Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-321

188 321. országos ülés 1908 május 12-én, kedden. meny fejeiteket. De .megest azt is olvasám, hogy holmi szívós csati botokkal hajlós somfa fütykösökkel az maga rendje-módja szerint megtapogattátok vala egynémely oláh népbolonditó hátaközepét.« Farkasházy Zsigmond : Az teljesen kölcsönös volt, én is kaptam egyet. (Zaj.) Ön is ott volt! (Zaj.) Lukács László : En csak a viszonosságot akarom megállapítani, a mely viszonosságból kitűnik az igazságtalanság és a két mértékkel való mérés. Itt a tarkányi legényeket még igy biztatja (olvassa) : »Az jövőben is maradjatok meg csak kuruczoknak, miként eddigi cselekedeteitek mutatják és ne aggodalmaskodjatok a firkálmányok erányában, mivelhogy minden igazszivű magyar ember szivbéli örömmel látja a virtusos tetteket. Csak meg kell tapogatni az ellenséget, a mikor az alkalom kinálkozik és oda sem kell hederiteni az hivatalbéli urak haragjának. A magyarságért vagyon a ti haragtok és érte vagyon az virtustok is.« Hát ez történt, t. ház, és én nem akarom azt mondani, hogy önök azok, a kik ezt provokálják és helyeslik. De ha tudom, hogy önök ezt helytelenitik, akkor egyúttal kérdezem azt is, hogy hol van az a királyi ügyész, hol van az igazságügyminiszter, a kik a román lapokat azért, mert politikai reflexiókat fűznek lapjaikban, évek hosszú során át kínoztatják az államfogházakban és elzáratják őket, ezeket a lelketlen izgatókat pedig senki se vonja felelősségre, íme, t. képviselőház, ezek azok a fennálló bajok és sérelmek, a melyeket mindenesetre orvosolni kell. Ezeket a bajokat és sérelmeket klasszikus módon elismeri maga a magyar királyi belügyminiszter ur, gr. Andrássy Gyula; miért veszik tehát zokon és rossz néven, ha azokról az óriási bajokról a külföld is tudomást szerez ? Mit mond gr. Andrássy Gyula ? Azt mondja (olvassa) : »Elengedhetetlen kívánalma ez a jó közigazgatásnak és egyúttal nélkülözhetetlen előfeltétele ama nemes hivatás, sikeres teljesítésének, mely a nép anyagi és szellemi érdekei lelkiismeretes gondozása. Ügyes-bajos dolgaiban való gyámolitása terén vár a járási tisztviselőkre. A lakosság nyelvének ismerete nélkül idegenül áll a járási tisztviselő a területi hatásköréhez tartozó gondjaira és vezetésére bízott néppel szemben, nem érintkezhetvén vele közvetlenül, nem ismerheti bajait és törekvéseit. Nem tehet szert bizalmára, s ennek hiányában nem is rendelkezhetik azzal az üdvös befolyással, melylyel birnia kell, hogy az állami czélok szolgálatában, valamint a közjó és a nép javának munkálásában hasznos és eredményes működést fejthessen ki.« íme konstatálva vannak a miniszter ur szavai által azok a tények, a melyek miatt mi már régóta rekriminálunk, és a melyeknek szanálását és orvoslását kérjük épen a nemzetiségi törvény lelkiismeretes végrehajtása által. Ezeket a rendeleteket most adta ki nem régen a belügyminiszter, a melyekben ezeket a dolgokat konstatálja. Ezek az igaz tények, hogy egész vidékeink vannak, a hol tisztán románok, szerbek, tótok laknak, s a közigazgatási tisztviselők egy szót sem értenek a nép nyelvéből, nem képesek velük érintkezni; de nemcsak nem akarják nyelvüket megtanulni, hanem lépten-nyomon inzultálják, vérig keserítik őket. Nem mondom, hogy a magyar néppel, a mint magyar testvéreimtől hallottam, nem bánnak ily mostohán " ott is létezik a baj, de nálunk fokozott mértékben létezik és nemcsak közművelődési és közgazdasági szempontból, hanem épen nemzetiségi szempontból is. Miért ne tüntessük tehát el közös erővel ezeket a bajokat ? Vagy érdekünkben áll ezeket fentartani ? Hisz önök akkor, a mikor a magyar nemzeti állameszmét a Bánffy Dezső politikája szerint akarják megvalósítani, akkor a bellum omnium contra omnes tarthatatlan politikai elvét akarják perpetuálni Magyarországon, s ez pedig se nem állami, se nem nemzeti érdeke Magyarországnak ; épen ezeknek a megszüntetése állami és nemzeti érdeke Magyarországnak. De azért is nagyon kívánatos, hogy magyar testvéreink a kölcsönös megértés terére lépjenek, a miért Ugron Gábor t. képviselőtársam a következő dolgokat volt kénytelen hangsúlyozni (olvassa) : »Mi az elnyomott népek sorába tartozunk« — én azt hiszem, hogy itt a magyar nemzetet gondolta — »évszázadok óta szenvedünk és ha más népet is látunk hasonló iga, hasonló szenvedés, hasonló törvénytelenség alatt sirni, jajgatni, ha látjuk, hogy a nép legjobbjait börtönbe hurczolják, máglyára hordják, gályáról Afrikába, emberölő klima alá hurczolják, akkor én a zsarnok ellen szavazok«: ; Egy önérzetes politikus igy beszél mindenütt, a hol elnyomatást, igazságtalanságot lát, egy népjogosult feljajdulását látja, oda kell, hogy álljon a sorompóba és kell, hogy küzdjön ezen bajok orvoslása érdekében. Nagy György : Akkor miért nem küzd a magyar nemzet mellett ? Miért nem segít nekik ? Pop Cs. István : Segítünk! (Zaj.) Nagy György: Orozva hátulról támadnak! (Zaj.) Lukács László : Hogy ha ezek a közbeszólások valamely objektív indokolással igazolhatók lennének, akkor, természetesen máskép kellene beszélnünk egymással. De addig, a míg a magyar újságok ékes magyar nyelven a magyar közviszonyokról a következő dolgokat kénytelenek kinyomatni, addig ne mondják t. képviselőtársaim, hogy mi rágalmazzuk a magyarságot a külföld előtt. »A keresztény-szocziáhstákat meg kell törni« — ezt írja pl. az »Igaz szó« czimű keresztényszocziálista lap. »Ezt a jelszót adta ki Zólyom megye főispánja és alispánja. S akaratukat teljesítették gerincztelen, mindenre kész szolgáik: a főszolgabirák, szolgabirák, jegyzők, segédjegyzők és csatlósaik: a főerdészek, erdészek, erdőőrök, erdőlegények és természetesen — a zsidók. Ki lett adva_a jelszó ;