Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-301

244 301. országos ülés 1908 márczius 30-án, hétfőn. hogy a jövő ülésszaktól kezdve — mert hiszen most csak a házszabályrevizióról van szó — ne négy, hanem hat órát ülésezzünk. (Mozgás a haloldalon.) Ezt most azért nem tehetné meg, mert nem akar uj vitaanyagot és uj obstrukczió-anyagot szolgáltatni, most tehát hiába kérném ezt az igen t. elnök úrtól. De méltóztasssék félretenni ezt az egész tervet és megállapítani, hogy a jövő ülésszaktól kezdve a képviselőház naponként nyoloz órát fog tanácskozni. Laehne Hugó : Az sem lehetséges ! Lengyel Zoltán : A t. képviselő ur már a házszabályt is jobban tudja nálam ? ''Derültség.) Vannak olyan közgazdasági kérdések, mondjuk : az önálló vámterület kérdése, a hol talán a t. képviselő ur le fog engem főzni, vannak talán olyan mezőgazdasági kérdések is, de a házszabály kérdésében nem. A 203. §. alapján akarta Justh Gyula a jelen országgyűlés legelején indítványozni, hogy hat órát ülésezzünk naponként. Az nincsen kimondva, hogy az országgyűlés vagy az ülésszak elején lehet csak ilyen inditványt tenni, mert lehet akármikor, ebben a fertály órában is, ha bevégzem a beszédemet, az elnök ur rögtön tehet inditványt, hogy holnaptól kezdve hatórás ülések legyenek. Ehhez csak egy hozzáadni valóm van, hogy ezzel szemben vita és tanácskozás lehetséges. De bocsánatot kérek, lehetséges volt az országgyűlés elején is, de nem volt senki, mert vitát nem akartak csinálni. Kisebbség nem is volt ebben a parlamentben. Supilo képviselőtársam és az összes horvátok a többségben benne voltak. Én magam is, sajnos, a többség soraiban foglaltam helyet. A nemzetiségi képviselő urak mind uj emberek voltak, bele sem szólottak a tanácskozásba, hanem akkor előállott a házszabályrevizió legfőbb követelője Holló Lajos képviselőtársam és előállottak az érdekeltek és nem érdekeltek és nem engedték, hogy Justh Gyulának azon inditványa, hogy hat órát ülésezhessen a ház, keresztülmehessen. Ne méltóztassék tehát nekünk e tekintetben semmit a szemünkre vetni. Lehetett, sőt kellett volna az egész tanácskozás tartamára hosszabb munkaidőt megállapítani, ha az a t. többségnek kényelmetlen nem lett volna. Ugyanúgy lehetett volna segíteni a 203. §. alapján, annak egyszerű, rövid módositása alapján, csak egy szót kellett volna még hozzátoldani, t. i. az egy óra helyett méltóztatott volna propozicziót tenni, hogy a meghosszabbítás 3—4 óránál tovább nem tarthat. En gr. Andrássy Gyula miniszter urnak, a mikor erről vele beszélni szerencsém volt, egyenesen megmondottam, hogy a magam részéről hozzá sem szólok a kérdéshez, annyira hozzájárulok, (Derültség.) méltóztassék csak ebben a tekintetben bármiféle propozicziót tenni, hogy az országgyűlés mostani tanácskozási ideje meghosszabbittassék. Azonban sohasem az ülések meghosszabbításáról volt szó. hanem mindig egy egész rendszerről, a mely a nemzeti ellenállás fegyvereit veszi ki a kisebbség kezéből, a mely magában foglalja kivétel nélkül mindig a katonai kérdéseket. Ezek a visszásságok szemet szúrnak, mert lehetetlen a lojalitás területén odáig menni, hogy egyenesen megmondjuk, hogy az udvarral szemben bizalmatlanok vagyunk a közösügyek és a katonai kérdések területén és azt mondani, hogy ezzel szemben csináljunk egy uj rendszert, a mely nem mondja ki nyíltan, hogy a katonai kérdések ki vannak véve, de magában foglalja azt szerkezeti utón. Erre azt mondták, hogy azt sem lehet. Minden olyan indítvány jó, a mely a katonai kérdések letárgyalását, a létszámemelés keresztülvitelét a többségi akarat utján lehetségessé teszi, ellenben az ellen van kifogás, a melyik azt lehetségessé nem teszi. Ez a kérdés gerincze és én a magam részéről ezt az aggályt tápláltam elejétől fogva és táplálom ma is, és ez az a nagy kérdés, a melyben meg fogják látni, hogy meg fog nyilatkozni az ország ép ugy, mint a kvóta kérdésében, a melyet sikerült a horvát harcz közepette átcsusztatni és sikerült átcsusztatni a kvótaemelést a bankkérdéssel való előhozakodással, és ezt a kérdést is keresztül akarják vinni a nemzetiségi mumus révén és a bankkérdés előretolásával. De a mint a nemzet látta, hogy a kvótát emelték és nem a bankot csinálták meg, ép ugy rá fog jönni, hogy most a házszabály revízióját, szigorítását, a létszámemelést csinálták meg, nem pedig a bankot. Mi tudjuk és magam is tudom, hogy az a munka és fáradság, a melyet most kifejtünk, hogy e javaslatokat ellenezzük, legnagyobb részben kárba vész, de bizonyos, hogy a nemzet látni és tudni fogja, a mikor a rossz következmények felmerülnek, hogy nekünk van igazunk, a kik e javaslat ellen határozottan és meggyőződéssel harczoltunk és nem önöknek, a kik félretették azt az aggályt, amelylyel bőségesen éltek, és a melylyel elmentek a technikai obstrukczióig, a képviselőház termének szétrombolásáig, a mikor Tisza Istvánról volt szó, a ki a lex-Danielt akarta, de most készségesen megszavaznak mindent, a mikor a lex-Daniel második kiadását, a lex-Nagy Emilt akarják megszavazni. Ezek az indokok késztettek felszólalásra. Arra kérem a t. házat, méltóztassék indítványaimat elfogadni, legalább azt a részt, a mely a többség intenczióival nem ellentétes, mert mindenesetre fognak ilyet találni. Méltóztassék elfogadni határozati javaslataimat különösen, mert azok a házszabály e részét nem érintik ós egyúttal arra kérem a t. elnök urat, méltóztassék a t. háznak a 218. §. alapján a kérdést feltenni, hogy e javaslatokat szíveskedjék a képivselőház kinyomatni és a napirendhez függeszteni. A javaslat első részét pedig, ugy a mint szövegezve van és előttünk van, a kifejtettek alapján el nem fogadom. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Elnök : Leng}^! Zoltán képviselő ur kérése értelmében kérdem a t. házat, méltóztatik-e elhatározni, hogy a képviselő ur által benyújtott indítványok és határozati javaslatok kinyomattassanak és szétosztassanak ? (Nem! Igen!) Kérem azokat, a kik ezt elrendelni kívánják, szivesked-