Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-321

186 321 országos ülés 1908 május 1%-én, kedden. visszaemlékezni azon vérnapokra, midőn Karaffa és nem tudom tik, vérpadra küldték a hon polgárait. Nagy György: Axentyére kell visszagondolni ! Lukács László: Évszázadokon keresztül tartott ez az óriási ádáz küzdelem, ez az irtó háború és mégis kihevertük, megtaláltuk a kivezető utat. így kell tennünk a nemzetiségi kérdésben is. Hiába akarták a katholikusot, a mikor túlsúlyban voltak, kiirtani a protestánsokat, viszont a protestánsok, a mikor túlsúlyban voltak, kivégezni valamennyi katholikust. Sikerült ez ? Dehogy! Megpróbálták, de nem sikerült. így nem fog sikerülni önöknek sem soha az oláhokból magyarokat csinálni. (Zaj. Mozgás.) Mi megmaradunk a magunk nemzetisége mellett ép ugy, mint önöknek nagy érdeméül tudjuk be, hogy oly szívósan ragaszkodnak saját magyar nemzeti gondolatukhoz, érzésükhöz, anyanyelvükhöz, önöktől veszünk mi is példát (Zaj.) a mi nemzeti küzdelmünkben. Mi volt az a panaczea, az az orvosság, a mely véget vetett az ádáz küldelmeknek 1 A tények mutatják. Ismerek Erdélyben egy kis községet, a melyben hét torony nyúl az ég felé, hét különböző konfesszió lakik abban a kis községben, a melynek alig 3500 lakosa van. Azért van ott békesség, (Zaj.) mert létrehozta azt az institucziók azon szerencsés formája, a mely a vallásfelekezetek autonómiájában rejlik. Még sok kívánni való van itt, most sem teljes a dolog, de már a formula megvan, az alapozás megvan, csak épiteni kell és teljes lesz a kiépítés. A vallásfelekezetek autonómiája tehát meghozza a vallási békét; a nemzetiségi kérdésben tehát analóg módon kell eljárni. (Zaj és derültség.) Legyen meg itt is az autonómia, vagy tessék másként intézkedni, más formulát is szívesen veszek, de én a történelemből beszélek, és nem tudom másként kifejezni, mint a vallásfelekezetek aatonómiájára való hivatkozással. így van regisztrálva a történelemben. Méltóztassék nekem más formulát mondani, de az, a mit önök mondanak, a magyar állami eszme, az egységes magyar nemzet, egységes magyar állameszme, az megvalósíthatatlan utópia, (Zaj.) ne méltóztassanak magukat áltatni. (Zaj. Felkiáltások : A törvény mondja !) A törvényben van az egységes osztkatlan magyar nemzet, azon alapon állunk mi, a mig ez a törvény szentesítve van, de itt van ez a másik kifejezés, bármely nemzetiséghez tartoznak is, ime, valamint az egységes magyar nemzet, ugy a nemzetiség is itt van a törvénybe iktatva. (Zaj és közbeszólások.) A t. képviselő úrral is van leszámolásom e tekintetben. (Nagy zaj.) Sümegi Vilmos: Hazaárulás. Üzleteket kötnek . . . Elnök : Kérem Sümegi képviseld urat, szíveskedjék csendben maradni. (Zaj.) Csendet kérek, ne tessék folytonosan zavarni a szónokot. Sümegi Vilmos: Más parlamentben próbáljanak csak igy beszélni. . . Elnök : Sümegi Vümos képviselő urat utolszor figyelmeztetem, ne zavarja a szónokot. (Zaj és közbeszólások.) Polit képviselő urat is. Lukács László: A nagyméltóságú m. kir. Curia a következő kérdést tette fel: (Zaj.) »A Magyarország területén lakó román nemzetiségek, a magyar nemzetiség eüeni gyűlöletre izgató . . .« (Nagy zaj.) A magyar királyi Curia mondja ezt. (Nagy zaj és ellenmondás.) Ez a hazafiság ? A nagyméltóságú m. kir. Curiát itt nyíltan bolondsággal vádolják ? (Nagy zaj.) Horváth József (marosujvári) : Nem is hiszem, hogy ezt mondta a Curia. *gj Lukács László : Ö Felsége a király nevében. (Nagy zaj és ellenmondás.) ítéletben van kimondva. Szontagh Andor: Micsoda újság az ? Horváth József (marosujvári): A Tribuna. Szontagh Andor: Rossz fordítás. Nagy György : Az oláh király nevében mondhatták. Elnök : Kérem Nagy György képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni. Lukács László : Ha önök a saját hazánk legmagasabb instituczióját, a nagyméltóságú m. kir. Curiát igy traktálják, akkor én az önök hazafiságából nem kérek. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Lukács László .* A Curia ítélete folytán van közölve. Ha ez sem indok önök előtt, akkor valóban, itt egészen más indokokról kell gondoskodnunk az önök részére. És meg is fogjuk találni a magyar néppel egyetértve azon indokokat, a melyek az ilyen lázitó, valóban vérlázító, a Curiát meggyalázó kifejezések ellen alkalmasak. (Derültség és zaj.) Ha önök azt mondják, hogy mi rágalmazunk a külföld előtt és nem tudom miféle szemenszedett valótlanságokkal traktáljuk a külföldet, akkor én Holló Lajos t. képviselőtársamra appellálok. Elismerik t. képviselőtársaim, hogy Holló Lajos jó hazafi ? Ugyebár elismerik, sőt én részemről éljent kiáltok a távollevő Holló Lajosra, íme, a mi közállapotainkról mit mond Holló Lajos t. képviselő ur a Magyarországban 1908. január 17-én ? (Olvassa): »Igy már a hatalom be volt rendezkedve. Azjoláh, a tót, a szerb zsandárokkal kocsikra pakoltattak és bevitettek szavazni. A városok korrupt klikkjei a mesés üzletekért szállították a rendszer támogatóit. Folyt az egyéni vásár, folyt a meggazdagodás. Semmi, igénytelen emberek hat kézzel tömték zsebeiket, jó pénzért kielégíthették hiúságukat. Üzletté vált minden : politikai meggyőződés, sajtó-támogatása, közvélemény-gyártás, kitüntetés, jogok adományozása. Tökfejek, a kik vidékről felkerültek, egyszerre értettek papírgyártáshoz, dinamithoz, banktanácsossághoz, vizibiztossághoz. Ha ezer kezük lett volna is, mindegyikkel zsebeltek. Igy gazdagodtak meg az idegenek és igy lett semmivé a nemzet jogos vágyakozása, a mely ezekben a sivár lelketlen támo-