Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-321

321. országos ülés 1908 május 12-én, kedden. 187 gatót nem talált. Ezen rendszer összetörésére szervezkedett az ország.<< Sümegi Vilmos: Nem a mostani korszakra irta! Elnök: Csendet kérek! Azután tessék válaszolni. Sümegi Vilmos: Ne ferdítsen! Lukács László : Ez a kérdés nem mostam, a külföldi lapokban való tárgyalása a mi belügyi kérdéseinknek, mizériánknak és egyenetlenségünknek nem mostani keletű, nem ebből a rendszerből folyik és datálódik, hanem a megelőző korszakokban is azt mondták, hogy rágalmaznak az oláhok. Pedig ime, nem kell nekünk egyebet tennünk a múlt korszakra vonatkozólag, mint leközölni, a mit Holló Lajos mondott, és hozzáadni Farkasházy Zsigmond t. képviselőtársam tegnapi beszédét, s azt mondani, ime, ezt irjaHolló Lajos a múlt korszakról, Farkasházy Zsigmond pedig tegnap tényadatokkal igazolta, hogy a mostani politikai rendszer semmiben sem különbözik a múlt politikai rendszerétől. Farkasházy Zsigmond: Sajnos, igy van. Lukács László : Ha önök azt mondják, hogy ez nem bizonyíték, mert ez a multakra vonatkozik, hát itt felhozok önöknek egy klasszikus bizonyítékot a jelenlegi állapotokról. (Olvassa) ; »Vihar a házban. Justh Gyula, a ki pillanatig sem hagyta el az elnöki széket, attól fogva, hogy beleült, igen enyhén- kezelte a horvátokkal szemben a házszabályokat. Mikor már a tizedik állott fel szólásra, Muacsevics Vazul, elemi erővel tört ki a visszafojtott felháborodás. Visontai Soma felkiáltott: Elég volt már, gazság a mit csinál! A másik: Ki kell rúgni őket! Gazok, hitványok ! Meddig tűrjük még piszkolódásaikat ? — zúgták minden oldalról a horvátok felé. Az elnök hozzá sem nyúlt a csengőhöz, s nyugodtan várta a vihar elmultát. De hiába várt, mert az csak nyert erőben. Hoffmann Ottó rákiáltott a horvátokra : Ki kell pofozni őket! Az elnök Hoffmannt rendreutasította, mire vagy tíz képviselő zajosan megéljenezte Hoffmannt. Nagy György füzetekkel csapdosta a padját, s ezt kiáltotta : Mondtam már, hogy verjük ki őket! Addig nem boldogulunk ezekkel a gazemberekkel! Sümegi Vilmos a középen kiabált és verte a padot. Ez törvénysértés ! — kiáltja. Az elnök rendreutasította. Sümegi vállat vont, s igy szólt: Nem bánom ! Az elnök azt mondta, hogy névszerint fogja megnevezni a zajongó képviselőket. Visontai Soma erre igy szólt: Nem vagyunk iskolás gyermekek ! Öriási lárma keletkezett és a képviselők egymást biztatták. Nem engedjük őket beszélni! Nem tűrjük ezt! Most Novoszelo Mátyást szólítja fel a jegyző. Ki vele ! üljön le ! — kiáltották feléje minden oldalról. Mit csinál a gazdasszonya ? — kérdezte Eitner Zsigmond.« (Derültség.) Azt már csak nem mondhatják, hogy ez az elmúlt rendszerre vonatkozik, ez teljesen aktuális dolog. Már most ha ezeket közük a Timesben, az Indépendence Belge-ben, meg a többi külföldi lapokban, hát mondják: ki rágalmazza a magyar parlamentet, a magyar nemzetet ? Rágalmazza és megalázza az ilyen viselkedés, az ilyen kifakadások. Ne méltóztassék tehát azt mondani, hogy mi vagyunk a rágalmazók és hogy mi kisebbitjük a magyar nemzetet, hanem méltóztassék a jog, törvény és igazság terére lépni és velünk kezet fogni a bajok szanálására, az lesz az igazi hazafias működés. De ne méltóztassék azt gondolni, hogy a magyar nemzeti géniusz nem képes jó tanácsokkal szolgálni. Az a kár csak, hogy olyan helyen mutatja be a tanácsát néha, a hol nem kérik, ott pedig, a hol kérik, nagyon fukarkodik a tanácsokkal. Igy pl. az a magyar nemzeti politikai géniusz egy helyen azt mondja, hogy a horvátországi bajokat következőkéiben kell szanálni (Olvassa) : »Gondoskodnunk kell továbbá arról, hogy a választási reformmal kapcsolatosan a horvátországi magyar, német és szerb kisebbségek a politikai jogokból ki ne zárassanak és kellő képviseltetéshez jussanak.« Ime a reczept, t. képviselőház, méltóztassék ezt a reczeptet itt Magyarországon alkalmazni és akkor azután megszűnik a nemzetiségi kérdés, de nem ugy, hogy a nemzetiségek eltűnnek a föld színéről, hanem ugy, hogy a nemzetiségek meg lesznek elégedve a föld színén. Ezt a reczeptet bátor voltam felolvasni; ezt méltóztassék megvalósisitani és szent a békesség. Igen t. képviselőház! önök azt mondják, hogy a románok és általában a nemzetiségek lapjaikban borzasztó kifakadásokkal, iszonyú izgatásokkal vannak a magyarság ellen és épen azért kötelessége a kir. ügyészeknek a jogrend érdekében őket büntetőjogi felelősségre vonni. Hát hogyan írnak magyar lapok a románokról, hogyan izgatják, hogy furkósbotot vegyenek a magyar testvéreink a kezükbe és azzal verjék agyon az oláhokat. Erről nincsen tudomásuk önöknek és a királyi ügyésznek, hogy az illető lapokat e miatt büntetőjogi felelősségre vonnák. Itt van t. képviselőház egy magyar lap, a Temesvári Hirlap a kezemben. Itt van egy debreczeni kitűnő újság, a mely a következőket mondja : (olvassa) : Győzött hát az oláh sebaj, jó legények, majd győztök még ti is, üt még az az óra, mikor Belényesnek völgy-halmos határain magyar oláht szólit egy-két fordulóra. Mikor az Isten is azt mondja, nem vétek, hogy oláht vágnak a tarkányi legények. Hadd kerüljön most a fokos a padlásra, lesz még arra szükség, meglássátok, lesz még, mikor a magyar nép vérszopóinak eget-földet rázón azt dörgi, hogy elég. Én is ott leszek majd, hogy ha addig élek, akkor mulatunk mi tarkányi legények.« így írnak ezek a lapok és senki se vonja őket felelősségre. És itt van egy nyílt levél a tarkányi legényekhez, a mely a Temesvári Hírlapban jelent meg és a következőképen szól (olvassa) : »Édes magyar véreim, tarkányi magyarok, haliám, olvasám, hogy az a belényesi választás alkalmával adódott szomorú bukásán a nemzeti szinű lobogónak igen nagyon busulásnak adatok vala a ti ke24*