Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-318

108 3l8. országos ülés 1908 Szolnok-Dobokában másfél évig Deésy Zoltán mostani államtitkár volt a főispán. A tisztviselőktől pontosan megkövetelte, hogy a hivatalos órákat megtartsák, maga is megtartotta és kitűzött egy órát 11-től 12-ig, a melyen a megyebeli gazdák, parasztok azokat a sérelmeket, a melyeket a közigazgatási tisztviselők részéről tapasztaltak, minden irás nélkül neki közvetlenül előadhatták. (Folytonos zaj.) T. képviselőház ! A midőn ez a tény köztudomásra jutott, szinte fellélegzettek a románok, könnyebben érezték magukat, mert tudták, hogy a szolgabíró vagy bármilyen közigazgatási tisztviselő óvakodni fog velük szemben igazságtalanul eljárni, minthogy a főispán előtt nyitott ajtóra találnak. Ez óriási nagy előny, mert hiszen tudjuk, hogy egy szegény embernek meddig kell a főispán előtt antisambrirozni, a inig oda bejuthat. És mi volt ennek az eredménye ? Az volt, én figyelemmel kisértem, elmentem oda és láttam, hogy sokszor 25—30 ember is megfordult a főispán előszobájában és a midőn kihallgatásukra került a sor, a főispán megmagyarázta nekik, hogy ügyükben mi a teendő ; azt mondotta, hogy nyugodtan hazamehetnek, el fogja a dolgukat intézni, nem szükséges, hogy azt ügyvédre bizzák. Ha ilyen viszonyok volnának az egész országban, mennyire máskép néznének ki közigazgatási állapotaink. Higyjék el t. képviselőtársaim, hogy Szolnok-Doboka vármegyében még ma is emlegetik Deésy Zoltánt és ma is visszaóhajtják főispánnak, annyira jól esett nekik az ő eljárása. És mi ezt nemcsak a magunk szempontjából óhajtjuk, mert mi ép ugy küzdünk a magyarok jogaiért, mint a mi jogainkért. Az igazságtalanság és a jogtalanság ép ugy sérti jogérzékünket, ha az magyarokat ér, mintha a románokat éri. Gr. Batthyány Tivadar t. képviselőtársunk tegnapi beszédében hivatkozott a népiskolai törvényre is és azt mondotta, hogy annak fenntartása igenis az ország érdekében áll. Hát nézzük, hogy miben áll ez a dolog. Ez a népoktatási törvény a nemzetiségekben élő elkeseredést és deprirnácziót még nagyobb mértékben fokozta, mint a horvátoknál a t. kormánynak a vasúti pragmatikája, s főleg annak az a része, a mely az ő nyelvi jogaikat sérti. Nem akarok jogi fejtegetésekbe bocsátkozni, hisz itt vannak a törvények és itt vannak az urak, fejtegessék ezt politikai és jogi szempontból. De nekem szent meggyőződésem, hogy igazunk van akkor, mikor meg akarjuk tartani nyelvünket, vallásunkat. A kéjDviselői hivatást én abban találom, hogy jöjjön fel ide a házba az a képviselő és mondja meg őszintén és becsületesen, hogy valamely törvénynek mi a hatása a vidéken, mint gondolkoznak annak intézkedéseiről az országban. A kormánynak az a feladata, hogy olyan törvényeket hozzon, a melyek boldogitják az állampolgárokat, a kormány azonban nem tudta a múltban és nem fogja tudni a jövőben sem, hogy mi az a politika, a mely boldogítja a népet. Hát t. ház, a nép csak május 8-án, pénteken. ugy lehet boldog, ha saját nyelvén beszélhet és vallását szabadon gyakorolhatja. (Helyeslés.) Ezt kormányrendeletekkel megakadályozni nem szabad. (Felkiáltások: Nem is teszik !) Ha azt mondják önök hogy szabad a nyelvnek az irodalomnak a fejlesztése, a vallásnak a gyakorlása, akkor azt mondom, hogy méltóztassék elolvasni azokat a rendeleteket, a melyeket a kultuszminiszter ur kibocsátott, a mikor most a népoktatási törvény életbelépett és meg fognak győződni, hogy a nemzetiségek ma már az Istent sem imádhatják saját nyelvükön. Arra kötelezi a rendelet az egyházakat, hogy magyar nyelven tanítsák a vallást nemcsak az állami, hanem a felekezeti iskolákban is. Sőt tudok fontosabb eseteket is, a melyek a belügyminiszter urat is érdeklik. Vannak az országban u. n. vegyes községek. A magyar községek nem fitogtatják magyarságukat, de a vegyes községekben alakulnak bizonyos körök, a melyeknek érdeke, hogy a nemzetiségi kérdés ne oldassék meg, mert akkor tiszta lesz majd a helyzet és nem lehet majd oly könnyen a zavarosban halászni. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Ne méltóztassanak folytonos közbeszólásokkal zavarni a szónokot. Miháli Tivadar : Egyes községekben olyan határozatokat hoznak, hogy a község területén belül csakis magyar nyelvű konczertet lehet előadni, csakis magyar szavalatokat, és hogy csakis magyar felirásokat lehet alkahnazni. Most a minisztériumoknál vannak eldöntés alatt ilyen esetek. Tudok egy esetet, a hol egy jó keresztény román atyafi látva, hogy a templom keresztje eldűlt, uj keresztet akart csináltatni és a konzisztoriumhoz fordult, onnan kérve az inskripcziót. Ekkor jött a szolgabiró s kimondta, hogy a község területén idegen felirásu kereszt nem lehet és levétette a a keresztet. Történik pedig ez Apponyi Albert miniszter kormányzása alatt. (Felkiáltások : Éljen Apponyi!) Mindenesetre éljen, de álütom, hogy ezek után Istenünket sem ismerhetjük saját nyelvünkön. (Zaj.) Elnök: Kérem, ne méltóztassék itt hangos párbeszédet folytatni a képviselő ur beszéde közben. Miháli Tivadar: Sem pedig a templomra román felirásu keresztet tenni nem lehet. T. ház ! Ez eg}^ tény. És újból hangsúlyozom, hogy mikor ezek napfényre kerülnek és a külföldi sajtó is ilyen tényeket átvesz, akkor felesleges, hogy mi oda informácziót adjunk, nem is adhatunk, hiszen szegények vagyunk, s alig fedezhetjük itt a dolgainkat nemhogy még a külföldre is maradna. Lázár Pál : Megfizetnek érte ! Hodzsa Milán : Ugyan tanácsos ur, tanácsos ur! Miháli Tivadar : Még csak egy sérelmet hozok fel, t. ház, a mi szintén a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur hatáskörébe tartozik. Tudvalévő dolog hogy Naszód vidékén azon lakosok, a kik lemondottak a határőrvidéki szolgálatról, ennek fejében ösztöndíj -alapra bizonyos összege-