Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-317

98 317. országos ülés 190X tés egy fillért is magyar iskolák, magyar papok támogatására ? Ki tartja azokat fenn % Egy magántársulat, de az országos kormányzat, a községek egy hatossal sem járulnak ahhoz. Tisztelettel kérdem az urakat, kell-e önöknek ez a horvát példa ? Ugyebár nem ? A külföldi példák, a horvát példa nem kell. Azt kívánják talán, hogy kövessük az osztrák példát ? Engedelmet kérek. Taaffe idejében kezdődött meg ott a békítési akczió az egész vonalon. Folyton alkudoztak, sacherliztek — hogy német kifejezést használjak — és ma is ott vannak, hogy a nyelvi differencziákat nemcsak nem tudták kiegyenlíteni, hanem ellenkezőleg kiélesitették azokat. Épen Dalmácziában igen élesek ma az ellentétek, Csehországban dettó, az olasz vidékeken ugyancsak. Nem akarok tovább menni, t. uraim, csak utalok arra, hogy az a Taaffe-féle osztrák-rendszer, a mely csip-csup engedményekkel akart fokozatosan egyezséget létrehozni, a legutóbbi rettenetes lembergi drámához vezetett. (Igaz ! Ugy van !) T. ház ! Látjuk e szerint, hogy a külföldi példák nem alkalmasak arra, hogy a megegyezést létrehozzák. Sokkal helyesebb tehát, ha nem indulunk külföldi példák után, hanem alkalmazkodva a magunk különleges, sajátlagos magyar viszonyaihoz, törekszünk a nem magyar ajkúak megnyugtatására és kielégítésére. Ennek módjai nézetem szerint a következők. Először, t. uraim, méltóztassanak eliminálni mindazokat a bajokat, — legyenek azok közigazgatásiak, szocziálisak vagy gazdaságiak — a melyekben egyenlően szenved magyar, román, tót, német, ruthén stb. (Helyeslés balfelSl.) Ezeket a bajokat ne méltóztassanak nemzetiségi szempontból bírálni. Itt a házban inkább, de odakünn ne méltóztassanak ezen az alapon Ítélni, hanem tekintsék azokat az ország összes lakossága bajainak, a melyeket nem nemzetiségi gyűlölködés, hanem a kölcsönös megértés utján és szocziális érzékkel lehet csak megoldani. (Helyeslés balfelől.) A másik módja, t. uraim, annak, hogy megértsük egymást, az, hogy szűnjék meg a külföldnek az az igazán csúnya inspirácziój a, informácziója, a melyet nap-nap után tapasztalunk. A kik azon országoknak közvéleményét, a mely országokban a jelzett állapotok állanak fenn nem az illető állam nyelvét beszélő polgárokkal szemben, ugy informálják, mintha itt üldöznék önöket: engedjék meg, t. uraim, én nem tudom, hogy kiktől jönnek ezek az informácziók, de a kik ezeket küldik, ezeket adják, azok a hazaárulás vádjával illetendők. (Igaz ! Ugy van! Taps a baloldalon.) Ha, t. uraim, békét akarunk, — és én akarom a békét — akkor méltóztassanak arról gondoskodni, hogy ilyen Polit Mihály-féle beszédek ne hangozhassanak itt el. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Méltóztassanak arról gondoskodni, hogy a külföldön a tiszteletreméltó gyermekes aggastyántól kezdve végig, az egész vonalon az igazságot és ne a valótlanságokat, (Igaz! Ugy van!) ne a gyanumájus 7-én, csütörtökön. sitgatásokat és a magyar államot rágalmazó állításokat terjeszszék. (Igaz ! Ugy van ! a báloldalon.) Ha ezek az előfeltételek meglesznek, akkor még csak egy előfeltételre van szükségem, és ez az, hogy szeretném látni azon urakat, a kik garancziát adnak nekem arra, hogy ha egy bizonyos téren konczessziókat teszünk önöknek, akkor követeléseikkel tovább nem mennek. (Felkiáltások a baloldalon : Dehogy nem !) Ha akár önök, akár más nekem garancziákat tudna adni arra, hogy bizonyos engedményekkel megszűnik a nemzetiségi viszálkodás és megszűnnek a nemzetiségi követelések, akkor én, igen t. uraim, hajlandó lennék igenis, messzemenő engedményeket tenni. De hogy az osztrák példa szerint mi megadjunk valamit és holnap önök ujabb követelésekkel álljanak elő és ezekkel a folytonos ujabb követelésekkel azután oly helyzetet teremtsenek, mint a minő Ausztriában van, a mely az egész vonalon a békétlenséget idézné elő, ilyen alapon a megegyezésre hajlandó nem vagyok. (Élénk helyeslés.) Egyről azonban legyenek az igen t. urak meggyőződve. Bármi legyen is egyeseknek a véleménye, a magyar kormány — legalább az, a melyet mi támogatni fogunk — a törvényes eljárást követni fogja az egész vonalon. A mint a törvénybe iktatott görög-keleti szerb nemzeti egyház autonómiáját mi szorgalmazzuk, mi forszírozzuk, mi erőltetjük a legjobban, és a mint az nem kis mértékben épen a függetlenségi és 48-as párt fellépésének köszönheti, ha évtizedes nehéz küzdelmek után a maga valóságában legközelebb ki is épül, ép ugy helyt állunk a nemzetiségek többi törvényben biztosított jogai mellett. Ezzel az egyetlen példával akartam illusztrálni hogy non verba, sed facta, hogy mi igenis, törvényes alapon állunk, hogy előzékenyek tudunk is és akarunk is lenni és hogy támogatjuk ís]önöket, de ennek az az előfeltétele, hogy a mi bona fide szünkkel szemben az önök részéről is bona fideszszel találkozzunk. (Igaz! Ugy van! Helyeslés a baloldalon.) És van még egy feltétel, t. uraim ! És ez — sajnálom, hogy Polit Mihály urnak más a véleménye — abban leli kifejezését, hogy mi az egységes magyar nemzeti állam eszméjétől a jövőben sem fogunk elállani soha, senkinek a kedvéért sem. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) SVhlZSá Gyula : Polit 30 esztendő alatt nem javult meg, ma is az, a ki akkor volt! (Zaj a baloldalon.) Gr. Batthyány Tivadar: T. ház! Szándékom volt kissé részletesebben foglalkozni azzal a sajtóban ujabban egészen tendencziózusan közölt hirrel is, mely az u. n. nagyszerb propagandára vonatkozik. (Halljuk ! Halljuk !) De kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a sok közbeszólással az igen t. urak annyira meghosszabbították felszólalásomat, hogy csaknem indiszkrécziónak tartanám, ha beszédemet még tovább is folytatnám, ha csak