Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-318

318. országos ülés 1908 május 8-án, pénteken. 107 a melyek a magyar politikai férfiak eljárását kritika alá veszi. Mi ? Hiszen mi ebben a kérdésben is, nemcsak nyiltan, hanem privátim is meg akartuk akadályozni, hogy a t. többség és a t. kormány ne kövessen el egy ilyen monstruozitást, hogy a világ előtt ne kompromittálja Magyarország alkotmányát azzal, hogy Magyarországon nem lehet román nemzetiségi párt ; tehát 3 millió román, és annyi inillió szerb és horvát nem exisztálóknak nyilváníttatnak ! (Zaj.) Ugron Gábor: A horvát nem nemzetiség, az nemzet! Miháli Tivadar: Ez az eset annyira eklatáns, hogy ezt sem a jog, sem az igazság szempontjából, sem politikai szempontból fentartani nem lehet és nagyon tudom sajnálni, hogy a belügyminiszter ur egy üyen, minden szempontból tarthatatlan nyilatkozatot tett. T. ház! A sérelmeknek egész sorozata van még belügyi téren, a melyeket felsorolhatnék, de nem akarok visszaélni a t. ház türelmével. Hiszen, ha egy ilyen eset nem győzi meg az urakat arról, hogy igazunk van, akkor hozhatunk mi fel száz és ezer esetet is, akkor sem lehetne őket meggyőzni. De illusztrálásul felhozok annyit, a mennyit szükségesnek vélek arra, hogy ha már az urak nem is, legalább azok legyenek tájékozva, a kik az uj választási törvény alapján e képviselőházba bejönnek és a kik, meg vagyok róla győződve, az. önök állásfoglalását ebben a kérdésben politikai abszurdumnak fogják tekinteni. (Zaj.) De menjünk tovább a sérelmek sorozatában. Hivatkozom az igazságügyi kormányra és kérdem, hogy mióta a t. jelenlegi igazságügyi miniszter ur vezeti az igazságügyi kormánj'zatot, ha jól emlékszem egy év óta, meg tudná-e mondani statisztikai adatok alapján, hogy az ő ügyészei utján körülbelül hány politikai elitélt van ebben az országban és mekkora azon büntetések összege, a melyeket azokra egy év alatt kiszabtak. Én nem értem reá, hogy efféle statisztikával foglalkozzam, de biztositom az urakat, hogy van, a ki érdeklődik az ilyen ügyek iránt, a ki ilyen statisztikával foglalkozik, és a ki azt az év lejártával a belügyminiszter ur részére jubileumi ajándék gyanánt prezentálni is fogja bizonyára. (Zaj.) És én azt hiszem, hogy ez a statisztikai adat azt fogja bebizonyítani, hogy ha az igazságügyi kormányzat továbbra is ebben az irányban fog haladni a sajtóperek dolgában, akkor csak egy pár évi működésre van szüksége a t. igazságügyi miniszter urnak, és az ország nemzetiségi és szocziaüsta pártjának összes imi-olvasni tudó tagjai benn lesznek a fogházban. (Derültség. Zaj.) Mert a választói jog elnyeréséhez az irni olvasni tudásnak feltételét fogják kötni, s igy akkorára sem a szoczialisták, sem a nemzetiségieknek abszolúte sem aktiv, sem passziv választói joguk nem lesz, és folybat tovább az eddigi módon a politikai élet Magyarországon és elő fognak újból állani azzal, hgy ime, ezek a szoczialisták és nemzetiségek hogyan piszkolnak minket a külföld előtt. Hát én ezt a politikát kár> hoztatanclónak tartom, Magyarország, hazánk szempontjából és magának a magyarságnak a szempontjából is. Mert ámbár mi tudunk különbséget tenni kormány és magyar nemzet között, de bárhogy fogjuk is fel a dolgot, bizony látjuk, hogy sajtóperekben a nemzetiségieket, a legenyhébb kifejezéssel élve, ugy szólván a legkisebb izgatásért is elitélik, mig a magyar sajtó szabadon és végtelenül szórhatja a maga vádjait a nemzetiségek ellen. (Zaj.) Es nem találkozik ügyész Magyarországon, a ki a magyar sajtó kihágásai és visszaélései ellen fellépne, bármennyire támadjon is az a sajtó minket becsületünkben, nemzeti öntudatunkban ; bármennyire is legyen konstatálható az izgatás bűntényének tényálladéka, azért nincs ügyész, nincs esküdtbíróság és ezért ne csodálkozzanak, ha a nemzetiségiek arra a meggyőződésre jutnak, hogy itt Magyarországon más mértékkel mérnek a nemzetiségeknek, és más "mértékkel mérnek a magyaroknak. (Nagy zaj és jölkiáltásoh a baloldalon ; Nem áll! Rendre !) Én azt hiszem, a jelen esetben nem rendreutasitást érdemelnék, hanem köszönetet azért, hogy a valódi tényállást felvilágositottam és itt őszintén, a valóságnak megfelelő dolgokat adtam elő. Tettem pedig ezt azért, hogy a jövőben javuljanak. (Zaj a baloldalon. Fölkiáltások : A bíróságot nem szabad gyanúsítani !) Mikor a magyarok előtt is ismert dolgokról beszélek itt a képviselőházban, nem illő és nem volna helyes.... (Zaj a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Miháli Tivadar : . . . mert tény, hogy sajtóügyek terén ez az eljárás és ezt az urak el nem tagadhatják. (Nagy zaj és jölkiáltások : Izgatnak a sajtóban ! Ne izgassanak !) Gr. Batthyány Tivadar a tegnapi ülésen szíves volt a nemzetiségek ügyéről röviden nyilatkozni. Elismerem, hogy koncziliáns volt; sőt meglepett, milyen messze áll az ő felfogása a nemzetiségi kérdésben Kálosi József ur felfogásától. Ö némi világot mégis vetett erre a kérdésre, azonban az ügy érdemébe, a hogy kívántuk volna, ő sem ment bele és nem taglalta azt. De felállított egy tételt és azt mondotta a többek közt, hogy az ő kívánsága az volt, hogy mindenekelőtt különböztessük meg azokat a sérelmeket, a melyek egyformán sérelmesek magyarra és nem magyarra. Ezt az indítványt én is aláírom. Mi felszólalásainkban elégszer rámutattunk arra, hogy ilyen sérelmek nyilvánulnak és határozottan kívántuk azoknak orvoslását. Két éve ül itt a kormány és ebben a tekintetben még abszolút semmit sem tett, pedig sokat tehetett volna, mert a végén egy szó, egy rendelet a belügyminisztertől a főispánokhoz az egész közigazgatási szerv hangulatát megváltoztathatta volna. Ez nem történt meg, pedig ez a legkönnyebb dolog. Hogy mennyire könnyű, arra nézve példát is tudnék felhozni, a mi kicsinyben történt, de nagyon jellemző és ha az egész országra alkalmaznák ezt az egyszerű példát, akkor máskép néznénk ki belügyi téren. 14*