesi Soma: Azt mondotta Lukács László képviselő ur folyó évi május hó 14-iki beszédében az ezen ülésről szóló országgyűlési napló 31. oldalának tanúsága szerint, hogy (olvassa) :».. ilyen taneszközök és térképek, t. képviselőtársam, nem léteznek.* Leszek bátor ilyen tankönyveket és térképet itt a házban bemutatni. Ezek a tankönyvek olyanok, a melyek a román vallás- és közoktatásügyi minisztérium által nemcsak jóvá lettek hagyva és az iskolákban használtattak, hanem van köztük olyan is, a mely a román vallásos közoktatásügyi miniszter ur által dijaztatott, valószínűleg azért, mert a czélnak megfelelőnek tartja. Hát a román irredentizmusnak bizonyítékok kellenek. Vlád Aurél képviselőtársam azt mondotta tegnap, hogy ez álom, a hírlapokból szedjük ezeket, üyen törekvés nem volt és nem létezik. T, ház ! 1848-ban Majurescn János készítette a híres krajovai memorandumot, a melynek első szerkesztésében Bibesku vajdával akarta megcsinálni Dákó-Romániát, a második szerkesztésében az osztrák császárral. Lukács László : Mi közünk nekünk ahhoz ? Fenyvesi Soma: A végén majd rátérek erre is. Papiu Hilaniu 1880-ban Kuza fejedelemmel akarja megcsináltatni. Ebben a memorandumban azt irja, hogy a románoknak is megvan a magák ideálja és ez Dákó-Románia. 1885-ben történt, hogy Csurku és Órásán, mindketten brassóiak voltak, kimentek Bukarestbe, a hol összeesküvést szőttek, a melynek az lett volna a czélja, hogy Erdélyt fegyveres lázadásra bujtsák fel. Lukács László : Az Alliance Israélite bérenczei voltak, hogy a románságot kompromitálják. Fenyvesi Soma : Nem! oláh bérenczek voltak. Lukács László : Az Alliance Israélite bérenczei voltak, a román nemzet kompromitálására fogadták őket fel. (Zaj.) Fenyvesi Soma: A t. képviselő ur ezen felszólalására csak egy módon válaszolhatnék ; annyira Ízetlennek és czélzatosnak tartom, hogy abban a formában válaszolhatnék arra, a milyen a közbeszólás volt. . . Lukács László: Elején találtam a szeget! Fenyvesi Soma : ... de én a parlament méltóságát többre becsülöm, semhogy olyan modorban feleljek a képviselő urnak, mint a hogy ezen megjegyzés megérdemelné. Igen t. uraim! Bratianu miniszterelnökhöz kérdést intéztek, és pedig a román parlamentben azért, hogy miért utasította ki ezeket az embereket. Bratianu akkor a következőket mondotta : (olvassa): »Ezek az emberek Bukarestben egy irredentista pártot és iskalát akartak szervezni. Mi czélból ? Oly eszme érdekében talán, a mely a nép lelkéből fakadt ? Világért sem. Azok az urak társulatot szerveznek, pénzt gyűjtenek és küldenek át a határon.« Lukács László : Elitélték velünk együtt! (Zaj.) Fenyvesi Soma: A román közéletnek egyik nagy vezetője, Marzescu szenátor a következőket válaszolja — most tessék figyelni — Bratianunak . . . Lukács László : Az ő dolga ! Nekünk Bratianuval van dolgunk nem Marzescuval !