Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-323

323. országos ülés 1908 május ií-éri, csütörtökön. 24? A miniszterelnök nr kivan szólni. Wekerie Sándor miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem vagyok hivatva annak bírálatába bocsátkozni, hogy Nagy György t. képviselő ur saját lelkiismeretének megnyugtatására, háborgó lelkének megkönynyitése végett mennyiben tartotta szükségesnek felszólalni. Id. Madarász József: Nemcsak azért! Wekerie Sándor miniszterelnök: De engedje meg, arra az erkölcsi oktatásra, a melyet itt tartott, semmi szükség nincs. (Igaz! Ugy van!) Sőt határozottan tiltakoznom kell ugy saját, mint delegáczióbeli képviselőtársaim nevében, hogy bennünket itt erkölcsi leczkében akarjon részesíteni. (Igaz! ügy van!) Madarász József t. képviselőtársamnak egyet vagyok bátor megjegyezni. Nem ugy áll a tétel, a mint ő mondja, hogy mi mindent megszavazunk. Ugy áll a tétel, hogy a mikor a közösügyi szükségletek a delegáczió elé terjesztetnek és ide kerülnek, akkor azok, jó lelkiismerettel merem mondani, már az elkerülhetetlen szükség mértékére le vannak szállítva. (Mozgás.) Ennek bizonyságául felhozom azt, hogy a mint itt kerek összegben szólva Nagy György t. képviselő ur felhozta, a közösügyi szükségletek 5 millió koronával emelkednek ebben az esztendőben, mig az előterjesztett költségvetés szerint 103 millió koronával emeltük egyedül a mi saját szükségletünket a közösügyi költségekkel szemben. (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Nem lehet a számok logikáját és igazságát eltagadni. Méltóztassék megállapítani azt, hogy' mennyivel emeljük saját szükségleteinket és mily elenyésző kis százalékkal emeljük ehhez képest a közös költségeket? Sajnálom, hogy engem abba a kényszerhelyzetbe hoztak, hogy ilyen irányban kénytelen vagyok felszólalni, de mert a számoknak az igazságát eltagadni nem lehet, ebből nem arra a következtetésre lehet jutni, hogy mi mindent olyan könnyedén megszavazunk, hanem ezeknek a számoknak az igazsága azt bizonyítja, hogy igenis, csak az elkerülhetetlen szükségességre szorítkozunk. A t. képviselő ur itt a nemzetnek tett ígéretekre hivatkozik. Először is konstatálom, hogy ezen ígéretek tekintetében a pártok között különbség nincsen, mert egyforma igéret terhel bennünket bármely párthoz tartozzunk is. (Helyeslés.) Mi egyforma Ígéretet tettünk. A számoknak azon aritmetikai igazságát akarja felállítani a képviselő ur, hogy egy krajczárral vagy fillérrel többet nem fog megszavazni, mint eddig megszavazott? Bocsánatot kérek, a ki államférfiuilag tud gondolkozni, vállalhat ilyen kötelezettséget, hogy a köznapi árakhoz, a változó viszonyokhoz alakuló szükségleteket aritmetikailag akar lekötni ? Mi volt a mi kötelezettségünk, melyet elvállaltunk abban a nagy vitában, mikor arról volt szó, hogy emeljük az ujonczlétszámot, hogy menjünk bele a közös hadsereg intézményes fejlesztésébe ? Nem azt ígértük, hogy egy krajczárral sem fogunk többet megállapítani, hanem, ho^y függőben tartjuk a nagy vitás kérdést, mi a közös hadsereg intézményes fejlesztésébe nem megyünk bele és ezt a kötelezettséget álljuk. Hogy ezen belül a logikával, a józan észszel, a közszükséglettel jöjjünk ellentétbe és ugy interpretáljuk ezen kérdést, mint a t. képviselő ur akarja, ez, azt hiszem, nem felel meg az igazságnak. Azért hiába akar itt a képviselő ur minékünk leczkét ta,rtani. Legyen meggyőződve, hogy épen azon erkölcsi érzésnél, azon magasabb erkölcsi kötelességérzésnél fogva, melylyel a közügynek tartozunk, nem az ő álláspontját, hanem a mi álláspontunkat tarthatjuk csak igaznak. (Helyeslés.) Ezért kérem a t. házat, hogy ezen tételt, mely szabályszerűen az elkerülhetlen szükség mértékéig lett megállapítva, elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés.) Elnök : Az előadó urat illeti a szó. Buzáth Ferencz előadó: T. képviselőház! A miniszterelnök ur beszéde után nekem igazán felesleges volna csak egy szót is szólnom, azonban Nagy György t. képviselőtársam a pénzügyi bizottságot egyenesen meggyanúsította azzal, hogy nagyobb összeget hoz most javaslatba, mint a mennyi a kormány által beterjesztett eredeti költségvetésben foglaltatott. Annyiban tévedni tetszik a t. képviselő urnak, hogy mikor a kormány a törvényjavaslatot beterjesztette, akkor a delegáczió nem állapította még meg a közös költségeket, tehát a kormány a költségvetés realitása szempontjából előirányozta 1908-ra azon összeget, mely 1907-re érvényben volt; azonban később a delegáczió megállapította a hadügyi kiadásokat, továbbá a kvóta is törvényileg lett szabályozva, igen természetes tehát, hogy most már a pénzügyi bizottságnak a közösügyi kiadások azon összegét kellett a költségvetésbe beilleszteni, mely Magyarországot ezen előterjesztések alapján terheli. Ennélfogva csakis a költségvetés realitásának szempontja kívánta meg, hogy a költségvetésben azon összeg hozassék javaslatba, melylyel nekünk tényleg hozzá kell járulnunk a kiadásakhoz. Ennek következtében kérem a t. házat, hogy a pénzügyi bizottság által javasolt összegben legyenek szívesek ezen tételt megszavazni. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a tételt megszavazni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, a kik azt megszavazzák, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Többség. A képviselőház a tételt megszavazza. Gr. Thorotzkai Miklós jegyző (olvassa) : Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások. 1. czim. Rendkívüli közösügyi kiadás 6,331.158 korona. Elnök : Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a tételt megszavazni,