Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-323

323. országos ülés 1908 május lí-én, csütörtökön. 245 valaki felhatalmazást a delegácziónak arra, hogy ezt a kisarczolt, megfosztott, kizsarolt nemzetet ujabb 9 millióval terhelje meg ? Azt kérdezem a t. képviselőház tagjaitól, azoktól, a kik a koalicziónak tagjai voltak, vagy pedig most is tagjai: Van-e erkölcsi joguk ahhoz, hogy ezt az ujabb 9 milliót a nemzetre háritsák ? T. képviselőház! A nemzet érdekeivel ilyen játékot űzni, a nemzetnek érdekeit ennyire elhanyagolni a leghatározottabban ellenkezik a parlamentarizmus elemi feltételeivel. Azzal igyekszik a pénzügyi bizottság megindokolni ezt a tételt ós az abban jelentkező emelkedést, hogy abból egy rész — mintegy 4 millió — a kvóta felemeléséből származott, hogy tehát, mikor a ház elfogadta és megszavazta a kvóta felemelését, akkor belenyugodott már abba is, hogy a közösügyi kiadások tétele emelkedni fog. Még abban az esetben is, ha ez így van, 5 millióval teljesen indokolatlanul, jogtalanul és illetéktelenül akarják felemelni a közösügyi kiadásokat. Ha a nemzet azt látja, t. képviselőház, hogy a képviselő urak azelőtt tett nyilatkozataikról olyan könnyen megfeledkeznek, hogy csak addig hirdetik a programmot, a mig a választók előtt vannak, s hogy, mikor elérkezett a tettek ideje és üt a cselekvés órája, akkor minden meggondolás nélkül, — még a felszólalóra sem figyelve — ujabb 5 millióval terhelik meg azt a nemzetet, a melynek költségvetésében csak 500.000 korona jut a tüdővészesek gyógyítására (Igaz! Ugy van! a baloldalon.), akkor, t. képviselőház, ne csodálkozzunk azon, ha elterjed az anarkia, ne csodálkozzunk azon, hogy lépésről-lépésre hódit a nemzetközi szocziálizmus, mert akkor elsősorban azok a bűnösök, a kik ilyen felületesen (Igaz! Ugy van! a haloldalon), ilyen könnyelműen, ujabb terhekkel akarják sújtani ezt a nemzetet. T. képviselőház ! Azt hangoztatták, hogy katonai téren ujabb kiadásokat nem fogunk megszavazni. Méltóztassék elolvasni a közösügyi kiadások részletezését; abból meg méltóztatik győződni arról, hogy a paktum ellenére, a nemzetnek adott igéret ellenére, a férfiúi szó ellenére — mert én azt a szót és azt az ígéretet, a melyet választóimnak teszek, kötelességemnek érzem, hogy itt a parlamentben is megtartsam (Helyeslés.) — mondom, méltóztassék meggyőződni arról, hogy ezek ellenére, a hadsereg tételénél ismételten emelkedések vannak. (Ugy van!) Mig a hadseregre vonatkozó előirányzat az 1907. évben 299,280.828 korona volt, addig az 1908. esztendőben 306,552.435 korona az előirányzat. Mezőfi Vilmos: Lesz még több is! Nagy György: Tehát nyilvánvaló, — megállapítom itt a képviselőházban, — hogy a nemzetnek tett Ígéretet megszegve — a hadsereg kiadásait ismételten emelték. (Mozgás bálfelöl.) S akkor — erre a néhány emberre reátámadva, a kik becsületesen kitartanak a nemzetnek tett ígéretük mellett — ezt a néhány embert a munka teréről is kizárni akarják, a bizottságokból is kirekesztik akkor, midőn a nemzetiségi képviselőket oda befogadták. Ha ez megegyeznék a parlamentarizmus szabályaival; ha ez megegyeznék a magyar lovagiassággal és ha ez megegyeznék az adott szónak szentségével: akkor én magamat nem tarthatnám magyarnak. (Helyeslés halfelölj. T. képviselőház! Szégyennek tartom azt, hogy egy 16 főből álló, becsületesen, özetlcnül, lelkesen küzdő magyar nemzeti ellenzéket a többségnek erejével, durva erőszakkal a munkának mezejéről is kizárnak. Egyebet nem kívántunk volna, nem követeltünk volna, s az ősi parlamenti szokás, a parlamenti gyakorlat hozta volna magával f.zt, hogy nekünk is alkalmat adjanak arra, hogy a bizottságokban dolgozhassunk. Nem kérünk mi konezot, nem kérünk mi nemességet, nem kérünk mi közjegyzőséget, nem kérünk kitüntetést vagy czimet, hanem munkát követelünk. (Mozgás hal/elől.) Dolgozni akarunk azért a nemzetért, a mely nemzet becsületes, hű fiainak valljuk magunkat. T. ház! Ha a pénzügyi bizottságban lett volna egy igazi, függetlenségi érzelmű ember, már ott fel kellett volna szólalni a nemzet ezen ujabb megterheltetése ellen, mert nyugodt lelkiismerettel, az adott szóhoz hűnek maradva, a képviselőháznak egyetlenegy tagja sem szavazhatja meg a felemelt közösügyi kiadásokat. (ügy van! balfeP l.) Még az előterjesztés módja is érdekes. Az állami költségvetésben itt a részletezésnél, a közösügyi kiadások a régi, 1907. évre felvett összegben vannak kitüntetve. Azután jön — ki megkapta, ki nem — a pénzügjú bizottság jelentőse és ugy szépen a sorok között, hogy csak az vehesse észre, a ki behatóbban foglalkozik vele, oda van dobva, hogy 9,272.605 korona kiadási többlet mutatkozik. Ha a pénzügyi bizottság meg tudja indokolni a 4 milliót a kvótának felemelésével, akkor is teljesen indokolatlanul áll az a másik nagy összeg: teljes 5 millió korona. Bozóky Árpád: Csekélység! Nagy György: Azt hiszem, hogy a mikor a politikai életet az a kérdés foglalkoztatja, hogy a koaliczióban levő pártok »magyar párt«-nak, vagy »48-as alkotmánypárt«-nak czime alatt egyesüljenek; mikor ez a kérdés foglalkoztatja a lelkeket és nincs elég idejük foglalkozni a tárgyalás alatt levő kérdésekkel, nekem kötelességem volt itt a házban rámutatni arra, hogy a nemzet ellen milyen ujabb merénylet van a pénzügyi bizottság jelentésébe beburkolva, hogy 5 millióval akarják újra megsarczolni azt a nemzetet, a mely a paktumban számára bizto-