Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-320

320. országos ülés 1908 május 11-en, hétfőn. Í6Í felelő előirányzást aligha tartalmaz. Ha pedig kutatjuk, mire kellett az a 12 mülió, a melyet ebben a költségvetésben most egyszerűen meg­változtattak, kiderül, hogy ez a közösügyi költsé­geknek emelkedéséből származik. Kilencz millióval emelkedett a tavalyihoz képest az idei közösügyi szükséglet. Hogy a közös költségeknek ez az emel­kedése vájjon összeegyeztethető-e a paktum meg­állapodásaival, a mely paktumbeli megállapodások szerint a közösügyi költségeknek, különösen a katonai költségeknek az átmeneti idő alatt emel­kedniük nem szabad, azt most nem kutatom. De konstatálom, hogy a t. kormány ugyanakkor, mi­dőn a katonai költségeket kilencz millióval emelte, ebben a költségvetésben a tavalyihoz képest a szükséges beruházásokra szolgáló kilencz milliót, a melyet a beruházásokra kölcsön kamatai fejében vett fel, egyszerűen kitörölte. A t. kormány előirányzásának realitására nézve különben az is jellemző, hogy ezzel a kilencz millióval, a mely kamatok fejében fel volt véve, hogyan jártak el. Mikor a t. miniszterelnök ur benyújtotta a költségvetést, azt mondotta, hogy a beruházási kölcsön, noha ez már 350 milliót tehetne ki a törvényhozás felhatalmazása alapján, igénybe véve ebben az esztendőben nem lesz. Ugyanakkor pedig, mikor azt mondotta, hogy nem fogja igénybe venni a beruházási kölcsönt, mégis beletette ennek az igénybe nem veendő beruházási kölcsönnek kamatait a költségvetésbe és a koronajáradék kamatait 8—9 millióval fel­emelte. Most, t. ház, a mikor egyszerre a 8—9 milliót törlik a költségvetésből, akkor jön a hiva­talos hiradás, hogy mégis felveszik a kölcsönt. Én legalább is furcsának találom., t. ház, hogy a mikor nem kell a beruházási kölcsön, akkor beve­szik a kamatokat, a mikor pedig felveszik a beru­házási kölcsönt, akkor kitörlik a kamatokat a költségvetésből. Engedelmet kérek, ezt reális költségvetési rendszernek nevezni nem lehet. Már most, t. ház, áttérhetek ama kifogásoknak második csoportjára, a melyeket a szabadelvű költségvetésekkel szemben annak idején felhozni szoktak, miután azt hiszem, hogy bebizonyítottam, hogy mindazok a kifogások, a melyeket Tealitás szempontjából a régi szabadelvű költségekkel szemben felhoztak, teljesen igazoltak a jelen költ­ségvetéssel szemben is. A kifogásoknak ezen második csoportjába tartoznak azon szabálytalanságok és visszásságok, melyek a szabadelvű költségvetésekben feltalál­hatók voltak. E tekintetben is azt látjuk, hogy mindazon kifogások, a melyeket annak az előző költségvetésekkel szemben elősoroltam az átfutó kezelésre nézve, a pénztári jegyek, illetve függő kölcsönökkel való gazdálkodás tekintetében stb. mindezek egész terjedelmükben fennállanak a jelen költségvetéssel szemben is. Itt is előfordul, hogy a királyi várpalota épitésére szükségelt és elköltött 20 millió még mindig átfutó tételként szerepel, holott az valódi kiadás volt. Most is KÉPVH. NAPLÓ. 1906—1911. xvm. KÖTET. láthatjuk, hogy olyan kölcsönök, a melyek régen nem létező, megbukott vállalatokkal szemben fennállottak, még mindig mint tényleges köve­telések szerepelnek, ilyen például az Országos Kölcsönös Biztositó Szövetkezettel szemben fen­álló 200.000 korona. Most is látjuk, hogy az a 7 és fél millió korona, a mely a Magyar Fo­lyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság meg­vásárlására fordittatott, még Hieronymi keres­kedelmi minisztersége alatt, mint átfutó tétel, mint készpénz szerepel, daczára, hogy az a 35.000 részvény nemcsak mint készpénz nem szerepelhet, de a mostani körülmények között azokon óriási veszteség nélkül) egyáltalában túl­adni nem lehetne. T. ház! Ezekre, a szabadelvű rendszertől átvett régi visszaélésekre és visszásságokra tovább szót nem is fecsérlek, csak konstatálnom kell, hogy azon valóban súlyosabb természetű visszás­ságok és visszaélések, a melyek a szabadelvű­párti költségvetések a korrupczió palástolására és bizonyos baksisok elrejtésére tartalmaztak, hogy ezek a mostani kormány költségvetésében is teljes mértékben benfoglaltatnak. A refak­-cziák tekintetében a t. kormány reformokat igért, azt mondván, hogy a legszükségesebb mértékig fogja redukálni azokat a refakcziá­kat, amelyeket bizonyos fezőrök és vállalatok maguknak kijártak. Tény pedig az, t. ház, hogy ezen refakcziáknál előforduló visszaélések meg­szüntetése tekintetében semmi sem történt és daczára annak, hogy az állami számvevőszék 1905. évi jelentésében a refakcziák elszámolása tekintetében követett eljárást határozottan kifogásolta és azt a helyes költségvetési rend­szerrel ellentétben állónak jelezte, a vasúti szál­lítási dijak a mai költségvetésben is a régi rendszer szerint irányoztattak elő. Ugyancsak fennállanak azok a visszásságok is, a melyek szubvenczió adása és az újságok­nak juttatott jjausálék terén a régi szabadelvű kormányokat jellemezték. Változatlanul megta­láljuk ezeket az ominózus tételeket, a melyeket a mostani kormány még a szabadelvű párttól vett át, a milyenek pl. állam vasúti költségvetés központi igazgatásának dologi tételei között szereplő irodai szükségletek. Az e czimen elő­irányzott 2 1 /a millió még ma is a közvélemény korrumpálására szolgál és arra, hogy a t. kor­mány a sajtót a saját czéljaira megnyerje. Sőt tovább megyek, t. ház. Az a 2 1 ji millió, a melyet a t. többség mint kisebbség annak ide­jén oly hevesen támadott és a tisztességes kor­mányzás elveivel összeegyeztethetőnek nem tar­tott, az a mostani diszes nemzeti kormány alatt 2 és fél millióról három millióra emelkedett, tavalyról idénre pedig 200 ezer koronával. Én azt hiszem, hogy egy kormány, a mely elismeri, hogy titkos szubvencziók és pausálék nélkül igazait képviselni nem tudja, semmiféle különbséget nem mutat a szabadelvű kormá­21

Next

/
Oldalképek
Tartalom