Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.
Ülésnapok - 1906-321
321. országos ülés 1908 május 12-én, kedden. 179 és a népszabadság érdekében itt a mi hazánkban, édes Magyarországunkban. T. ház ! Az, a mit Batthyány Tivadar gróf igen t. képviselőtársam mondott, nem egész és következtetéseiben nem teljes. Nem egész azért, mert nem kereste fel azon területeket, a hol igazán az itteniekhez analóg állapotokat talált volna és a hol olyan megoldási módozatokat lelt volna, a melyek a mi politikai körülményeink szempontjából is helyesek lennének. így helyes lett volna például Belgiumot vagy Svájczot tanulmányozni a maguk valóságában ; ilyen lett volna Ausztriát tanulmányozni a maga valóságában. (Mozgás és zaj a baloldalon.) A midőn arról van szó, hogy politikailag berendezkedjünk, akkor nem azt kell keresni, hogy mi tetszik vagy mi nem tetszik nekem vagy másnak; hogy mi tetszik vagy nem tetszik egy soviniszta barátomnak vagy egy másik elfogult, magyar nemzeti ideákat tápláló politikusnak, hanem azt kell keresnünk, a mi a hazának, a köznek javára szolgál; a mi az általános békét és megelégedést képes előidézni országunkban. Ezt kell alapul vennünk és ha ezt kutatom és kutatásaim közben például azt találnám politikai elmélkedéseim alkalmával, hogy igenis a belga vagy a svájozi rendszer vagy az ausztriai politikai berendezkedés volna jó : ki mondhatja azt, hogy ezáltal Magyarországnak gazdasági, politikai fejlődését, érdekeit sértem. Ha valaki ezzel vádolna, visszautasitanám ezt a vádat. Ezelőtt nem régen hozatott meg nagy többséggel az uj kiegyezési törvény e házban Ausztriával. Méltóztassék visszaemlékezni, különösen önök t. függetlenségi pártiak, tehát az ország valódi többsége, hogy Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur az önök klub-értekezletén mivel vezette be azon beszédét, a melylyel akkor önöket arra akarta felhívni, hogy a kiegyezést fogadják el ? Azzal, hogy feltárta önök előtt őszintén, s leplezetlenül a helyzetet, hogy mi Ausztriával szemben ugy politikailag, mint közgazdaságilag oly inferioritásban vagyunk, hogy ennek következtében siker reményével kecsegtető küzdelmet Ausztriával szemben fel nem vehetünk. Ez van Kossuth Ferencz beszédében szórói-szóra. Ez egy tükör, a mely visszaadja nekünk Ausztria állapotát. Másrészről önök azt mondják, hogy Ausztria egy züllött, önmagával meghasonlott, nem életképes ország . . . Egy hang (baljelöl) : Megint Bécsbe beszél! Lukács László: ... Hogy lehet az, hogy Ausztriáról elismeri a kereskedelemügyi miniszter ur, hogy oly magasságban áll felettünk, hogy nem is vehetjük fel vele a küzdelmet a siker reményében, másrészről meg önök azt mondják, hogy ott oly züllöttség, szegénység van . .. (Zajos ellenmondások : Felkiáltások: Ilyet senki sem mondott I Politikailag !) _ Ez a két eszmemenet, eszmekör egymást kizárja. El kell ismernünk Ausztria kulturális, közgazdasági, politikai fölényét felettünk. Ennek a fölénynek a titka is megvan. Ezt ismerjük mi és ez abban rejlik, hogy ott a nemzetiségiekkel szemben a közszabadságok biztositvan vannak. (Ellenmondások.) Nunc venio ad fortissimum virum . . . Förster Ottó : önmagáról beszél! (Derültség.) Lukács László : Ha önmagamról beszélnék, akkor azt mondanák, hogy gravitálok Románia felé, de önök vezetnek minket gr. Batthyány Tivadar beszéde fonalán Romániába. Sajnálom, hogy ki kell jelentenem, hogy ugy gr. Batthyány Tivadar előadása, valamint az ezen előadás által önök lelkében megfogamzott ismeretkör a romániai viszonyokra vonatkozólag (Halljuk ! Halljuk !) helytelen. Nem a román állam belpolitikai viszonyaira akarok reflektálni, hanem a Romániában élő magyarság helyzetére. Ez az egész kérdés, ugy a mint önök előtt eddig tárgyalva lett, bizonyltja, hogy az egész dolog önök előtt terra incognita. Itt van a »Bukaresti magyar ujság«. Ez a bukaresti román magyarság hivatalos lapja. Tetszik tudni, ki tartja fenn ? Magyarország. A magyar kormány tartja fenn ; 8000 koronával van dotálva ennek a szerkesztője. Budapestről fizetik. (Mozgás.) Pénzes előfizetője van a bukaresti Magyar Újságnak 56, a többi mind ingyen kapja. (Mozgás.) Meg kell jegyeznünk, hogy Romániában kétféle magyar lakosságot lehet megkülönböztetni : az egyik a flottáns magyar lakosság, a munkások, a kik kimennek és visszajönnek és a másik azok, a kik évszázadok óta ott vannak, ott polgárjoggal birnak, mint a moldvai csángók, vagy pedig azok, a kik időről-időre koronként polgárjogot nyernek Romániában. Ezeknek lapja a bukaresti Magyar Újság. A kiadótulajdonos Horvát nevű uri ember, a ki román állampolgár és Bukarestben, a negyedik választókerületben, választó polgár. Méltóztatik látni, ennyire érdeklődtem a dolog iránt, hogy teljes képet nyújthassak. (Felkiáltások : Nem autentikus !) A bukaresti Magyar Újságban a következő dolgok vannak irva a román magyarság részére pl. az 1908. évi uj esztendő alkalmából: »Ez uj évben mindnyájunk kivánsága, mindnyájunk vágya forduljon a Kárpátok felé, édes hazánk felé, és kérjük édes hazánk részére ez uj évben a nemzeti kormány boldogságát.« Markos Gyula: Ez bűn % Lukács László : Ezt mondja a bevezetés. Ezt mondja a bukaresti Magyar Újság azon magyar közönség nevében is, a mely magyar közönség tagjai román állampolgárok. Markos Gyula: Nincs is a magyaroknak polgárjoguk ! Elnök : Csendet kérek ! Lukács László : Mit mondana a nagyszebeni temesvári, vagy kolozsvári ügyész, ha mi igy czikkeznénk a magunk politikai dolgairól ? (Mozgás.) Továbbá, kérem méltóztassék csak figyelemmel meghallgatni, hogy lássák, mily sza23*
