Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-312

312. országos ülés 1908 segédkeztek az alkotmányellenes kormánynak az alkotmány letiprásában, megjutalmazzák ; azáltal, a gyakorlatban legalább, a legfőbb alkotmány biztositékunkat, az adó- és ujonczmegajánlási jogunkat érvénytelenítették. T. képviselőház ! De még ennél is fontosabb az, hogy nagy különbség van, immár konstatálni lehet, ebben a kérdésben a király akarata, a király felfogása és. a nemzet közakarata közt. Nagyon helyesen mondja egyik koalicziós sajtó (olvassa) : »A felséges ur a nemzet felfogásával szemben tüntetően bő pénzadománynyal jutalmazza azokat, a kik neki, hazájuk ellenére, szolgálatokat tesznek.« Ez igy van. »Ez a dokumentálás bizonyára hozzá fog járulni ahhoz, hogy csak szélesebbé váljék az az ür, a mely a király és a nemzet között tátong.« Ez teszi indokolttá interpellácziómat, mely a kormányhoz szól, mert a kormánynak kötelessége a király felfogása és a nemzet közakarata között az összhangot létesiteni és ha a minisztérium ezt az összhangot nem tudja létrehozni, akkor a minisztérium nem maradhat meg állásában. Ezeknél fogva bátorkodom előterjeszteni interpellácziómat, mely a következőkép szól (olvassa) ; Interpelláczió a magyar kormányhoz a darabontkormány tisztviselőinek a király által történt megjutalmazása tárgyában. 1. Van-e tudomása a kormánjmak, vagy a kormány bármely tagjának arról, hogy a király a darabontkormány által alkalmazott tisztviselők egy részének végkielégitést, más részének pedig holtig tartó fizetést biztosított a magánpénztárából % 2. Volt-e a kormánynak, vagy bármelyik tagjának az első pontban körülírt jutalmazásról előzetes tudomása; ha igen, igyekezett-e a királyt visszatartani attól, hogy a király és a nemzet között az állam érdekében annyira szükséges egyetértés megzavarására alkalmas elhatározását végrehajtsa ? 3. Minthogy ugy a nemzet közvéleménye, mint bizonyára maga a kormány is erkölcsi lehetetlenségnek tartja, hogy a magyar képviselőház 1905 június 21-én egyhangúlag hozott határozatában megbélyegzett darabontkormány tisztviselői, azért, mert az alkotmányellenes kormánynak az alkotmány megsértésében segédkezet nyújtottak, királyi jutalomban részesüljenek; minthogy ezek szerint a király és a nemzet, a király és a jelenlegi kormány között ebben a fontos kérdésben, sajnos, nincs meg az az összhang, mely alkotmányos királyságban a parlamentáris kormányzat egyik alapfeltétele : kérdem, hogy a kormány tagjai tovább is meg akarják-e tartani miniszteri tisztüket ?« Ez az interpelláczióm. Elnök: Az interpelláczió ki fog adatni a miniszterelnök urnak. Szólásra következik ? Raisz Aladár jegyző: Báró Bánffy Dezső ! április 29-én, szerdán. 13 B. Bánffy Dezső: T. ház ! A magyar államban a nyelvhasználat kérdését az 1868. évi XLIV. törvényczikk szabályozza, különösen a törvényhatóságokban ezen idézett törvény 2. és 3. §-a állapítja meg a nyelvhasználat módozatait. T. ház ! Köztudata dolog, hogy közelebbről a belügyminiszter ur Sopron város törvényhatóságának határozatára intézkedvén, az onnan bejött felebbezés elutasításával kimondotta, hogy az illető tisztviselőnek, a ki arra ott felhivatott, kötelessége lett volna az ügyet, melyet előadott, németül is előadni. Ez látszólag kicsi kérdés, azonban igenis nagy kérdés, akár abból a szempontból bíráljuk, hogy az 1868 : XVLI. t.-czikk értelmében jogos volt-e ez a kívánság, akár abból a szempontból, hogy ha a nyelvhasználat tekintetében a magyarral szemben a nemzetiségek nyelvének használatára engedményeket teszünk, vájjon nem megy-e ez rovására azon nagy probléma megoldásának, a melyre mindnyájan kell, hogy törekedjünk : az egységes magyar nemzeti állam kiépítésének a rovására. Mert legyünk tisztában azzal, hogy hangzatos kijelentésekkel és kedvezmények kilátásba helyezésével azt a kérdést, hogy tudunk-e egységes magyar nemzeti állam lenni és akarunk-e, megoldani nem fogjuk. Természetesen, ha az interpelláczió formáját szem előtt tartanám, azt kellene, hogy kérdezzem a belügyminiszter úrtól, igaz-e, hogy egy ilyen, én szerintem a törvénynek nem megfelelő rendeletet adott Id. De minek tegyem ezt a kérdést, hiszen napok óta tárgyalva van ez a dolog, a lapok hozzák, a pártéitekezleteken foglalkoznak vele, és a miniszter ur, intézkedését magyarázva, igazolva, bizonyos kijelentéseket tett, a melyeket talán én itt is bírálat tárgyává tehetnék. De, miután arról értesültem, hogy megállapodás jött létre a tekintetben, hogy a miniszter ur ezen, ma teendő interpellácziómra ne válaszoljon. . . (Felkiállások balfelől: Most ne válaszoljon ! Azonnal ne válaszoljon !) Természetesen, ma ne válaszoljon, én is tartózkodni fogok a kérdésbe részletesen és behatóan belemenni, mert ez ugy nézne ki, hogy én vitatkozom a miniszter úrral azon kijelentésekre vonatkozólag, a melyeket más helyt, nem itt a házban tett. De mégis egy pár szót el kell, hogy mondjak. Ugy látszik, ez az intézkedés azon alapul, hogy Sopron város törvényhatóságának szabályrendeletében az van mondva, hogy a tanácskozás nyelve magyar és német. Egy hang : A tárgyalás nyelve ! B. Bánffy Dezső : A tárgyalás nyelve magyar és német. De ebből egyáltalában nem következik az, hogy a törvény rendelkezésével szemben, a mely határozottan kimondja, hogy a törvényhatóságban a nyelv, a mely használható, a magyar, a tisztviselőt kötelezheti a városi szabályrendelettel arra, hogy más nyelven is beszéljen; annyival inkább, mert a törvény második vagy harmadik szakasza megmondja, hogy a gyűléseken magyarul lehet beszélni, vagy, a kinek nem anyanyelve I a magyar, az anyanyelvén is beszélhet. Tehát,