Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-295

395. országos ülés 1908 márczius 21-én

f szombaton. 93 gyűlöletre vannak mesterséges úton-módon felszítva és pedig minden indok nélkül. Nem erre kell, t. ház, a házszabályrevizió, mert az ilyen revízió indokolásánál fogva képes a belellenségek nevelésére, a mi sokkal végzetesebb volna hazánkra nézve, mint akármilyen külellenség támadása. Nem házszabályrevizió kell az ország népeinek, hanem igenis az általános választói jog kell nekik, kell a nemzetiségi törvény igazságos, jogos, törvényen alapuló végrehajtása, kell neki közérdekű gazdasági és szocziális intézmények megvalósítása. A házszabályok módosítását a belügyminiszter ur a választói reformmal hozza kapcsolatba. A választói reformot Magyarországnak Ö felsége a király ígérte meg. E nagyszerű, korszakalkotó reform előkészítésére és Magyarország népeinek ajándékképen való átadására a belügyminiszter ur vállalkozott. Ebből a tényből arra lehet következtetni, hogy a belügyminiszter ur, daczára társadalmi állásának és politikai meggyőződésének, elismeri egy j övendő demokratikus parlament szükT ségességét, elismeri, hogy a demokratikus reformoktól függ Magyarország jövő jóléte. Ezt az embernek tényleg jól esik hallani. Én azonban mindazonáltal »Timeo Donaos et dona ferentesc Mert mire lehet abból következtetni, hogy a belügyminiszter ur a választási reformot a módosított házszabály alatt kívánja tárgyaltatni és csak olyan reformmal kíván kedveskedni Magyarországnak, a melyet föltétlenül e módosított házszabályok alatt fogunk meghozni ? A nép zúgolódik, a nép követeli az általános választói jogot, nem bírja megvárni azt a pillanatot, a melyben óhajai teljesülnek, és beáll az az időpont, hogy az általános választói jog alapján ő intézhetné a maga sorsát. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Bella Mátyás: A nép millióinak ezen türelmetlenségét indokolttá teszi körülmény, hogy a választói jog reformját a belügyminiszter ur kapcsolatba hozza a házszabály módosításával. Ha ismernők a választói reformot, akkor talán megnyugodnánk a házszabály módosításában, mert nincs kizárva, hogy a házszabály oka

f annak idején a maga rendje és módja szerint a czélszerűség szempontjából mi is módositandónak fogjuk találni. De egyenesen a választói reformmal kapcsolatba hozni a házszabályok szigorítását legalább is gyanús dolog ós leszálHtja ennek a nagyszerű ajándéknak az értékét, a melyet 0 felsége a király akaratából a belügyminiszter ur nyújt Magyarország összes népeinek. Ilyenformán nincs kizárva annak lehetősége sem, legalább nem nyert eddig az ellenkező bebizonyítást, hogy egyáltalán nem akarja a belügyminiszter ur és a kormány a választói jogot a demokratikus elveknek megfelelő módon életbeléptetni. Ha ezt czélozza a házszabályok módosítása, akkor szent meggyőződésem szerint ez a nagy munka k»>-ba veszett, mert a mit most egy ilyen kis ellenzékkel szemben keresztül lehet vinni, azt nem lehet keresztülvinni azzal a nagy ellenzékkel szemben, a mely a mi helyünket foglalja el akkor, a mikor életkérdéssé válik a dolog, mikor a nép lesz az ellenzék helyén, a hatalmas, a szuverén nép fogja tiltakozó szavát felemelni, és akár lesz revízió, akár nem, az általános választói jogot demokratikus formában és a demokratikus elveknek megfelelőleg ez a néjn fogja megcsinálni. Mindez csak idő kérdése. E tekintetben tehát a házszabályok módosítása szintén kárba veszett munka. Kimutattam azon veszedelmeket, a melyek a házszabályok módosításából Magyarországra háramolnak, és végzetessé válhatnak. Egymás ellen uszítjuk a népeket, meggyengitjük és tönkre teszszük a nép bizalmát és talán erőteljesebb fellépésekre is biztatjuk. Ezért a házszabálymódositásra czélzó indítványt, mint czélszerütlent, nem fogadom el, sőt, mint veszélyeset, visszautasítom. A vita alkalmával felhangzott egy megjegyzésre kívánok még reflektálni. (Halljuk! Halljuk!) Molnár Jenő t. képviselőtársam a revíziót ellenző beszédében egyebek közt azzal a kifejezés élt, hogy a nemzetiségekkel minden áron meg kell egyezni. Erre a megjegyzésre felzúdult a többség, és olyan megjegyzés hallatszott, hogy »hogy mondhat ilyet magyar ember«. Hát még csak a gondolata is távol esik a t. többségnek attól, hogy a nemzetiségekkel meg kellene békülni ? Polit Mihály: Szomorú, nagyon szomorú! Bella Mátyás: Még gondolni sem lehet a t. többség részéről arra, hogy ez a béke a nemzetiségekkel kívánatos a haza, a közjó érdekében? Eelhangozhatott itt a házban a többség ajkáról ellenvetés, hogy hogy beszélhet így magyar ember! T. ház! Molnár Jenő t. képviselőtársam talán nem is akart ilyen kifejezést használni, és talán csak ugy véletlenül kicsúszott az ajká/ ról ez a kifejezés: smindenáron*. Következtetek erre abból, hogy t. képviselőtársam azon kérdésre, hogy milyen áron, nem is tudott hamarjában választ adni. Engedje meg a t. ház, hogy erre a kérdésre én adjam meg a választ és pedig egy szóban. (Halljuk! Halljuk! a középen.) Olyan áron kell a nemzetiségekkel kiegyezni, hogy ezen ár fejében lemond a t. többség a sovinizmusról és magyarosításról. (Helyeslés a középen.) Ez az egyedüli ára a nemzetiségekkel való kibékülésnek, illetve kiegyezésnek. Mert t. ház, a míg elméjüket, szivüket, eszüket és egész valójukat csak a sovinizmus hatja át, addig nem látják tényleg annak szükségességét, hogy mi, nemzetiségiek, magyarok, az ország, a haza összes népei egy törvényes és jogos alapon állva szolgáljuk a közös czélt és alkalmasak legyünk azután a