Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-295

94 395. országos ülés 1908 márczius 21-én, szombaton. kultuszminiszter ur által szörnyű képben meg­festett ellenállásra. Tehát Molnár Jenő t. képviselőtársamnak ez a kifejezése: »mindenáron« azt jelenti, hogy a sovinizmus árán. T. ház ! A házszabály-módosítást már eddig is több szónok ugy tüntette fel, mint a mely valamelyes összefüggésben van a katonai kér­dések megoldásával. Ma is szó volt erről, és ma is felzúdult a többség, hogy ez nem igaz, nem erre kell a házszabályrevizió, hanem más czél­ból szükséges. Hát a függetlenségi párt leg­utóbbi értekezletéből mindenki meggyőződhetik arról, hogy valamelyes összefüggésben mégis csak van a házszabályok módosítása a katonai kérdéssel, mert újból felhangzott Kmety Károly t. képviselőtársam részéről az az ellenvetés, hogy vétessenek ki a házszabálymódositás érvénye alól a katonai kérdések és ez nem történt meg. Ezért Kmety képviselő ur fentartotta módosí­tását továbbra is. Se erre, se arra nem kell a revízió: mire kell hát? Ha azt mondjuk, hogy a nemzetiségek ellen kell, a válasz az, hogy nem azok ellen kell, nem akarják azokat megsem­misíteni. Ha összefüggésbe hozzuk a revízió kérdését az általános választójoggal és féltjük tőle a reformot, ismét az a válasz, hogy nem a demokratikus reform lehetetlenné tételére kell. Ha azt mondjuk, hogy a katonai kérdések meg­oldásával van összefüggésben, azt felelik, hogy ezzel sincs összefüggésben. Kérdem tehát, nem-e jogosult az a feltevésem, a melyet előbbi beszé­demben hangoztattam, hogy a házszabálymódo­sitás tényleg csak hatalmi kérdés, hogy az csak a hatalom permanencziájának biztosítása végett kell. Kell azért, hogy a hatalom jól befészkelje magát és olyan várfalakkal vétessék körül, a melyeket csak igen nehezen tud szétrombolni a nép akarata. Ezen általam felhozott indokoknál fogva nem erre van szükség, hanem a nemzetiségi törvény jogos, becsületes, méltányos megtartá­sára, az általános választójogról szóló javaslat azonnali előterjesztésére, a mivel lehetővé téte­tik, hogy a nép jöjjön be az alkotmány sán­czai közé és ő maga rendelkezzék sorsáról. Ajánlom határozati javaslatom elfogadását. (He­lyeslés a nemzetiségi padokon.) Elnök: A zárszó jogán szó illeti Lukács László képviselő urat. Lukács László : T. képviselőház! Folyó év márczius hó 9-én mondott beszédem végén a következő határozati javaslatot voltam bátor benyújtani (olvassa): » Mondja ki a ház, hogy a Nagy Emil-féle javaslatot visszautasítja és csak egy oly házszabálymódositást hajlandó tárgyalás alá venni, mely az általános, titkos, egyenlő választói jogra vonatkozó törvényjavas­lat szentesítése után terjesztetnék be. Egyúttal azon házszabálymódositás a képviselők men­telmi jogának teljes biztosítására vonatkozó in­tézkedéseket is kell, hogy magában foglalja.« T. ház! Midőn a zárszó jogán most újból felszólalok, keresem azokat az indokokat, a me­lyeket a Nagy Emil-féle javaslat mellett fel lehet hozni. Sajnosán tapasztaltam, hogy elfo­gadható indokokra az elhangzott beszédek fo­lyamán nem akadtam, ellenkezőleg épen ezen beszédekből volt alkalmam kihámozni a leg­súlyosabb indokokat a javaslat elfogadása eUen. T. ház! Az országnak törvényhozó testü­lete itt tanácskozik rendes ülésen, normális időben. Az ország várja a nagy alkotásokat, a népek milliói szívszorongva lesik azokat a szer­ves intézményeket, a melyeket megigértek ugy a politikai, mint a közgazdasági, valamint kul­turális téren a népek közjólétének előmozdítása tekintetében. Várják a népek teljes joggal ez ígéretek beváltását, mert azok megvalósítására ünnepélyes Ígéretek történtek a választások alkalmával, a politikai jjrogrammbeszédekben, a politikai pártok manifesztumaiban, a kortes­beszédekben, a hírlapi czikkekben, és mondhatjuk, hogy az egész ország politikai légköre meg­telt bizonyos nagy eszmékkel, sziveket-lelkeket felemelő gondolatokkal és a választók ide küld­ték az ő követeiket, hogy valósítsák meg e nagy eszméket, valósítsák meg lelkes, odaadó, szorgalmas munkássággal. E díszes csarnok, az országgyűlés e fényes palotája néma, de klasszikus tanuja a lefolyt eseményeknek. Itt e házból indult ki a nagy hadjárat és idejöttek vissza a vezérek az őket követő vitézekkel. Nagyon természetes tehát, hogy az egész ország, a népek milliói e házból várják megindítását azoknak a nagy alkotások­nak is, a melyek megígértettek. És e ' helyett mit látunk, mit találunk ? Látjuk, hogy egy díszes ravatalt emelnek itt fel a t. házban, és e diszes ravatalra rá akar­ják helyezni a politikai és a parlamenti szólás­szabadságot. Ez ellen nemcsak hogy felzúdul, de tiltakozik is az ország millióinak, a népek lelkiismerete. (Mozgás.) A parlament kell hogy képviselje az országot, az országot ugy, a mint az valóban létezik, a mint él és fejlődik, kell hogy képviselje az országot a maga valóságában, nem pedig bizonyos frázisok által, természetel­lenes szofizmák által és végül erőszakosan fel­állított immár politikai paradoxonná vált para­grafusok szellemében. Nagy Emil képviselőtársam megállapította itt a ház színe előtt, általános helyeslés mellett, a következőket: A múlt idők kormányrendszere alatt összetoborzott parlamentek nem képvisel­ték az ország polgárai többségének politikai meggyőződését. (Mozgás.) Volt tehát parlament parlamentarizmus nélkül, a mi a politikai hely­zetre vonatkoztatva annyit jelent, hogy volt ebben az országban a valóságban egy parlament

Next

/
Oldalképek
Tartalom