Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-324

32í. országos ülés 1908 május l5-en, pénteken. 263 rábia-e, a melyet a berlini kongresszus óta teljesen eloroszositottak, és a melynek 112 községében lakó 500.000 román talán nem is emlékszik vissza arra az időre, mikor még román volt ? Vagy talán Maczedonia, a mely teljesen göröggé lett ? Nem. Annyira nem terjednek az ő aspiráczióik; itt csak Erdélyről van szó. Csak arról lehet szó, hogy Erdély ott ragyogjon majd a román király koroján és lesz szerencsénk majd olyan térképeket és tankönyveket bemutatni, a melyekben már ott ragyogtatják ezt a drágakövet. önök azonban igen t. uraim, nem elégszenek meg azzal, hogy a földrajzi fekvés czimén bizonyos jogokra aspiráljanak, hanem históriai jogot formálnak egy állítólagos leszármazás révén. Önök szeretik leszármazásukat a napsütötte Itáliáig visszavezetni, és ugy szeretnek jelentkezni, mint a nemes rómaiak egyenes leszármazottjai. Könnyű volna nekem egyenesen azt mondani, hogy ezzel a leszármazásra való hivatkozással önök semmiféle jogokat nem szerezhetnek. Könnyű volna azt mondani, hogy ha volt is valaha ilyen jog, a mint hogy nem létezett, a népvándorlás e jogokat elsöpörte és a magyar nemzet az, a mely itt a magyar államot megalapította, azok a jogok, a melyek ezen alapítás előtt állítólag léteztek, jelentőséggel sem bírnak. Azok a jogok, a melyeket valamely nemzet sohasem gyakorolhatott, jogokként nem is tekinthetők. De hiszen önöknél nem is a hiúság kérdése az, — jól tudjuk — a miért önök szeretnek erre a leszármazásra hivatkozni, hanem egészen más a tendenczia. A tendenczia az, hogy önök az összes latin fajokkal való rokonság révén azoknak rokonszenvét biztosítsák maguknak, hogy a különféle lakó román népekben az együvé tartozás érzetét felkeltsék és az Itália Unita mintájára annak idején a Románia Irredentából átmenjenek a Románia Unita eszméjének megvalósítására. Lukács László : De jól tudja ! Fenyvesi Soma: Bizonyítani is tudom, sőt bizonyítani fogom is. Hódy Gyula : Tetszik ezt hallani, Lukács ur ? Fenyvesi Soma: Azt azonban már most konstatálhatom, hogy ezen históriai jogok leszármaztatása és a rómaiakkal való rokonság kérdésének bizonyitása korántsem sikerült. Azok a mesekönyvek, a melyeket önök mint tudományt adnak Id felnőttek részére, nagyon hiányosak e tekintetben és azon családfáról, a melyeket a rómaiakra akarnak visszavezetni, egész serege hiányzik a szemérmetes anyáknak, a kik a törvényes szülés problémája révén a származás folytonosságát megállapíthatnák. (Élénk derültség.) Sőt maga az egész törzsfa misztikus homályba vész, a melyből csak élénk képzeletű poéták tudják kiásni azt a leszármazást, de a tudománv vilá gossága előtt az a miszticzizmus eltűnik és a rómaiakkal való rokonság semmivé, puszta ábránddá, szappanbuborékká válik. Hiszen saját nyelvészeik hirdetik, hogy önök szláv származásúak, az önök nyelvészei közül Csihál mondja önökről, hogy a román nyelv szókincsének legnagyobb része a szlávból van véve. Szülfert maga mondja, hogy nyelvükből arra kell következtetni, hogy önök szláv származásúak. Olyan bizonyítékokkal akarok önöknek e tekintetben szolgálni, a melyek nem magyar eredetűek és talán kevésbbé fognak a tagadás álláspontjára helyezkedni, hogyha franczia bizonyítékokkal fogok szolgáim, mert hiszen önök a franczia kultúrát előszeretettel kultiválják és talán et" fogják hinni, hogy az önök politikai aspirácziói, a melyek a római leszármazáson alakulnak, mesék. Nagyon alapos, kiváló franczia tudóssal fogok előállani, ez a franczia iró Emil Beér, a ki, mikor önök hangoztatták a memorandum-perben római leszármazásukat, a következőket mondotta (olvassa) : »Tegyék az én romániai barátaim kezüket a szivükre és mondják meg, vájjon azt hiszik-e, hogy a heves harczczal szemben, melyet ők Erdélyben a felsőbbség ellen indítottak, nem menthető-e a kormány, ha azon iparkodik, hogy védelmezze magát. A magyar állam nem tegnapi keletű. Ezer esztendő óta áll fenn és ma mégis kétségbe vonják létjogát. 1894-ben ezzel a magyar állammal szemben az archeológiára alapított vindikácziókkal állanak elő. Numizmatikával meg paleontológiával akarnak megoldani választási vitákat, a törvényszék előtt, — Lukács László úrról van szó — a TTaján emlékére hivatkoznak és allegálnak Árpád meg Attila ellen. Különös módja a politizálásnak. Ugy vélem, hogyha még be is volna bizonyítva, hogy a romának Erdélyben Traján katonáinak az ivadékait képviselik, azért a magyaroknak 10 százados birtoklása és tényleges szupremacziáján alapuló joga a kortársak szemében mégis sokkalta erősebb és szentebb maradt, mint az olyan római hódításból leszűrt elméleti jog, mely hódításnak a nyoma az Al-Dunának már csak néhány ócska köve között található fel. De jellemző, a mit egy román iró : Maiorescu Titus mond (olvassa) : »A mai irányban legfőbb bűn a hazugság, hazugság az aspirácziókban, hazugság a politikában, a költészetben, a nyelvtanban és a közszellem minden nyilvánulásában«. De a római leszármazáson kivül Lukács t. képviselő ur azt is hirdette, hogy vannak olyan törvényes intézkedéseik, a melyek évezredekre mennek vissza, a melyek bizonyitják, hogy Erdélyben nekik külön jogaik voltak és ezen jogaiktól fosztották meg őket a magyarok. Hivatkoznak e tekintetben különösen Mátyás királyra. Én Mátyás királyt mint kutforrást a képviselő úrral szemben szívesen elfogadom. Állítólag tőle származtatják le bizonyos jogaikat évszázadokra visszamenőleg. Mátyás király 1486-ban egy parancsot adott ki, a melyben az erdélyi összes nemesség és a szászok panaszai alapján megparancsolja az erdélyi vajdának és a szászok grófjának, hogy vegyenek maguk mellé fegyveres embereket és fenyítsék meg keményen az oláhokat, a kik annyira merészkedtek (olvassa): »hogy még a nemeseket is fegyverrel merészük megtámadni és noha az