Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-319

144 319. országos ülés 1908 május 9-én, szombaton. kezeti oktatás egyoldalú, a kulturális igényeknek meg nem felelő, másrészt Magyarország nemzetiségi viszonyai is feltétlenül szükségessé teszik a népoktatás államositását. Daczára annak, hogy a függetlenségi pártnak ez volt az elvi áUéspontja, mondom, a kultuszminiszter ur ellenmondás nélkül hirdethette meggyőződését és csak az az egyetlen vigasza maradt, a mit annak idején a törvényjavaslat előadója kifejezésre juttatott, hogy a népoktatás államosításának a kérdése erősen él a közvélemény tudatában. Most azonban a kultuszminiszter urnak egy olyan cselekvényével találkozunk, a mely arra mutat, hogy ezen irányt óriási lépésekkel lökik hátrafelé. Komoly pedagógusok, köztük egyetemi tanár, középiskolai tanárok, népiskolai tanítók egy egyesületet alakítottak 1906. novemberben, a »Magyarországi Tanitók Szabad Egyesületét«, azzal a komoly czéllal, hogy a maguk hatáskörében a maguk tudásával és ideálizmusával az állami népoktatás eszméjét jsropagálni fogják. A Magyarországi Tanitók Szabad Egyesületének 1906. november havában elfogadott alapszabályaiban, valamint minden más egyesület alapszabályaiban is, meg van irva az egyesületnek a czélja. Az emiitett egyesület alapszabályainak vonatkozó szakasza ekként szól: »Az egyesület czélja : Először minden alkalmas eszközzel és módon előmozdítja az általános ingyenes állami népoktatást, és általában egész közoktatásunk államositását. Másodszor iparkodik a népművelést intenzivebbé és eredményesebbé tenni. Harmadszor a tanitók erkölcsi és anyagi előnyeit minden téren előmozdítja. Negyedszer megvitatja a törvényhozásnak és a végrehajtó hatóságoknak a népnevelésre és közoktatásra vonatkozó intézkedéseit, ötödször előmozdítja a gyermekvédelmet. Az alapszabályok ezen harmadik szakaszában meg van jelölve a Magyarországi tanitók szabad egyesül étének czélja és működési köre. Mezőfi Vilmos: Nagyon nemes czél! Pető Sándor : Normális viszonyok között teljes nyugalommal kérhetnők a t. kormányt arra, hogy egy ilyen nemes, ugy a kultúrának mint a nemzeti eszmének egyformán nagy szolgálatokat tenni ezélzó egyesületet ne csak erkölcsi, hanem anyagi erejével is legteljesebb mértékben támogasson. És mit találtunk az igen t. kultuszminiszter urnái ? Ezen alapszabályoknak láttamozását megtagadta, vagyis az egyesületet betiltotta. Ez magyarul annyit jelent, mint hogy az úgynevezett nemzeti kormánynak, az úgynevezett nagy minisztériumnak kultuszminisztere üldözésbe fogja azt az irányzatot, a mely czéljául tűzi ki Magyarországon az ingyenes és kötelező állami népoktatás eszméjének propagálását. (Zaj. Elnök csenget.) A mikor Magyarországon még több ezer község vár iskolára, a mely iskolák felállítása kétségtelenül az állam hivatása, mikor Magyarországon a kultúra hátramaradottságának egyik fő oka épen az, hogy a népoktatás túlnyomó részben a felekezetek kezében van, (Zaj.) mikor a görög kathólikus iskoláknak csak 12%-ában van magyar tanítási nyelv, a görög keleti iskoláknak pedig csak %%-ában, mikor azt látjuk, hogy azokon a vidékeken, a hol a felekezeti iskolák vannak, a statisztika adatai szerint az iskolázásra kötelezett gyermekek 33%-a nem jut iskolához, a mikor azt látjuk, hogy a felekezeti iskolákban 300 olyan tanító van, a ki egy betűt sem ért magyarul és 800 olyan tanitó, a ki nem képes magyarul oktatni, akkor, mikor ideális emberek, pedagógusok összeállanak és a magyar nemzeti kultúra érdekében a kötelező állami ingyenes népoktatásnak akarnak propagandát csinálni : a magyar kormány kultuszminisztere ezen egyesület alapszabályaitól a láttamozási megtagadja. Ily körülmények közt azt mondhatjuk, hogy az igen t. kultuszminiszter ur tovább ment épen a függetlenségi párt türelmessége folytán, mint a meddig mennie szabad lett volna ; mert elvégre, nem helyeslem, de meg tudom érteni a türelmességet, hogy a függetlenségi párt minisztere a. miniszteri székből azt hirdeti, hogy elvi ellensége a kötelező állami népoktatásnak, de azt már nem tudom megérteni, hogy odáig lenne szabad mennie, hogy üldözőbe vegye azokat, a kik szervezett erővel projjagálni akarják a kötelező állami népoktatás eszméjét. Hogy bemutassam azt, hogy minő szörnyű politikai hiba, minő antikultur irányzat van abban, hogy az igen t. kultuszminiszter ur ezen alapszabályoktól a láttamozási megtagadta, felolvassam azon indokokat, a melyek mellett ez történt. Azt mondja a miniszter ur (olvassa) : »En tehát hatáskörömben az ügyet elbírálás alá vévén, a láttamozási megtagadom. Indokok. A bemutatott alapszabályok a létesíteni szándékolt egyesület czéljai közé oly feladatokat állítanak, a melyeknek egyesületi szervezetben való munkálása a tanítóknak, mint közhivatalnokoknok szolgálati viszonyába ütközik. A tanitók személyi és a népnevelés tárgyi érdekeit eddig is több oly intézmény szolgálja kifogástalan eredménynyel, a melyek a tanítókat egységes vezetés alatt tömörítik, a melyekkel szemben, ha a tanitók egyéni gondolkozás és vonzalmuk szerint külön-külön csoportosulnak, ugy ez csak széjjelhuzó, talán ellentétes, de mindenesetre eltérő irányzatok megrögzitésére vezet, melyek a tanügy egyöntetű és czéltudatos vezetését ép ugy hátráltatják, a mint lehetetlenné teszik a pályatársak harmonikus közszellemének kialakulását.« T. ház ! Ezt igazán nehéz megérteni, nemcsak egyszeri hallásra, — elvégre az én értelmiségem sem áll valami túlzott alacsony fokon — én elolvastam igen sokszor otthon, megrágtam az indokolásnak minden szavát, minden mondatát, de egyetlenegy komoly indokot, a melynek alapján az alapszabályok jóváhagyását megtagadta a miniszter ur és az egyesület működésének meggátlására vállalkozott, egyetlenegy érthető tárgyi adatot felfedezni nem tudtam. Megpróbálom azon-