Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.
Ülésnapok - 1906-323
246 323. országos ülés 1908 május lí-én, csütörtökön. sitott jogok közül még egyetlenegyet sem kapott meg; (Ugy van! bal felől.) a mely eddig mindig csak áldozott és a mely eddig mindig csak a maga részéről elvállalt kötelezettségeknek tett végső erőfeszítéssel eleget. Mezöfi Vilmos : Békákat nyelt! Nagy György: Itt már nem védekezhetik senki azzal, hogy igaz ugyan, hogy a függetlenségi politika ősi hitvallása szerint a közösügyi kiadásokat ez a párt nem szavazta meg, mert azt vallom és hirdetem, hogy arra vállalkoztunk valamennyien, a kik a koaliczió tagjai voltunk, hogy az államháztartás rendes szükségleteit meg fogjuk szavazni, ez alól a kötelezettség alól nem is térhettünk volna ki, ha vállaltuk, férfiasan be is tartjuk, de azt mindannyian hangoztattuk, emlékezzenek vissza t. képviselőtársaim, hogy ujabb terhet, ujabb kötelezettséget az átmeneti idő alatt nem vállalunk. Es ime előáll egy ujabb teher, a melyről a képviselőház tagjait nem is értesítették és a melyet a delegáczió jogtalanul, magát valami felsőbb hatóságnak képzelve, a nemzet törvényhozásának megkérdezése és beleegyezése nélkül a nemzetre akar hárítani. Ha semmi egyéb nem bizonyítaná a delegáczió szükségtelen, káros voltát, már magában véve ez az egy dolog bizonyítja. A delegáczió ugy tekintetik, mint a háznak egy bizottsága. Ez a delegáczió most nagyzási mániába esett, magát központi bizottságnak, központi testületnek képzelte és a nemzet törvényhozásának felhatalmazása nélkül elég vakmerő volt jogait túllépve öt millió koronával megterhelni akarni a nemzetet. A delegácziót azért választottuk meg, hogy a paktum megállapodásai szerint az államháztartás folyó szükségleteit megszavazza, bár a függetlenségi pártnak a delegáczió intézményével mint instituczióval szemben kezdettől fogva az volt a véleménye, hogy el kell törölni. Id. Madarász József: El is kell törölni! Nagy György: A paktum szerint, a melyet a nemzet vezérei a királylyal kötöttek, az átmeneti időszak alatt a delegácziót nem tudtuk eltörölni, tehát elküldöttük oda megbizottjainkat, képviselőtársainkat, hogy a folyó szükségleteket megszavazzák, de a mi megbízásunkban, meghatalmazásunkban benn volt, hogy csakis az eddigi mérték erejéig vállalhatnak kötelezettségeket. Azt kérdezem én a delegáczió igen t. tagjaitól, hogy kitől kapta azt a felhatalmazást, s ki volt elég vakmerő őket arra biztatni, hogy ujabb öt millióval terheljék meg ezen nemzetet. Hol voltak a delegáczió tagjai akkor, a midőn a nemzet előtt azt a kötelezettséget vállaltuk, hogy az átmeneti idő alatt uj teherrel nem sulyositjuk amúgy is nehéz helyzetünket? Nagy, fontos, a nemzet érdekét súlyosan érintő kérdésekben ilyen játékot űzni nem szabad. Ez a legélesebben beleütközik a parlamentarizmus legelemibb fogalmába. Arról nem is beszélek, hogy ez a közösügyi kiadás emelkedni fog a tiszti fizetések felemelésével, hogy ne mondhassa senki, hogy előre rémképeket látok. Tisztán a a megtörtént dolgokra mutatok rá. Itt felmutatom a pénzügyi bizottság jelentését az 1908. évre szóló állami költségvetés tárgyában. Ebben a jelentésben Széll Kálmán, a pénzügyi bizottság elnökének aláirásával, Hoitsy előadó aláirásával okiratszerüleg igazolva van, hogy 9,272.605 koronával emelkedtek a közösügyi kiadások. Legjobb tudomással mondom, hogy mihelyt a koaliczió tagjai az ujabb törvénytelen öt millió koronát megszavazzák, elvesztették azt az erkölcsi jogot, hogy ők hivatkozni merjenek a nemzet előtt tett igéretükre, elveszítették azt a jogot, hogy még csak bírálni is merjék a nemzeti ellenzék cselekvését. Elvesztette azt az ererkölcsi talajt a többség velünk szemben, mert akkor minket csak a hódolat illet meg, nem bírálat. T. képviselőház! A kötelességteljesítés nemcsak a kisebbség feladata, az adott szó szentsége nemcsak a nemzeti ellenzéket kötelezi, hanem kötelezi, mint képviselőket, mint férfiakat, kötelezi mint e nemzet gyermekeit e parlament minden tagját. Én, ha e szegény megzsarolt nemzetet most ujabb 5 millióval megterhelik, határozottan hangsúlyozom, hogy ezzel szemben magamra és pártomra nézve a további bírálat jogát el nem ismerem. Visszautasítom a közösügyi kiadásokat. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Elnök: Yan valaki szólásra feljegyezve? Madarász József! Id. Madarász József: T. ház! (Halljuk! Halljuk! a baloldal hátsó padjain.) Mély fájdalommal tapasztalom egy idő óta, hogy nemzetünk és vele együtt törvényhozása, mind azt, a mi Bécs felől kívántatik, hajlandó megszavazni és meg is szavazza. (Igaz! Ugy van! a baloldal hátsó padjain.)., mig mindazt, a mi a nemzetnek kívánatos volna, odafenn megtagadják és visszautasítják. (Igaz! Ugy van! a baloldal hátsó padjain.) Ha a nemzet óhajtásaiból, mindabból, a mit jogosan követel, nem teljesíttetik semmi, gyáva, silány nemzedék, a mely a nemzetet ugy képviseli, hogy a mi odafenn kívántatik, azt mind készséggel megszavazza. Nemzetemre hivatkozom, a magyar nemzetre; ha künn lennénk és megszavaztatnék a magyar nemzetet, az velünk szavazna, a kik azt mondjuk, hogy megtagadunk minden közös ügyekre vonatkozó költségvetést. (Igaz! Ugy van! a baloldal hátsó padjain.) Megtagadom a költségvetést. Mély fájdalommal látom a ; sülyedést, a melyen a nemzetgyűlés halad. (Éljenzés és taps a baloldal hátsó padjain.) Elnök: Kivan valaki szólni ? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti az előadó urat.
