Képviselőházi napló, 1906. XVIII. kötet • 1908. április 29–május 19.

Ülésnapok - 1906-317

317. országos ülés 1908 május 7-én, csütörtökön. 97 leszámoltunk az igen t. képviselő úrral akkor, a midőn azt mondja itt a magyar országgyűlésen, hogy »Bécsnek csak akarnia kell és az egész viszony a nemzetiségek és Horvátország iránt megváltozik.* Hát a midőn egy magyar országgyűlési képképviselő innen mintegy biztatni akarja Bécset, hogy csak akarnia kell: (Ugy van! Ugy van! Nagy zaj és felkiáltások a baloldalon: Hazaáruló ! Mit fizetnek ? Politikai ágensek!) erre nekem nincs több szavam. (Élénk helyeslés.) T. képviselőház ! Ámbár kénytelen voltam igen erélyesen szembehelyezkedni Polit Mihály képviselő urnak némely tegnapi nyilatkozatával, én merem állítani és szerény parlamenti és a közpályán folytatott működésem is a mellett tanúskodik, hogy én igenis komolyan óhajtom a békés kiegyenlítést és a békés megegyezést a magyar nemzet különböző ajkú polgárai között. És a midőn e téren keresem a megoldás módjait, látom először azt, hogy az igen t. urak nagyon szeretnek külföldi példákra utalni. Hát én is végeztem egy kis kutatást a külföldön ; adatokat gyűjtöttem és ha nem is fogom a t. házat avval untatni, hogy ezen adatokat itt előtárjam, (Halljuk! Halljuk I) de egyszerűen felállítom a tézist: hogy ha a dolgok ugy, a hogy mi akarjuk csinálni és a hogy csináljuk a nem magyarajku polgárokkal szemben, nem helyesek, hát keressük és nézzük meg a külföldi példákat, hogy hol és miképen intézik azokat és keressük meg, hogy melyik után menjünk. (Mozgás és zaj a középen. Halljuk ! Halljuk !) En ugy tudom, hogy a háznak nincs egyetlenegy tagja, a ki olyan türelmetlen volna a neki közbeszólókkal szemben, mint Polit képviselő ur. A mikor tehát belemegyünk e kérdés rövid taglalásába, kérve-kérem, türtőztesse magát, vagy legalább a mondatom végét- méltóztassék mindig bevárni. T. ház ! Ha nézzük az oroszországi viszonyokat, — nem akarok a lengyelekről beszélni, hanem csak a besszarábiai viszonyokról — én ugy tudom, hogy Komániában a kultur-liga agitácziókat folytat Besszarábiában az ottani tarthatatlan állapotok szanálására. Tehát ugyebár az oroszországi példát ne kövessük 1 Az oroszok sokkal szigorúbban bánnak el a románokkal és lengyelekkel, mint a magyar állam. Ezzel tehát ne foglalkozzunk. Menjünk át Poroszországba. Ott áll a tétel, hogy több milliónyi egy ajkú nemzetiség van egy helyre tömörülve. Tehát Poroszország és Magyarország közt a hasonlóság ebben a tekintetben sokkal nagyobb, mint bármely más államok közt, mert Poroszországban a lengyelek teljesen tömörülve^ vannak* En ünnepélyesen kijelentem, hogy bármikor hozzanak csak megközelítőleg is olyan törvényjavaslatokat a ház elé, a minőkkel kezelik a lengyeleket, én a leghatározottabban azok ellen foglalok állást. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A mit Poroszországban a lengyelekkel elkövetnek, azt nemcsak utánzandó példának nem tartom, hanem, ha lenne jogom hozzá, a legnagyobb mérKISPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XVIII. KÖTET. tékben helyteleníteném. (Élénk helyeslés a haloldalon.) T. ház ! Ha Angliába megyünk és ott összehasonlitjuk az irek helyzetét a magyarországi nemzetiségek helyzetével, akkor megint nem jó helyen járunk, ez megint nem követendő példa. Tehát menjünk tovább, menjünk a szomszédos román királyságba. (Zaj és felkiáltások a baloldalon : Dobrudzsában a bolgárok !) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar: És ne a külföldi honosokat nézzük, mert hiszen tudjuk, hogy azokkal más az elbánás és az analógia nem is áll meg, hanem nézzük a székelvek, a magyar ajkúak helyzetét, szemben a magyarországi nem magyar ajkúak helyzetével. Tisztelettel csak egy pár kérdést teszek fel: Szabad-e Magyarországon a nemzetiségeknek nemzetiségük nyelvén istentiszteletet tartaniok, igen vagy nem ? Igen, szabad. Hallanak-e Romániában a magyarajku román honpolgárok templomaikban csak egy magyar szót is ? Maniu Gyula: Az erdélyi református püspök jön oda ! Megtűrnék itt, hogy romániai püspök jöjjön Erdélybe ? Gr. Batthyány Tivadar: Meg fog bocsátani a képviselő ur, csakhogy ezek nem reformátusok, hanem római katholikusok, a kik egy olasz püspök alatt állanak. (Derültség és zaj balfelöl, ügy van ! Ugy van! Felkiáltások: Igen, olasz papot tesznek oda !) Ott van azután a közigazgatás. Ott, a hol magyarok laknak, van-e a román közigazgatásban annyi magyar jelleg, van-e a magyar nyelv annyira érvényesítve, mint a közigazgatásban nálunk a román ? Én azt hiszem, Maniu képviselő ur is igazat fog adni nekem abban, hogy koránt sincs olyan kedvező helyzetük a magyaroknak Romániában, mint a románoknak Magyarországon. (Zaj.) De menjünk tovább. Gyerünk haza, Horvátországba. Kétszázezer magyar . . . Supilo Ferencz : Nem igaz ! Kilenczvenezer ! Gr. Batthyány Tivadar : Hát először kikérem magamnak, hogy per »nem igaz« beszéljen. Elnök (csenget) : Supilo képviselő urat rendreutasítom. (Élénk helyeslés.) j Gr. Batthyány Tivadar: Én majd bebizonyítom a t. képviselő uraknak, hogy vannak különböző számlálások. Maniu Gyula: Akár csak Magyarországon! Gr. Batthyány Tivadar: Supilo ur nem olvasta meg a lakosokat, én sem ; de én igen megbízható forrásból tudom, hogy közel 200.000 magyarajku honpolgár lakik Horvát-Szlavonországok területén. Ezek az adatok minden esetre közelebb állnak a valósághoz, mint a Supilo ur adatai. De legyen csak 90.000 magyarajku lakos, mint Supilo ur mondja ; kérdem, mennyiben szabad Horvátországban a közigazgatás terén a magyar nyelvet használni ? Szabad a megyegyüléseken magyarul felszólalni ? Ad-e az országos költségve13