Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-323

323. országos ülés 1908 május 14-én, csütörtökön. 237 oly nagy súlyúnak venni, kérem alásan, legyenek szívesek és legyenek oly türelmesek a birodalom egy nagy horderejű auktoritással biró politikusának szavait meghallgatni, a melyeket épen e kérdésre vonatkozólag Magyarország egyik közjogi testü­letében, a delegáozióban mondott. Hencz Károly : Ez személyes megtámadtatás ? Lukács László : Nem én felelek tehát, hanem Magyarország és Ausztria külügyminisztere : Hencz Károly: Öt nem támadták meg! Sümegi Vilmos: Milyen birodalomról beszél ? Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Lukács László (olvassa) : »Arról is szó volt, hogy román iskolákban oly taneszközöket hasz­nálnak, a melyek nem felelnek meg az államjogi helyzetnek. Hallottam erről — és főleg olvastam magyar újságokban. Oda törekedtem, hogy ily taneszközöket megszerezzek, hogy megláthassam, helyes-e ez a hir. Mind ez ideig nem terjesztettek elém ily taneszközöket vagy térképeket* — mert ilyen taneszközök és térképek, t. képviselőtársaim, nem léteznek. (Zaj. Ellenmondás.) Sághy Gyula: Láttuk! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Sümegi Vilmos: Hiszem, hogy a külügy­miniszter nem látott, de mi láttuk. Lukács László : A tiltakozó szó tehát részem­ről e nyilatkozattal teljesen igazolva van. (Zajos ellenmondás.) Szász Zsombor: Nem igaz! Elnök : Csendet kérek ! Lukács László: Baross János képviselő ur önök előtt felhozta azt a térkéj>et. Én jól ismerem. (Derültség. Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Kérem, a t. képviselő ur egyedül és kizárólag személyes megtámadtatás czimén szólhat. Nem engedem meg, hogy ettől eltérjen. Lukács László : Kérem, ha ez kivül esik a személyes megtámadtatás körén . . . Elnök: Teljesen kivül esik. Buzáth Ferencz: Mi viszonya van a térkép­nek a személyéhez ? Lukács László: összeköttetésbe hozták sze­•mélyemmel, tiltakozom újból. Magyarázata ferde következtetései hamisak, ezek ellen tiltakozom, és lesz alkalmam a belügyi tárcza költségvetése alkalmával részletesen indokolni álláspontomat. Kötelességemnek tartottam tiltakozó szavamat felemelni azon inszinuácziók, rágalmak ellen, és itt követem a t. miniszterelnök urat, a ki hasonló esetben sértve érezte magát, (Derültség.) felemelte tiltakozó szavát és azt mondta bizonyos dolgokra, hogy ezek gálád rágalmak. Azt mondom én is, hogy gálád rágalmak szemben a románokkal és szemben velünk, a kikre mondja és a kikre reá­mutatott, hogy ezek a román vezérférfiak. Gálád rágalmak mindazok, a miket Baross János kép­viselő ur ezekre vonatkozólag mondott. Elnök : Ki következik ? Hammersberg László jegyző: Pop Cs. István! Pop Cs. István : T. ház ! Magam sem szándé­koztam felszólalni. (Mozgás.) Sümegi Vilmos: Legjobb az első gondolat. (Derültség.) Pop Cs. István : Nem szándékoztam különösen két okból. Először azért, mert hallom azt, a mit vallanak a milliók, hogy törekedjünk arra, hogy ez a parlament mielőbb fejezze be hivatását. Azt sürgetik minden eszközzel, hogy mielőbb vége legyen az osztályparlamentnok, (Mozgás.) hogy hozassék be az alkotmány sánczaiba az a sok millió, (Zaj és mozgás.) a kik 1848 óta hiába várnak és kiáltják, hogy ki vannak rekesztve az alkotmányos jogaikból. Alkalmat akarunk adni a kormánynak, hogy nagyon sok ideje legyen előkésziteni a reformot, a melynek jönnie kell. Nem akartam felszólalni másodszor azért, mert oly viszonyok közt van most a parlament, a mely viszonyok közt az ellenzék agyonbeszél­heti magát, arra azonban nem számíthat, hogy érveit valaki figyelembe fogja venni. Az általános hibákon kivül történtek oly események itt e házban, a melyek személyileg kényszerítenek, hogy részt vegyünk a vitában. A mikor itt négy képviselő kiadatásáról volt szó, olyan kijelentések és szavak hangzottak el, melyek különösen reám nézve vérig sértők, mert nemcsak valótlanságot tartalmaznak, hanem súlyos váda­kat is. Nem sokat törődtem egyes közbekiáltásokkal, melyek ellenünk irányulnak, a melyek megtámad­ják hazafias érzelmeinket, kétségbevonják azt is, hogy mi e hazához tartozandóságot érezünk. Hanem jött a mentelmi bizottságnak egy tagja, és érdeklődtem, hogy ki az az ur. Mikor megtudtam, hogy nyugalmazott törvényszéki biró, akkor el­fogott a szomorúság, hogy lehetséges, miszerint törvényszéki biró, a ki ismeri a törvényeket, ismeri az állitások óriási horderejét, és a ki tudja, hogy mi a felelősség, oly Id jelentéseket és állításo­kat koczkáztasson, a minőket nem neki, de senki­nek egy kupaktanáesban sem szabad koczkáztatni. Ha a képviselőház hallotta volna, összefüggésben elolvasta volna, ugy, a hogy itt le van téve a naplóban, maga is belátta volna talán, hogy egyik mondat ellen mond a másiknak, mert ha egyik állítás áll, akkor nem áll a másik. Ez indokolja, hogy miért szólalok fel, mert itt egyébről sem. volt szó, csak arról, hogy mi, aradiak, Komániával tartunk fenn viszonyt, onnan dirigáltatjuk az ügyeket, hogy oly brosúrákat terjesztünk a nép között, melyek hajmeresztő dolgokat tartalmaznak. Tessék csak meghallgatni ezeket a dolgokat, hogy ilyen összefüggésben miket lehet nálunk koczkáztatni. Azért olvasom fel, mert bármely vádat elfogadok, de megkövetelem, hogy annak a vádnak legalább az alaposság valószínűsége meglegyen. Elbeszéli Kálosi József képviselő ur, hogy mikép ugrasztották szét a nemzeti komitét, és mikép alakítottuk meg mi azt Aradon. Azután ezt mondja (olvassa): »Akkor frontot változtat-

Next

/
Oldalképek
Tartalom