Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.
Ülésnapok - 1906-323
323. országos ülés 1908 május 14-én, csütörtökön. 235 sokat gazdaságilag még nyomasztóbb helyzetbe hozzák azzal, hogy a nemzetiségi villongások mellé még a szocziálista villongásokat is meghonosítják ? Bocsánatot kérek, ha ez nemzeti politika, akkor én nem tudom, mi a gyújtogató politika ; nem tudom, mely politika szolgál a magyar állam aláásására és alapfundamentumainak tönkretételére. Lukács László: Magyarország legnagyobb ellensége ez a politika ! (Mozgás és zaj a baloldalon.) Vlád Aurél: Az a telepitési politika, a melyet eddig inauguráltak, az a telepítési politika, a melyet a képviselő ur követel. . . (Mozgás és zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Vlád Aurél : . . . nem hogy elenyésztetné a nemzetiségi ellentéteket, hanem ellenkezőleg, a legféktelenebb gyűlöletet fogja előidézni azokkal a telepitőkkel szemben, a kiket az ottlakók jövevénynek és ellenségeiknek fognak tekinteni, a kiket az állam dédelget az ő rovásukra. (Mozgás és közbeszólások jobbfelöl.) Bocsánatot kérek, szíveskedjék odamenni a képviselő ur és felvilágosítani azt az oláh községet, a melynek kezéből kivették a birtokot és odaadták, mondjuk a bukovinai csángóknak, hogy ezt azért tették, mert egyformán szereti az állam mindkettőt, az oláhot és a csángót egyaránt. (Mozgás és zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Vlád Aurél: Baross képviselő ur többi között azt mondta, hogy az állam az ő telepítéseivel csak ellensúlyozza a bankok káros ténykedéseit; hogy az állam a maga telepítéseiben nincs tekintettel arra, micsoda nemzetiségű valaki, hogy az állam nem ugy jár el, mint a múltban történt, hogy egyetlen román sem kapott a parczellázott birtokból egyetlenegy darabot sem. Igenis, ha meg fog győződni az a parasztság arról, hogy nem mostoha gyermeke az államnak, hanem érdekeit egyformán viseli szivén a többiekével a kormány és az állam, akkor igenis elejét lehet venni az elégedetlenségnek és én leszek a legelső, a ki üdvözölni fogja a kormányt, ha ilyen irányban akarja a telepítési politikát folytatni. Lukács László : Ez hazafias politika volna ! (Mozgás és zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Vlád Aurél: Azt hiszem, hogy az irredentista irányzatnak hiányát és annak a vádnak alaptalanságát, hogy a román nép széles köreiben az irredentista irányzat lábrakapott volna, talán legfényesebben bizonyítja a következő eset: Az ex-lex idején, midőn az ujonczokat megtagadták, midőn az önkéntes adófizetés is tiltva volt, megtörtént, a mit magyar nemzeti szempontból talán lehet kifogásolni, de a mi a kontrarió igazolja, hogy az a nép nem lehet irredentista : hogy több olyan ezred számára, a melynek legénysége különösen a románok köréből soroztatik, önként adták az ujonczokat, ugy hogy ott hiány vagy fennakadás egyáltalán nem állott be. (Zaj balfelöl. Felkiáltások : Épen ez a baj! Nem liazafiasak!) Bocsánatot kérek, az olyan népre, a mely akkor is teljesíti kötelességét az állammal és az uralkodóval szemben, midőn a parlamenti többség azt esetleg eltiltja : ilyen népre talán mégsem lehet ráfogni, hogy irredentista. (Zaj baljelöl.) En azt hiszem, hogyha a román nép irredentista álmoknak hódolna, ha czéltudatosan ilyen irányban dolgoznék, akkor ennek következménye az a törekvés volna, hogy a monarchia minél gyengébb, a hadsereg lehetőleg harczképtelen legyen. De különben is az a körülmény, hogy Románia a hármasszövetséghez csatlakozott, nem mutat irredentisztikus czélokra, mert hogyha az volna a czél, hogy Magyarország testéből egy részt magának vindikáljon, akkor a monarchia ellenségeinek sorában foglalna helyet, mert csak ugy volna reménye, hogy esetleg foglalhasson. En azt hiszem, hogy itt senki komolyan irredentisztikus törekvést nem táplálhat, mert az bűnt követne el nemcsak a hazával szemben, hanem a saját fajával szemben is. Egy irredentisztikus mozgalom, illetve ilyen ábránd követése involválná magában az osztrák-magyar monarchia tönkrejutását. És azt talán csak nem hiszi senki sem, hogy oly naiv volna valaki az értelmes, intelligens románok körében, hogy azt hihesse, hogy olyan könnyen lehet a Tiszáig eső területet elfoglalni, a milyen könnyen azt rá lehet egy mappára rajzolni. (Felkiáltások bal/elől: Hát miért rajzolják ! Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Vlád Aurél : T. ház ! Nekem nem volt alkalmam látni azt a mappát, a melyet a Pesti Hírlap közölt; de azt hiszem, az valami etnografikus térkéjo lehetett és minden tendenczia nélkül készült, a mint hogy tudjuk, hogy vannak olyan mappák, a melyeken egész Európának etnográfiai térképe rajta van. Egy hang (balfelöl) : A bukaresti kiállításon láttuk ! Vlád Aurél." Igen, de ez nem azt mutatja, hogy ilyen jDolitikai határokat kivannak. (Zaj balfelöl.) Hogy végezzek ezzel a tárgygyal, azt hiszem : ha volna valaki közülünk olyan naiv, a ki azt hihetné, hogy az osztrák-magyar monarchiát Románia leverheti és tőle elfoglalhatja a Tiszáig terjedő részt: hát gondolják önök, hogy biztosítva lenne annak a kialakuló román államnak állami jövője Oroszországgal vagy a nagy német birodalommal szemben ? (Felkiáltások balfelöl: Attól nem félünk !) Hát ha nem félnek önök, akkor miért hozta elő Baross János képviselő ur olyan nagy hangon ezeket a dolgokat ? De strigis, quae non sünt, ábrándokról poétáknak, vagy nem tudom miféle embereknek lehet beszélni . . . Sümegi Vilmos : Ezek fegyházba való poéták ! Vlád Aurél: A meddig a nemzetiségeknek reményük van arra, hogy ennek az országnak keretén belül, mint állampolgárok gazdasági és 80*
