Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-317

317. országos ülés 1908 május 7-én, csütörtökön. 99 erre felhatalmazást nem adnak. (Halljuk ! Halljuk !) T. ház! A nagyszerb propagandát illetőleg már hónapok óta látjuk, hogy a bécsi sajtóban, és onnan ideszármazva a magyar sajtóban is bizonyos tendencziózus hirek keringenek. (Igaz ! ügy van!) Legutóbb egy különben igen tekintélyes estilap hozott egy hirt Aehrenthal báró külügyminiszter nevével kapcsolatban. A hir teljesen valótlannak bizonyult és ezen hirlap a leglojálisabban meg is czáfolta nemcsak magát a hirt, hanem az abból levezetett konzekvencziát is. Azonban sajnos, más lapok nem voltak ilyen lojálisak, hanem tovább fűzték a valótlan hirnek állításait és olyan konzekvencziákat voltak le, mintha különösen bizonyos függetlenségi politikusok, a kik között elsősorban vagyok bátor magamat is megnevezni (Éljenzés.), bizonyos nexusban állanának bizonyos nagyszerb akczióval. Ez nemcsak jogommá, de kötelességemmé teszi, hogy ezt a kérdést röviden megvilágitsam. (Halljuk ! Halljuk !) A nagyszerb akcziónak, a melyet elitélek, van egy előzménye és van egy terjedelmes ellenlábasa ; a nagyhorvát akczió. A nagyhorvát eszmének propagálása, — méltóztatik tudni — Bécsből indult ki. (Halljuk! Halljuk!) Annak legfőbb protektora és propagálója dr. Lueger Károly, Bécs város polgármestere, és a mai kormányzati többség egyik legbefolyásosabb tagja. A horvát propagandának, bizonyos bécsi körök és Lueger urnak igen erőteljes és nyilt támogatásával, czélja egyszerűen az, hogy a magyar államnak biztonságát, erősségét, nagyságát és integritását megbénítsa. Maga Bécs város polgármestere a múlt nyáron az Agramer Zeitungban egy intervjut közöltetett és kif ej tette a nagy-osztrák eszme programmját, a mely czikket nem akarom németül felolvasni, mert Szappanos bácsi megharagszik, (Félkiáltások balfelöl: Nemcsak Szappanos !) pedig jó eredetiben felolvasni az ilyent, mert a fordításban hiba eshetik. Egyszóval azt mondja, hogy a Nagy-Ausztria ideája abban csúcsosodik ki, hogy Passautól le egész a Balkán államokig Ausztria védőszárnyai alatt létesüljenek államok, ezeknek azonban útjába, mint ék, be van ékelődve a magyar állani és ezt az éket akarja a GrossOesterreich eszméje eliminálni, eltávolítani. Ennek az egész mozgalomnak jellege és alapgondolata egyszerűen a magyar állam megsemmisítése. Ezen nagy-osztrák programmnak egyik kiegészítő részét, azt a részét, a mely hivatva van Ma gyarországot meggyengíteni, képviseli a nagyhorvát eszme. És ha méltóztatnak figyelemmel kísérni, ugy azt méltóztatnak látni, hogy az Ausztriában domináló keresztényszocziálista, valamint a szláv pártok ezen eszmét propagálják, és hogy az igen t. horvát testvérek abban az osztrák támogatásban találják a buzdítást és az erőt arra, hogy ezen eszmét propagálják. (Felkiáltások balfelől: Pénzt is ! Zaj a középen.) Zakariás János : Akkor miért járnak Bécsbe ? (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar: T. ház! Egészen világos, hogy ez a nagyhorvát eszme először a legsúlyosabb mértékben agressziv és sérti az egységes magyar állam önállóságát, függetlenségét, (Igaz ! ügy van !) ennek a propagálása sérti a felség királyi esküjében országainak integritására adott biztosítékot. Zakariás János : A magyar büntetőtörvénykönyvbe ütközik ! Gr. Batthyány Tivadar: így tehát a magyar király ellen is fordul az, a ki ily ideákat propagál, eltekintve attól, hogy a ki a nagyhorvát eszmét komolyan meg akarja valósítani, ismétlem, a ki nemcsak ugraszt vele, hanem komolyan meg akarja valósítani, az az én nézetem szerint magában az uralkodóban fog ellenállásra találni, mert oly uralkodót, a ki saját országaival egyszerűen va banque játékot akar űzni, józanul elképzelni nem tudok. Én tehát ezt az osztrák részről folytatott egész kedveskedést a horvátokkal szemben, egyszerűen annak magyarázom, a minek dr. Tresics Pavicsics Antal, a ki ugyancsak az >>Agramer Zeitungban« a múlt év június 28-án megjelent intervjuban azt mondja: Ausztriában félnek Horvátország és Magyarország megsértésétől. Az oka ennek a félelemnek vagy aggodalomnak határozottan Dalmáczia és Bosznia-Herczegovina. Ha Horvátország és Magyarország egyek lennének, megértenék egymást, nagyon könnyű lenne Dalmácziát Horvátországba reinkorporálni, mert mindhárom törvényhozási testület: a magyar, a horvát-szlavón és a dalmát egyhangrlag megszavaznák a reinkorporácziót, a korona pedig az alkotmányra letett esküje alapján ezt az egyhangú határozatot szentesíteni lenne kénytelen. Azt mondja továbbá hogy : Ausztria részére természetesen a legnagyobb érdekkel bir, hogy ne kerüljön a sor a reinkorporáczióra, mert különben Magyarország és Horvátország vinnék a főszerepet a monarchiában. Ausztriának nem lenne tengere, a hadi- és kereskedelmi tengerészet a horvátok kezébe kerülne, Magyarország Horvátország gal gazdaságilag a monarchiában felülkerekednék. Ez volt a motívum, a melyért — m:ndja ő — beledobták közénk a vita anyagát, ez az oka annak, a miért Bécsben mindent megtesznek, hogy mi egymást meg ne értsük. Ezt mondja egy osztrák délszláv tekintélyes politikus, és én azt mondom neki, hogy igaza van és a horvát urak jól tennék, ha megszívlelnék. (Zaj.) Supilo Ferencz (közbeszól). Elnök : Supilo képviselő urat ismételten kérem, hogy folytonos közbeszólásokkal ne zavarja a szónokot. Gr. Batthyány Tivadar : Ezt csak azért említettem fel, hogy a t. urak, a kik ha nyíltan, különösen itt, tagadják is a nagyhorvát eszmét, de a kikben a nagyhorvát eszme tényleg él, nemcsak hogy él, de ennek igenis tekintélyes oldalról propagandát csinálnak, hogy a kik e propagandát 13*