Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.
Ülésnapok - 1906-323
234 3É3. országos ülés i'Jüti jünk arról. . . (Felkiáltások a baloldalon : Csakhogy azok innen vándoroltak ki !) Bocsánatot kérek, nem lehet tudni, hogy mikor vándoroltak ki? Hisz az urak úgyis azt mondják, hogy mi a Balkánon át jöttünk ide. (Igaz ! Ugy van !) Szokoly Tamás : Ugy is van ! Nem is voltatok római lovagok sohasem ! (Derültség !) Vlád Aurél: Ha azok a csángók azt mondták volna, hogy eljöttünk az anyaországba, hogy lássuk, milyen előhaladást tettek testvéreink, ebből már irredentisztikus irányzatra méltóztattak volna következtetni? (Zaj.) Thaly László: Az egészen más, mikor a csángók anyaországnak nevezik Magyarországot! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Vlád Aurél : Bocsánatot kérek, t. képviselő ur, mikor ilyen komoly vádakkal állunk szemben, akkor ily nevetséges alapon nem lehet elindulni. (Zaj.) Baross képviselő ur egyúttal azt állitotta beszédében, hogy itteni román pénzintézetek irredentisztikus czélok szolgálatában állanak és azt is mondotta, hogy tekintélyes összegeket áldoznak irredentisztikus czélokra. (Felkiáltások : Igaz !) Hát én azt hiszem, ezzel a váddal sokkal könnyebben lehet végezni, sokkal inkább be lehet bizonyítani, mennyire alaptalan, mennyire rosszhiszemű az. Sümegi Vilmos: A »Victoria« pénzintézet finanszirozza a választásokat is ! (Zaj.) Vlád Aurél : Ha egy képviselőjelölt jó aláírásokkal ellátott váltót beterjeszt a Victoriához, az természetesen le fogja számítolni a váltót, a mint leszámítolja egy magyar pénzintézet is. Én ugy tudom, hogy a pénzintézetek nyilvános számadásra vannak kötelezve . . . Thaly László : Azért kellene magyarul vezetni a könyveket, nem oláh nyelven ! Vlád Aurél : ... és felhívom Baross képviselőtársamat arra, hogy ezeket a könj^veket, a melyeket az összes román pénzintézetek bizonyára készséggel fognak rendelkezésre bocsátani, vizsgálja át, ha talál egyetlenegy olyan adatot, vagy tételt, a melyről be fogja bizonyítani, hogy irredentisztikus czélok szolgálatára lett kiadva . . . (Felkiáltások a baloldalon : Csakhogy azokat nem vezetik ám be !) ... akkor igenis elismerem, hogy alapos volt ez a gyanú. De azt talán még sem lehet rossz néven venni, hogy a román pénzintézetek kulturális czélokra többet adnak ki, mint a magyar pénzintézetek. Sőt, ha valamivel vádolni lehet a román pénzintézeteket, az talán csak az lehet, hogy még mindig nem áldoznak ezekre eleget. Ebbői tehát vádat kovácsolni ellenünk nem lehet, sőt ellenkezőleg, dicséretet érdemelnek, hogy kulturális czélokra áldoznak. De tovább megyek; ugy tudom, hogy az összes törvényszékekhez körrendelet küldetett, a melyben ezek különösen felhivattak arra, hogy ügyeljenek rá, milyen czélokra adatmájus ih-én, csütörtökön. nak ki azon összegek, a melyek a román intézetek mérlegeiben közoktatási, illetve kulturális czélokra szolgálók gyanánt szerepelnek. Hát utasítsa a minisztérium az ő közegeit, hogy számoljanak be arról, vájjon találtak-e a román pénzintézetek mérlegeiben olyan tételeket, a melyek alaposan feljogosítanának azon vádnak emelésére velünk szemben, hogy irredentisztikus czélokra adatnak ki ezen összegek ? En, t. ház, nagyon jól ismerem ezt a hangot. A t. képviselő urnak szüksége volt erre a vádra, hogy hangulatot keltsen ; hogy hazafias frázisba burkolja azt az irányzatot, a melyet ő szolgálni akar. Baross János képviselő ur beszédének második része, a mely a telepítési akcziót sürgeti, megmagyarázza, miért volt neki szüksége erre a hangulatkeltésre. Baross t. képviselő ur azt mondta, hogy ezekkel az irredentisztikus törekvésekkel szemben az állam csak ugy védekezhetik, ha megfelelő telepítési politikát csinál. Tehát nem más eszközök utján, hanem ez által akarja elejét venni az esetleges irredehtista mozgalomnak. Hiszen, ha irredentista mozgalom volna nálunk és ha ilyen irányzatok lábrakapnának, akkor a felelősség ezért csak azt a politikát sújthatja, a mely képes volt előidézni ezt a mozgalmat. Hiszen oly országban, a melynek népei meg vannak elégedve, az irredentista irányzatnak nincsen talaja; ez csak ott lelhet talajt és ott erősödhetik, a hol a nép széles rétegeiben mély és nagy elkeseredés van. (Mozgás.) A boldog, az elégedett nép sohasem gravitál kifelé, hanem igenis az elkeseredett agyonsanyargatott, elnyomott nép. Lássuk, hogyan akar Baross képviselő ur segíteni ezen a bajon. Olyformán, hogy az állam által meg akarja vétetni az eladósodott magyar közép- és nagybirtokosoknak birtokait, s ezeket a birtokokat magyarok közt kívánja kiosztatni, ezekre magyarokat kíván telepíttetni. Ez az egyik orvoslási mód. A másik pedig az, a melyet Beksics Gusztáv ajánlott annak idején, hogy t. i. a latifundiumokat elhelyezzük a nagy magyar Alföldről az erdős perifériákra, mert ő igy véli biztosítani a magyar faj szupremácziáját. Azt hiszem, hogy ez az orvosság sokkal roszszabb, mint maga a betegség, és pedig azért, mert ha az állam összevásárolja azokat a birtokokat, a melyeken most az ottani nemzetiségi vagy román községek lakói mint napszámosok, esetleg mint feles gazdálkodásban dolgozó emberek önfentartásukról gondoskodnak és ha azokra a birtokokra kizárólag magyar telepeseket hoz, mi lesz ennek az eredménye ? Az, hogy a nép elesik keresetétől és kénytelen lesz kivándorolni, miután meggyőződik arról, hogy az állam kiveszi kezéből a falatot és odaadja másnak. T. ház ! Ilyen eszközökkel akarják önök az irredentista mozgalmat elfojtani ? Vagy pedig az által akarják önök elejét venni e mozgalomnak, hogy. mondjuk, az erdőbirtokokat a perifériákra, a nemzetiségi vidékekre teszik át és azokat a lakó-