Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.
Ülésnapok - 1906-320
160 32Ö. országos ülés 1908 május 11-én, hétfőn. hogy a 4000 koronát télvíz idején hajtsa be, mert ha be nem hajtja, személyesen fogja felelőssé tenni és fegyelmit indit ellene. így működnek az adóvégrehajtó közegek Magyarországon. És mikor ezzel szemben a t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy ő kiadott egy humánus rendeletet, erre én azt felelem, hogy erről a humánus rendeletről a perifériákon nem tudnak, vagy nem akarnak tudni. Mikor én figyelmeztettem egy pár helyen a jegyzőket, hogy az uj rendelet értelmében nem szabad az utolsó párnáját vagy kabátját elvenni az adófizetőnek, akkor azt mondták nekem, hogy az ur ehhez nem ért, mert e nélkül Magyarországon nem lehet adót szedni, és tovább is elvették az utolsó párnáját és kabátját az adófizetőnek. Egy hang (halfelől) : Miért nem tett panaszt! Farkasházy Zsigmond: Tettem panaszt is, t. képviselőtársam, de eredménytelenül. Ez jellemzi a }}énzügyi kormány működését, hogy ha panaszt tesz hozzá valaki, a ki véletlenül nincs a kegyeiben, a panasz eredménytelen lesz. Ha már most az 1908. évi költségvetést nézzük, akkor megengedem, hogy egy tekintetben, a fogyasztási adók tekintetében reálisabb az előirányzat a régebbieknél, a mennyiben itt csak egy 15—20 milliónyi többlet fog mutatkozni, mert a tapasztalati évek eredményeit figyelembe vették. Ha hiu volnék, azt mondhatnám, hogy talán ismételt felszólításaim és figyelmeztetéseim következménye az, hogy a fogyasztási adók tekintetében az előirányzat reális. Azonban én tudom azt jól, hogy nálunk egy ellenzéki embernek a véleményére adni valamit annyi volna, mint elismerni, hogy az is ért valamihez ; ez pedig olyan bűn volna, melyet nálunk a kormányok — sem a szabadelvű kormányok, sem a mostani, nem hajlandók elkövetni. Nem is ez az oka annak, hogy az előirányzat reális a fogyasztási adók tekintetében, hanem az, hogy az idei költségvetés kiadásai 133 millióval haladják túl a tavalyit, ennyivel emelkedett múlt esztendő óta a költségvetésnek kiadási része, maga a rendes kiadás pedig 103 millióval. Hogy ez mit jelent, arra vonatkozólag bátorkodom magának Wekerle Sándor miniszterelnök urnak kijelentésére hivatkozni, a ki, mikor az 1907. évi költségvetést előterjesztette, röstelkedve emiitette fel, hogy 48 millióval emelkedtek a rendes kiadások ebben az 1907. évi költségvetésben. Elismeri, úgymond, hogy ez példátlan eset, hogy egyszerre 48 millióval emelkedjenek a rendes kiadások, de hozzátette, hogy ezt igy továbbfolytatni nem lehet, mert akkor a költségvetés a deficzit hínárjába jut bele. Mit látunk mégis 1 Ennek daczára, hogy a 48 milliónyi ki adás-emelkedés borzasztónak és rendkívülinek minősíttetett, most az 1908-iki költségvetésben 103 millióval emelkedtek a rendes kiadások meg a 48 milhon felül, összesen tehát 151 millióval. Nem hiszem, hogy valaki azt merné állítani, hogy ennek az országnak a teherviselési képessége 150 miUiónak megfelelően emelkedett. Éber Antal: Az sem jó, ha nem emeljük, M sem jó, ha emeljük. Farkasházy Zsigmond : Alkalma lesz a t. képviselőtársamnak ehhez hozzászólni, miután hozzájárulásával meg van hosszabbítva a képviselőház tanácskozási ideje. (Zaj.) 1 Elnök (csenget): Ne tessék beszélgetéseket folytatni! Farkasházy Zsigmond: Ha ezek után el is ismerem, hogy a t. kormány a fogyasztási adói; előirányzása tekintetében közeledett a realitás elvéhez, viszont az egyenes adók preliminálása tekintetében teljesen megmaradt a szabadelvű kormányok rendszere mellett és újólag a felesleggyűjtésnek, a tőkeelvonásnak politikáját követi, a mennyiben, daczára annak, hogy 1906-ban az eredmények szerint 300 niillió volt az egyenes adók bevétele, daczára annak, hogy 1907-ben az eredmények, a melyeket egy kommünikében közzétettek, 302 millió egyenes adó bevételt tüntetnek fel, 1908-ban mégis csak 234,500.000 koronával irányozzák elő az egyenes adók bevételét, ugy hogy ebből megint egy 60—70 milliónyi többlet fog előállani, a mit megint Kornfeld és Lánczy úrék rendelkezésére lehet bocsátani. Hogy az 1907. év végén mennyi volt ez a pénztári felesleg, a mit ilyen ideális előirányzás folytán összegyűjtöttek, azt nem lehet tudni. Én azt hiszem, hogy a parlamentarizmus elvének legelemibb követelményeiből kiindulva, a parlamentnek kötelessége volna megkérdezni a minisztert, hogy mennyi pénzt gyűjtött össze, hol helyezte azt el és minő kamatra. Sajnos, érdeklődés, a melyet a t. mai többség a közérdek és a közügy T ek iránt mutat, és a mely még a szabadelvű rendszerrel szemben is szégyenletesnek mondható, kizárja azt, hogy valamit, a mi az ország érdekében áll és a mit kötelességünk volna megtenni, megtegyünk. Ha már most a kiadási tételeit nézzük ennek a mai költségvetésnek, szintén azt lehet konstatálni, hogy az a reális előirányzás elveinek nem felel meg. Ez a képviselőház, midőn az 1903. évi zárszámadásokat tárgyalta, igen szigorú és éles bírálatot mondott a szabadelvű kormányoknak azon gazdálkodási módja felett, hogy tízmilliókra menő túlkiadásokkal és előirányzás nélküli kiadásokkal dolgozott. Mégis mit látunk ? A mai kormány az 1907. esztendő háromnegyed részében már 26 milliónyi túlkiadásig és előirányzat nélküli kiadásig ment el, a mi szintén azt bizonyítja, hogy a mai kormány előirányzási módja a realitás elveinek nem felel meg. Semmi sem jellemzi jobban ennek a költségvetésnek irrealitását, mint az a művelet, a mit a t. pénzügyi kormány a pénzügyi bizottsággal véghezvitet. Tudniillik egyetlen császármetszéssel kitörölt ebből a költségvetésből 12 milliót és belehelyezett a költségvetésbe másik 12 milliót. Egy költségvetés, a melybe 12 milliót igy be lehet tenni és a melyből ugyanannyit igy ki lehet venni, azt hiszem, hogy reális és a szükségleteknek meg-
