Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-321

178 321. országos ülés Í908 május 12-én, kedden. És mi történt ? Miután el lettek bocsátva Hódmezővásárhelyről, átjöttek Szegedre, hogy onnan szépen családi tűzhelyeikhez távozzanak. Itt felébredt bennük az, a mi felébredt a bécsi testőr-iskola tagjaiban, a nemzetiségük iránti szeretet, s meglátogatták azokat a románokat, a kik az államfogházakban szenvedtek. Eljöttek, hogy kezet szorítsanak velünk, kik ott szenvedtünk. A mint az imént mondottam, üdv és dicsőség magyar szellem, a mely nem engedted magad megrontatni Bécs által, ugy azt mondom most : üdv és dicsőség neked román nemzeti szellem, a mely nem engedted magadat megrontatni a hódmezővásárhelyi renegátizmusra vezető szellem által. Quod uni justum, alteri aequam. Darányi Ferencz: Mi nem vagyunk osztrák állampolgárok ! Lukács László: Régi mondás, hogy nincs semmi uj a nap alatt, hiszen önök, igen t. magyar testvéreink, végigszenvedtek . . . (Nagy zaj. A szónok szavait nem lehet érteni) .... a melyre törekedtek. És mit mond egy jeles magyar publiczista, Faragó Ferencz ? 1866. évi február 17-iki országgyűlési beszédében a következőket mondta Faragó (olvassa) : »A belpolitikát illetőleg mindjárt előtérbe lép a német államférfiaknak szintén hagyományos kormányzati rendszere, melylyel a birodalom különböző nemzetiségeit megnémetesiteni törekedtek. Ha eddig, 300 év alatt a nemzetiségek megnémetesitése nem sikerült, ezután még kevésbbé fog sikerülni. Kern tudták megfontolni, hogy a német egység kiviteléhez a külön nemzetiségek vallása, erkölcsei és szokásai megrontásával lehet jutni. S mikor czélhoz jutnának, ezen egység épen a népek vallásuk, erkölcseik és szokásaikból való kivetkőztetése miatt bukott volna meg a birodalom.« Ex uno disce omnes. Méltóztassék lemondani arról a Chimeráról, arról az utópiáról, hogy itt meg fogják magyarosithatni a nem magyar nemzetiségieket. Markos Gyula : így beszél egy renegát magyar! Förster Ottó : Egy folt, a mely nem tisztit! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Lukács László: Nem hagyhatom figyelmen kivül azon bölcs mérsékletről tanúskodó kijelentéseket, a melyek itt gr. Batthyány Tivadar t. képviselőtársam ajkairól elhangzottak. Én honorálom az ő álláspontját nem ugy, mint az előttem szólott t. képviselőtársam, a Iá kijelentette, hogy el sem fogadja azokat az elveket. Hódy Gyula: Mert Maniu tegnap lerontott mindent! Thaly László : Pedig az a vezér! Lukács László: Én igenis, elfogadom gróf Batthyány Tivadar képviselő ur elveit, princzipiumait, de minden kritikáját, a mit a nemzetiségekről mondott, még sem Írhatom alá. Mindenekelőtt jegyezzük meg magunknak azt, hogy gróf Batthyány Tivadar t. képviselő- ' társunk külföldi példákban keresi a megoldás módozatait, onnan akar vüágosságot deríteni a magyarországi nemzetiségi kérdés megoldására vonatkozólag. Hát tényleg, van külföldi példa. De van egy magyar közmondás, a mely azt mondja, hogy maga kárán tanul a magyar. Hódy Gyula : Na ezt sohse hallottam ! Lukács László : Ha nem elég az, a mi belpolitikai tapasztalatainkból leszürődött, merítsünk vezérelveket külföldi államok példájából. Csak a helyet keressük, a hol a példa feltalálható. (Zaj.) Mindenekelőtt meg kell állapitanunk, hogy mit akarunk ? Azt akarjuk-e, hogy a magyarság az ő nagylelkű történelmi tradiczióihoz hiven álljon meg a nemzetek, a népek, az emberiség Ítélőszéke előtt, vagy pedig azt akarjuk-e, hogy megváltoztatva ezen hagyományait, rálépjen most, a XX. században azon térre, a mely téren látjuk az angolokat az Írekkel szemben ? Hát nem meggyalázása ez az emberi szellemnek, minden czivilizácziónak, minden szabadságeszmének ? (Felkiáltások balfelől: Nem ! Nem ! Mozgás). Vagy annak a példának a területére akarják terelni a nemzetiségi kérdést, a mely példát Oroszországnak a lengyelekkel szemben tanúsított magatartása szolgáltat az emberiségnek ? (Mozgás és zaj a középen). Elnök : Csendet kérek ! Lukács Lászlő : Ha ilyen példákat és bizonyos országban követett ilyen politikai eljárásokat keresünk és ezeknek világánál akarjuk megoldani a mi nemzetiségi kérdésünket, ez czéltalan törekvés és haszontalan utánjárás lesz. Vannak nekünk más példáink. (Közbeszólások a baloldalon: Zaj.) Majd arra is rátérek. Épen azon eredményekből kellene, hogy tanulságot merítsünk, a mely eredmények ugy az Írországban, mint Orosz-Lengyelországban követett eljárások folytán előttünk állanak. Kérdem, hogy Angolország azzal a borzasztó zsarnoki üldözéssel, a melyet az a hatalmas világbirodalom az Írekkel szemben kifejtett, czélt ért-e ? Dehogy ért; ellenkezőleg az írek most a legszebb kulturális és közgazdasági fejlődés utján állanak és feltartózhatatlanul előre fognak menni, de ezen előremenetelükben egy gondolat és egy érzés vezérli őket: az ádáz gyűlölet zsarnoki elnyomóik, az angolok ellen. (Mozgás balfelöl.) Vagy az oroszoknak sikerült-e a lengyelekkel szemben az elnyomó oroszositó politika ? Efemer eredményeket igenis el tudtak érni, de ezen efemer eredmények az orosz politika szégyenét és gyalázatát képezik. (Mozgás és zaj a baloldalon.) Ezen eredmények tehát annak belátására kell, hogy vezessenek bennünket, hogy nem jó utón járunk, ha e példákat követjük. (Mozgás és zaj a baloldalon és a közéfen : Halljuk !) De ne hivatkozzunk mi arra, hogy íme mi történt Oroszországban a lengyelekkel és Angolországban az írekkel szemben, hanem keressük, hogy minek kell történnie a humanizmus, a czivilizáczió