Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-323

236 323. országos ülés 1908 kulturális érdekeik védve lesznek, hogy itt gazdasági és kultúrai tekintetben és a teljes állampolgári egyenjogúság respektálása mellett élhetnek, addig ettől félni csakugyan nem lehet és addig mi nem adtuk fel a reményt azon ábrándok és soviniszta felszólalások daczára, melyek különösen a sajtóban és itt némely padokról felhangzanak, hogy a mint bennünk a józan belátás győzedelmeskedik minden ábránd felett, ugy önökben is a józan belátás fog győzedelmeskedni és be kell, hogy lássák, hogy egyfelől lehetetlen az egynyelvű egységes magyar nemzeti állam megalkotása, (Ellenmondások balfelöl.) másfelől pedig, hogy ezt az országot a jövőre biztositani máskép nem lehet, mint az összes néjjek egyetértése, föltételeinek reális megteremtésével. (Ugy van! Ugy van! a középen.) Nem szándékozom hosszabb fejtegetéseket tartani, lesz alkalmam talán az appropriáczió tárgyalásánál rendszeresebben dolgaimat előterjeszteni, a mikor nem fogok majd igy ex abrupto beszélni, mint most vagyok kénytelen és lesz alkalmam akkor majd bővebben is foglalkozni a most megpendített témával. Egyet azonban nem mulaszthatok el már most is hangoztatni, és ez az, hogy a mikor annak a törvénynek a végrehajtásáról volt szó, a mely bár nem következetesen és nem teljes mértékben biztosítja a nemzetiségi egyenjogúságot és a mely törvényt ép azért annak idején a mi elődeink nem tartottak kielégítőnek, bár ők is azon az alapon állottak, mint mi, hogy t. i. az ország területi és politikai integritását tángálni nem akarják, de az ország területi és politikai épségének érintetlensége mellett állampolgári jogaikat nemzetiségi tekintetben az egész vonalon keresztül akarták vinni, s ez a mi politikai ideálunk, politikai programmunk ma is, — de a mikor azt látjuk, hogy ezt a törvényt, a melyet a különböző nemzetiségek megnyugtatása végett hoztak, illetve ennek a törvénynek az intézkedéseit következetesen negligálják; a mikor azt látjuk, hogy. különösen a függetlenségi és 48-as párt mennyire felzúdult akkor, a mikor gr. Andrássy Gyula a soproni esetben egy olyan határozatot hagyott jóvá, a mely még nem is rneriti ki a nemzetiségi törvényben biztositott jogot, mert a nemzetiségi törvény értelmében a soproniaknak joguk van követelni, hogy német legyen a jegyzőkönyvi nyelv, és a mikor látjuk, hogy komolyan felzúdulnak az ellen, hogy ezt a természetes jogot respektálja a miniszter : akkor igenis komolyan gondolkozóba kell esnünk a felett, vájjon lehetséges lesz-e itt a megértés politikáját követni. Mindazonáltal helytelennek tartom azt az álláspontot is, a melyet a belügyminiszter ur azon nyilatkozatában elfoglalt, hogy t. i. a törvény végrehajtását attól tette függővé, hogy mennyire jóakaratú barátunk valaki. Hiszen a törvény nem arra való, hogy csak jó baráttal szemben hajtsuk végre, hanem mindenkivel szemben végre kell hajtani, mert ellenséget sohasem nyerek meg az által, ha rosszat teszek vele, csak ugy, ha május lk-én, csütörtökön. megmutatom neki, hogy ámbár ellenségem vagy, jogot adok neked és nem török ellened. Ez által igenis meg lehet nyerni a legnagyobb ellenséget is... Burgyán Aladár: A legközelebbi háborúig ! Vlád Aurél: Itt nem lehet szó háborúról és nagyon szomorú volna, ha háborúról kellene beszélni. Itt politikai küzdelemről van szó, és ne adja isten, hogy a politikai küzdelem teréről valaha letérjünk. Azt hiszem, ez sem önöknek, sem nekünk, sem az egész hazának érdekében nem áll. Burgyán Aladár : Különösen nektek nem áll! Pop Cs. István : Egyiknek sem áll! Vlád Aurél: Nekünk sem, de elvégre, nekünk kevés veszteni valónk van. (Mozgás.) Sümegi Vilmos: Eléggé megtollasodtál! Pop Cs. István: Nekünk nincsenek mágnásaink ! Sümegi Vilmos: Megtollasodtatok! Vlád Aurél: Jól mondta Virgilius: Una salus victis, nullám sperare salutem. T. képviselőház ! En nem akarok bővebben e kérdéssel foglalkozni. De minthogy a kormány egész politikájából, minthogy a költségvetés egész összetételéből azt látom, hogy a kormány sem Horvátországgal, sem a nemzetiségekkel szemben nem az egyetértés, nem a kibékülés politikáját követi, hanem a harcz, a küzdelem politikáját ; e szempontból a kormánynyal szemben bizalmatlansággal viseltetem és a költségveetést a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a középen.) Elnök: Lukács László képviselő ur személyes megtámadtatás czimén kivan szólani. Lukács László: T. képviselőház! Politikai integritásom és férfias jellemem megköveteli, hogy azon felszólalás, azon inszinuácziók ellen, a melyeket Baross János t. képviselő ur az én politikai aktivitásomról és politikai személyemre vonatkozólag felhozott, itt személyes kérdésben kérjek szót és önök előtt, t. képviselőtársaim, nyilatkozzam. (Mozgás. Felkiáltások: Nem nevezte meg!) Megnevezett névvel és bizonyos politikai akcziókkal hozott vonatkozásba. A házszabályok nem engedik meg, hogy részletesen bocsátkozzam azon akczió fejtegetésébe, azon akczió politikai természetének feltüntetésébe, a mely politikai akczióra vonatkozólag ő megjegyzéseit tette. De leszek bátor arra majd részletesen és tüzetesen tanulmányaim alapján reflektálni akkor, a mikor helye lesz, körülbelül a belügyi költségvetés tárgyalása alkalmával. Most néhány szóval ünnepélyesen tiltakozó szavamat emelem fel azon, szerintem teljesen kvalifikálhatatlan inszinuácziók, rágalomteljes kifejezések ellen, (Nagy zaj.) a melyekkel engem illetett. (Zaj.) Szokoly Tamás: Nem nevezte meg! Lakács László: Megnevezett és alkalmazni akarok egy politikai axiómát, minthogy némely emberek sem nem akarnak tanulni, sem nem felejtenek. Azért, ha önök, t. képviselőtársaim, az én szerény szavaimat és tiltakozásomat nem akarják