Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-321

184 321. országos ülés 1908 /május 12-én, kedden. az a czikk elferdítése a mi közoktatási állapotainknak. (Nagy zaj.) Elnök: A képviselő urat ezen kifejezéseért, hogy elferdités, rendreutasítom. Tessék megválogatni szavait. (Élénk helyeslés.) Lukács László: Kérem, én politikai szempontból beszélek. Elnök : Politikában sem lehet ilyen kifejezéssel élni. (Helyeslés.) Tessék magát mérsékelni. Fenyvesi Soma: Ő beszél, pedig az egész beszéde ferdités. (Felkiáltások a baloldalon : Ez a nobilitás'') Gaal Gaszion : Ez az oláh objektivitás? Lukács László : Az igen t. kultuszminiszter ur tehát ez állami költségen nyomatott idegen nyelvű újságban azon czélból, hogy a maga politikai álláspontját és a tanügyben tanúsított eljárását igazolja, ránk, a pedagógiára és hazánk történelmi fejlődésére nézve borzasztó, kimondhatatlan sérelmeket akar a külföld előtt igazolni. Hát akkor én is odaállok és én is azt fogom mondani, hogy ime, t. külföld, az az Apponyi Albert kultuszminiszter ebben és ebben téved, ez és ez ^az állítása nem felel meg a valóságnak. (Zaj.) És ha fel lesz világosítva a külföld közvéleménye, akkor önök azt fogják mondani, hogy ime, én rágalmaztam, valótlant állítottam, mert önöknek csak az tetszik, a mit Apponyi Albert kultuszminiszter ur mond. Horváth József (marosujvári): Mert az igazat mondja! Lukács László: Pedig az igazságot elferdíti. (Zaj.) Kmety Károly: Apponyi nem ferdit! Lukács László: Ez politikai versengés, ugy a belföldön, mint a külföldön, a mire semmi szükségünk sincs sem nekünk, sem álladalmunknak, sem a haza érdekének, sem a kormány politikájának. Nekünk szükségünk van a kölcsönös megértésre, a testvéries egyetértésre, ezt pedig ilyen eszközökkel nem mozdíthatjuk elő. Egy klasszikus esetet hozok fel önöknek ebben a kérdésben. Mikor Szegeden szenvedtünk... (Élénk derültség). Fenyesi Soma: Láttam azt a szenvedést! Szemtanuja voltam. Lukács László : ... egy belga turista, vagy publiczista is megfordult Szegeden. Meglátogatta az ottani államfoglyokat. Szerencsétlenségemre — beteg lehettem, vagy valami más elfoglaltságom volt — én nem találkozhattam vele, de ott volt egy osztályon velem Darvas Imre nevezetű jeles hazánkfia, Bihar vármegyéből, aki a belgával elbeszélgetett. Az illető uri ember később Pázmándy Dénessel jött összeköttetésbe és ennek is leirta az ottani helyzetet. Pázmándy Dénes, a jeles politikus és publiczista, foglalkozott ezzel a kérdéssel, mert már a külföldön is megírták, hogy bizony nem nagyon kényelmes a mi életünk a szegedi államfogházban, mert az többé már nem custodia honesta, a minek a törvény kvalifikálta az államfogházat. (Mozgás balfelől.) Elég az hozzá, igenis, hogy mi ott szenvedéseknek voltunk kitéve. Az »IndépendenceBelge«-ben egyszer csak megjelent egy informáczió, a mely leirta, hogy ime milyen rossz bánásmódban részesülnek az államfoglyok Szegeden. Pázmándy Dénes erre nyomban fogta magát és irt egy helyreigazító czikket, elmondván ahban, hogy ilyen és ilyen fényesek ott az állapotok; hogy Muszkaországban igy meg ugy verik vasra a rabokat; hogy Prancziaországban kisebb ezüst vagy aczéllánczal kötik össze a kezeiket, mi pedig, ott a custodia honestában lévő tisztelt államfoglyok epikureusi életet élünk. Ezt olvasta Darvas Imre t. hazánkfia és borzasztóan felindult rajta, hogy hogyan lehetséges az, hogy mig majd megőrülünk a szenvedések folytán abban az államfogházban, addig az Indépendence Belge ilyen eldorádói életet fest az ottani állapotokról. Darvas Imre honfitársam hozzálátott és leirta az ottani életet, a hogy folyt reggeltől estig; a reggeli kinyitástól az esti becsukásig; megírta, hogy csak egyórányi szabad időnk van; hogy hogyan megjött a szobatisztogatás; milyen ezugoknak vagyunk kitéve stb. (Derültség.) De hiszen természetes, hogy nem téli palota az államfogház és hogy ott igenis szenvedni kell, ugyebár ? De nem arról van szó, hogy magyar nemzeti érdekből, mint Pázmándy Dénes mondotta, a magyar államot a kultúra nem tudom micsoda magaslatán állónak tüntessük fel az által, hogy reámutatunk : ime az államfoglyoknak is milyen életet biztosit, hanem arról, hogy azt, a ki mint Darvas Imre fogolytársam leirja milyen szenvedéseknek vagyunk ott kitéve, ugy állítják oda, mint a ki a magyar állam, a magyar nemzet becsületét és reputáczióját sérti. Megtámadták azután Darvas Imre honfitársamat és miután kiszabadult háromhavi szenvedés után, formaliter arra kény szeri tették, hogy dezavuálja az ő megirt czikkeit. Ezt ő megmondotta nekem. (Mozgás és zaj balfelől) Méltóztatik tehát látni, hogy a legkomolyabb állampolitikai kérdésekbe, ugy mint az ilyen efemer kérdésekbe is minden ember a maga tetszése szerint belevegyi ti a maga politikai meggyőződését. Hiszen az állam, a népek élete nyilvános; nem lehet azt ma megszorítani. Nem lehet az, hogy ha jü. az erzsébetfalvi kupaktanács azt mondja egy miniszterileg jóváhagyott egyesületnek, hogy nem tarthatja meg a maga közgyűlését, vagy pedig Szaniszlóra hatvan csendőrt rendel ki a belügyminiszter, hogy ott egy szintén jóváhagyással ellátott közművelődési egyesületnek közgyűlését megakadályozzák, hogy akkor megakadályozzuk azt, hogy másnap Berlinben, Kómában, vagy Londonban ezt meg ne tudják és kellőleg ne értékeljék. Hát tőlem függ ez ? Ha megkérdeznek, előadom