Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-312

14 3l2. országos ülés 1908 április 29-én, szerdán. a törvény rendelkezésével szemben olyan szabályrendelet nem állhat meg, a mely a magyar tisztviselőnek azt rendeli, hogy ő más nyelven is tárgyaljon. (Helyeslés.) Én tudom azt, hogy nemcsak Sopron törvényhatósági városban, hanem más törvényhatóságokban is, a hol nemzetiségek vannak, nem egyszer történt kisérlet arra nézve, hogy a tisztviselőket a bizottsági tagok által követelt különböző nyelveken való referálásra szoritsák. Talán meg is történt itt-ott, egyszer-másszor, de nem lett belőle kérdés és főképen gondoskodva lett arról, hogy a miniszter ebben a kérdésben ne dönthessen, s ezáltal az elvet ne állapithassa meg. (Zaj.) Ne méltóztassanak ezt a kérdést olyan kicsinek venni, ne méltóztassanak elhinni, hogy a talán hazafias Sopron városi németek kedveért. . . Egy hang (jobbfelől): Nem talán! B. Bánffy Dezső: . . . lehet rést ütni magán a törvényen, mert a nemzetiségi kérdést különböző elvek szerint kezelni nem lehet. Ha a hazafias németek érdekéből itt-ott kivételesen, mint Sopronban, meg kell engedni, hogy anyanyelvüket használják, akkor hiába méltóztatnak arra az álláspontra helyezkedni, hogy az nem lehet preczedens, mert nem lehet máskép eljárni a többi nemzetiségekkel szemben sem. Én részemről azt tartom, hogy általában ilyen kényes kérdésnél, a hol a nemzeti állam kiépitésének erejéről van szó, nem lehet, hogy a törvényt kiterjesztően magyarázzuk, hacsak nem akarjuk, hogy az állam fontos érdekét és a nemzeti állam kiépitésének lehetőségét tegyük koczkára, Ezeket akartam ez alkalommal elmondani, röviden, részben az idő előrehaladottsága folytán, részben pedig, mert talán arra, a mit kérdezni akarok a belügyminiszter úrtól, ez idő szerint elég is, a mit elmondtam. Én ugy tartom, hogy a miniszter ur rendelete rosszul értelmezi az ott érvényben lévő szabályrendeletet, mert azzal, hogy tárgyalási nyelvül meg van állapítva a magyar és német, egyebet nem akarhatott az a szabályrendelet, vagy nem engedhetett meg az ezen szabályrendeletet jóváhagyó akkori kormány, mint azt, a mi a törvényben különben is benne van, hogy az állam nyelvén kivül egyesek saját anyanyelvüket is használhatják ; de egyáltalában nem jelentheti azt, hogy a tisztviselőket különböző nyelveken való előadásra kényszerítsék. Nem fogadom el azt az álláspontot sem, hogy régi szokáson alapszik ez a soproni eljárás, mert a régi szokások, ha kiderülnek és a törvénynyel ellenkezőknek mutatkoznak, el kell, hogy töröltessenek. Nem jogszabály ez, csak egy beteges gyakorlat lehetett Sopron városában és ezt a miniszter urnak nem megerősiteni, jóváhagyni, hanem hatályon kivül helyezni kellett volna. TálOS István : És a hazafias németeket kiirtani ! B. Bánffy Dezső: Nem tudom ki szólt közbe. Elismerem azt, hogy hazafias németek is vannak az országban . . . Hódy Gyula: Sőt! B. Bánffy Dezső: . . . elismerem azt, hogy a nemzetiségek, a nem magyar ajkú állampolgárok közül a magyar állam érdekeivel szemben kétségtelenül a legkevésbbé foglalnak ellentétes állást a németek. De mert ezt ők hazafias kötelességből kell, hogy igy csinálják, nem következik, hogy ezért a törvénynyel és az egységes nemzeti magyar állam kiépitésének lehetőségével szemben nekik külön kedvezményeket adjunk. (Ugy van! balfelől.) Tál OS István : Nem kedvezmény ! B. Bánffy Dezső: Lesz alkalmam ezen közbeszólás következtében majd akkor, mikor a belügyminiszter ur az interpelláczióra válaszolni fog, egy hozzám Berlinből érkezett levélből bizonyos részleteket felolvasni. Nem gondoltam arra, hogy ezen levélre kerüljön a sor ez alkalommal. De ha már méltóztattak ezt a kérdést felvetni, fel fogok olvasni abból a levélből, a mely hozzám lett intézve és abból méltóztatnak majd meglátni, hogy azok a hazafias németek hogyan képzelik a magyar államot a maga kiépitése utjain : ugy hogy a németeknek külön privilegizált jogok adassanak, szemben a többi nemzetiségiekkel. Majd érdekes kis, részlet lesz az, a hol méltóztatnak majd meghallani, hogy a magyarbarát németek hogyan képzelik el a magyar állam kiépitését a maga kétnyelvűségében, a magyar mellé a németet is odaállitva. Hódy Gyula: A mi hazafias németjeink nem kivánják ezt! B. Bánffy Dezső : Maradjunk csak egyszerűen a kérdésnél. Én azt hiszem, hogy a miniszter ur rendelete nem felel meg az 1868 : XLIV. t.-cz. intézkedésének. Hódy Gyula: Az »Astra« jóváhagyása sem felelt meg annak! B. Bánffy Dezső: Azt hiszem, hogy nem felel meg azon szabályrendelet intencziójának sem, a mely a tanácskozásnál megengedi a német nyelvnek a használatát is és nem felel meg a felfogása helyesen annak, hogy egy törvényes érvénynyel biró jogszabályai fogadja el azt, a mi szorosan véve Sopronban egy hibás g)^akorlati szokás. Ezért tehát azt kérdezem a miniszter úrtól (olvassa): Nem látja-e szükségesnek a belügyminiszter ur a Sopron város törvényhatóságához a nyelvhasználat tárgyában intézett rendelkezését hatályon kivül helyezni? (Helyeslések a baloldalon.) Hódy Gyula: Hol van a levél ? B. Bánffy Dezső: Méltóztassék ezt a kérdést komolyabban tárgyalni, mert a nagy nemzeti állam kiépitése problémájának a kérdése ez. A mi pedig a levelet illeti, leszek bátor abból majd akkor, a mikor a miniszter ur szives. lesz válaszolni interpellácziómra, egyes részleteket ismertetni ; ez a magyar állam egy jóakaratú barátjának tollából került ki, s mégis ugy képzeli a