Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-295

86 295. országos ülés 1908 márczius 2t-én, szombaton. tolják és a Nagy Emil-féle indítvány alapeszméiével magukat teljesen azonosítsák ? Nélkülözik e rejtély magyarázatát a többségi pártok részéről felszólalt szónokok beszédei. Mert hogyha egy országos, a képviselőház többségét képező nagy többség a maga álláspontját rövid négy hónapon belül ennyire megváltoztatja, azt hiszem, mégis tartozik a nyilvánosságnak, a közvéleménynek azzal, hogy álláspontjának megváltoztatását meg is indokolja. (TJgy van! a Jcözépen.) Igyekeztem megtalálni ennek az álláspontváltoztatásnak indokát és azt hiszem, nem lehet másban találni, mint abban az áramlatban, a mely most az utóbbi időben érvényesülni kezdett és a mely arra tendál, hogy a függetlenségi és 48-as párt uralmát tiz évre biztositsa. Pető Sándor: Csak ? Vlád Aurél : Egyelőre csak tizre, azután természetesen következik a másik tiz év és ezért volt szükség a házszabályrevizióra. Ugy látszik, a múlt nyáron az első horvát obstrukczió után a függetlenségi és 48-as párt még nem volt annyira begyakorolva a guvernementális párt kötelességének teljesítésébe és még ujoncz volt és mint ilyen, olyan volt, mint az újonnan befogott csikó, a mely mihelyt kihozzák az istállóból prüszköl, tombol, ki is rug és csak lassan szokik abba, hog)^ a hámot rátegyék. így történt a függetlenségi és 48-as párttal is. Akkor még nem volt hozzászokva, hogy a pirosfehér-zöldre festett, de azért hamisítatlan bécsi hámot viselje. Azt hiszem, hogy a függetlenségi és 48-as pártnak kötelessége a maga közvéleményét tájékoztatni arról, miért nem volt szükség, miért nem fogadta el a revízió eszméjét nyomban az első, a diadalmas horvát obstrukczió után és miért tartja most már nélkülözhetetlennek, miért tartja a haza sorsát menthetetlennek a revízió nélkül, most, midőn a horvátok újból megpróbálták az obstrukcziót és ezt az obstrukcziót visszaverték. Annál is inkább magyarázatra szorul ez a kérdés, mert hiszen a belügyminiszter és a többi szónok is nyilatkozott, hogy Bécsben nem kívánják a revíziót, hogy a király egyáltalán be nem avatkozik a ház autonóm ügyét képező kérdésbe. Mondom, annál feltűnőbb a jelenség, hogy a többség, a függetlenségi párt önként a győztes lábai elé rakja le a fegyvereket, melyeket a régi házszabály nyújtott és önként odadobva ezeket, úgyszólván azt akarja mutatni, hogy milyen jó fiukból áll is ez a többség, mennyire engedelmes, mennyire lojális, mennyire hajlongó, mennyire kész a felsőbb körök minden kívánságának eleget tenni, ugy, hogy ezen kívánságnak eleget teendő, még ezt a félelmetes alkotmánybiztositékot is odadobja és kész róla lemondani.. Azt hiszem, hogy más lélektani indoka ezen álláspontváltoztatásnak nem lehet, mint az, hogy a revízió szükségessége azért állott be, mert a t. többség, különösen pedig a függetlenségi és 48-as párt hatalmát a jövőre is biztosítani akarja, és minthogy neki, mint guvernementális, mint a hatalmat kezében tartó pártnak nincs szüksége a házszabályoknak ezen biztositékára, a maga hatalmát és uralmát kényelmessé, könynyüvé akarja tenni azáltal, hogy egy képzelt ellenség vele szemben ezt a fegyvert igénybe ne vehesse. TJgy látszik, hogy a Nagy Emil-féle indítvány, bár látszólag az obstrukcziót lehetetlenné teszi, azonban teljesen lehetetlenné nem teszi azt, és így még az az érv is nélkülözi az őszinteség kellékét, a mely szerint ezen indítvány megszavazása esetén az obstrukczió teljesen lehetetlenné van téve. A Nagy Emil-féle indítvány ugy van megszerkesztve, hogy a mostani, a jelenlegi párt képződhető ellenzéke számára teszi lehetetlenné a technikai obstrukcziót, sőt arra is törekszik, hogy kombinálva az uj választási joggal, lehetetlenné tegye azt az általános választói jog alaptan bekerülő ismeretlen párttényezőknek. Ámde a belügyminiszter, a ki a Nagy Emil-féle indítványnak az apja, mégis inkább betekinthet az uj választási törvény megalkotása utáni parlamenti helyzet alakulásába és ezért ugy van kontemplálva a Nagy Emil-féle indítvány, hogy még akkor is, mikor az uj választói jog meglesz, egy várható ellenzék a koalicziónak biztosított hatalmát ne veszélyeztethesse. Pető Sándor : Körülbelül tizen vagyunk jelen. Elnök: A szónokot félbeszakítani csak az elnöknek van joga, tanulja meg ezt a képviselő ur. Vlád Aurél : En egyáltalában nem értem, miként volt lehetséges az, hogy a függetlenségi párt ellenzéki korában uralkodhasson a mostani házszabályok mellett a régi Deák-párt és uralkodhasson a liberális párt is mindaddig, mig a függetlenségi és 48-as párt a maga hatalmi éhségével meg nem támadta, és nem tett lehetetlenné minden parlamenti tanácskozást csak azért, hogy megbuktassa a liberális többséget és a hatalmat a maga kezébe kaparintsa, mondom, nem tudom ezt máskép elképzelni, mint hogy a harmincz évi ellenzékeskedés révén kiéheztetett ellenzék annyira áhítozott a hatalom után, hogy lehetetlenné tett minden parlamenti tanácskozást. És ugyanaz a függetlenségi és 48-as párt most, mikor többségre került, valószínűleg azért perhorreskálj a annyira a régi házszabályokat, mert nem nyugodt a lelkiismerete, mert attól fél, hogy oly kormányzást fog létesíteni, mely ki fogja hívni a legélesebb küzdelmet, a leghevesebb ellenzéki állásfoglalást s ép azért, hogy a maga bűnös czéljai, reakczionárius törekvései meg ne hiusittassanak, hogy uralmát meghonosíthassa, azért van szüksége a Nagy Emil-féle indítványra, (Igaz ! Ugy van ! a középen.) azért van szüksége arra, hogy ilyen uj, reakczionárius, kisegítő házszabálya leg}"en. ( Ugy van ! a középen.) Az imént bátor voltam jelezni azt, hogy a Nagy Emil-féle indítvány elfogadása esetén sem válik az obstrukczió a maga teljességében lehetetlenné — ezt be fogom bizonyítani — és hogy ezt az eshetőséget csakis magának tartja fenn a függetlenségi és 48-as párt, arra az esetre, ha netalán