Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.
Ülésnapok - 1906-324
264 324. országos ülés 1908 május 15-én, pénteken. oláhok sem szabadságra nem születtek, sem arra hivatva nincsenek, mégis merészkednek erőszakkal és bűntettekkel a birodalom parancsai ellen magoknak szabadságot arrogálnk. Ez a Mátyás király kire Lukács László hivatkozott. Nem sokára reá II. Ulászló király is adott ki egy végzeményt 1515-ben, a melyben megdorgálja Szapolyai erdélyi vajdát, hogy tisztviselői nagyon enyhén büntetik meg az istentelen oláhokat, a kiknek szemtelensége bámulatos. (Helyeslés balfelől.) Ez nem személyeskedés, ez história, ez benn van ezen király végzeményében. Miért mondja Mátyás király, hogy az oláhok szabadságra nem születtek, sem arra hivatva nincsenek ? Ez a középkori erdélyi jogi felfogásból származik és annak felel meg. Lukács László: Werbőczy is ugyanazt mondja a magyarokról. Fenyvesi Soma: Majd rátérek az approbata compilata constitutióra, legyen egészen nyugodt a képviselő ur. Az erdélyi részekben vagy első foglalás, vagy királyi adományok utján lehetett birtokot szerezni. Sem első foglalás utján, sem királyi adományok utján nem jutottak az oláhok semmihez, mert ők egyszerű jövevények voltak és mint ilyenek kezeltettek is. Ezt bizonyítani fogom, nehogy a képviselő urnak módjában legyen azt mondani, hogy ezen állításaimnak alapja nincsen. Midőn 1791-ben az u. n. supplex libelli fordultak az erdélyi rendekhez, a melyben az akkori oláh vezetők, az akkori Lukács Lászlók, azt kérték a rendektől, hogy ismerjék el, hogy ők római leszármazásuak és évszázados jogaik vannak. Az erdélyi rendek azonban azt felelték, hogy épenséggel nincs bebizonyítva, hogy azok római leszármazásuak volnának, és hogy valami joguk volna, sőt épen az van bebizonyítva, hogy a szomszédes fejedelemségekből való jövevények, sőt az 1744-ik erdélyi országgyűlésnek VI. czikkelye világosan azt mondja, hogy a románok mint jövevények a más jövevényekhez számitandók. Ezek tehát a rómaiakra visszavezethető históriák. (Mozgás a középen.) Következik az approbata compilata constitutio. Nem akarok kitérni e tekintetben sem a bizonyitás alól, hiszen maga az approbata compilata constitutio fényesen szolgáltat anyagot ebben a tekintetben. Csak rá kell mutatnom a III. titulus 5. és 9. artikulusára, a melyek világosan mondják, hogy jövevények, Moldvából és Oláhországból jöttek. A jogokat tehát a multak alapján hiába keressük, históriai jogok nem léteznek. Az a kérdés tehát, hogy az oláhság Magyarországon honnan szerzett jogokat ? (Halljuk! Halljuk !) Erre a kérdésre pedig ki lehet mutatni és bizonyitani lehet azt, hogy egyetlen jogforrás volt az önök jogaira nézve a magyar nemzet nagylelkűsége, a mely önöknek jogot adott. (Igazi Ugy van !) Egyetlen jogforrás a magyar nemzet törekvése, hogy a magyar nemzeti munka részére • a nemzetiségeket mint testvéreket nyerje meg, hogy pedig e nagylelkűséggel szemben önök milyen magatartást tanúsítottak, arra a história elég bizonyítékot szolgáltat, és lesz szerencsém ezekre is bővebben kitérni. (Halljuk !) 1848 előtt az oláh jobbágy ugyanabban a helyzetben volt, mint minden más jobbágy, ugyanúgy szenvedett, mint más, És elkövetkezett a felszabadulás korszaka, oly korszak, a melynél csodálatosabbat a világtörténelem soha sem teremtett. Mikor maga a'magyar nemesség lemondott évszázados jogairól, mikor maga a magyar nemesség csinálta meg a legdemokratikusabb átalakulást. És akkor vájjon egy pillanatra is felmerült-e a gondolat, hogy abból a nagy felszabadulásból, a j ogokban való részesedésből egyetlen nemzetisége is ennek az országnak kizárassék ? Vájjon nem ugyanazokkal, a jogokkal lettek-e önök 1848-ban felszabadítva, mint a minő jogokat kapott a magyar nemzet 1 (Igaz ! Ugy van I) Egyetlen gondolat sem merült fel ez ellen, sőt minden törekvés a felszabadulás terén oda irányult, hogy minden nemzetiséget megnyerjünk, hogy együttesen, békésen, testvériesen dolgozzék velük együtt a magyar nemzet. Ivánka Milán : Az ilyen beszéd rontja ezt el. Lukács László : Az ilyen beszéd a hiba. Dobrovics Milán : Szemtelen viselkedésiek. (Zaj. Felkiáltások : Árulás !) Elnök: Valaki azt mondta, hogy szemtelen viselkedés. Ki volt az ? Dobrovics Milán : Én voltam! Elnök : Rendreutasítom a képviselő urat. Fenyvesi Soma : Kossuth Lajos 1848 márczius 28-iki beszédében azt mondta : nem kételkedem, hogy a közös szabadság nemsokára ki fogja egyenlíteni a nemzetiségi különbségeket. A válasz pedig, t. uraim, a barátságnak e felajánlására, a mely Kossuth Lajos ajkairól hangzott, a kit a kétszinűség vádjával önök sem mernek illetni, az oláhok részéről nem sokáig késett. Hiszen ismerik önök a Balázsfalván május 15-én történteket. Tudják, hogy 1848 május 15-én az önök népe, hogyan felelt. Lukács László: Mi tudjuk, de önök nem! (Za h ) Fenyvesi Soma: A magyar nemzet legjobb törekvéseire mi volt a válasz, olvasom a Barnutiu hires válaszát. Ugy fejezte be beszédét, a melyet a Szabadságmezőn tartott Balázsfalván, a melyet még nem sikerült akkor Blasra keresztelni: Nézzetek a románság e tömegére a mely az egész nemzet nevében azt kiáltja : nem megyünk el a magyar szabadság asztalához, mert az ételek rajta meg vannak mérgezve. (Mozgás.) Arról, a mi a békejobb felajánlása után történt, talán jobb nem beszélni. A mikor a magyar nemzet lovagiasan nyújtotta oda jobbját, akkor a vezetők által félrevezetett oláh nép, a mely osztrák érdekeket szolgált, ezt a jobbot nem fogadta el, hanem saját jobbját gyilkolásra használta. (Felkiáltások a haloldalon : Orgyilkosok!) Pop Cs. István : Hát oláht hányat gyilkoltak le ?
