Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-294

70 29 í. országos öiás 10015 a nemzet fájdalmára, a nemzet veszteségére, a nemzet terhére vissza fog élni. (Igaz! ügy van! bálfelől.) T. képviselőház ! A kormány megnyugtatása e részben azért nem elégséges, mert, a mint volt itt rnár hazafiatlan többség, jöhet ide be erőszakos választással oly többség a jövőben is, a mely nem vallja ezen elveket, a melyeket a mai többség vall. Hiszen ott volt a szabadelvűpárti többség; ezt csak a mai házszabályokkal lehetett megbuktatni, s ha ez nem következett volna be, akkor még ma is Tisza István uralkodnék, s a nemzet kívánsága, a nemzet vágya, hogy diadalt arasson a függetlenségi politika, még most sem nyilatkozhatnék meg a házban. Ezért térek vissza Lovászy t. képviselőtársam kijelentésére, hogy »meg kell buktatni«. Helyes ! Meg kell buktatni, de akkor nem szabad kezünkből kiadnunk ezzel a házszabályszigoritással az utolsó fegyvert, a melylyel meg lehet buktatni egy hazafiatlan kormányt. Mihelyt a nemzet e jogáról lemondott, megszűntünk erélyesen, hatalmasan szembeszállhatni a különben is túlkajró császári követelésekkel. En a jövőt csak egyféleképen képzelhetem. Engedje meg a t. ház, hogy perspektívát rajzoljak e jövőről. En ugy képzelem, hogy a nagy anyapárti függetlenségi többség folytatni fogja az ország kormányzását dualisztikus alapon, minthogy máskép nem birja. Ezzel szemben feltétlenül szükség van egy nemzeti ellenzékre, a mely továbbra is hirdesse a perszonál uniót és minden munkájában ellenőrizze a dualisztikus alapon álló függetlenségi kormányt. Ebben a munkájában a nemzeti ellenzék a független Magyarország megteremtésében segiti a kormányt, másfelől ellenőrzi és sürgeti a többséget nemzeti tartalmú politikájának megvalósítására. (Helyeslés.) Hiszen, a ki igazán dolgozik, a kinek a szivén fekszik a haza sorsa, a ki nemcsak a maga kerületének szükkörű érdekét nézi, az maga kellene, hogy kívánja, hogy adjon a Gondviselés az országnak mennél több tüzes lelkesedésű, törhetlen szívű ellenzéki férfit, a ki rálép az ideális, kurucz politika terére és ott igyekszik a maga hazafiúi misszióját teljesíteni. Hiszen, ha nem lenne ilyen nemzeti ellenzék, az egyenesen romlását jelentené ennek a nemzetnek. Azért kellett a kvótát emelni; azért merte a kormány egy szakaszba összefoglalni a kiegyezési javaslatot, mert a király előtt nem tudott arra hivatkozni, hogy akarata fölött győzedelmeskedhetik egy erős nemzeti kisebbség akarata. Azt mondták Bécsben, hogy Kossuth Ferencz után megy a parlament és a nemzet és törekedtek Kossuth Ferencz megnyerésére és az ő jó szivét — mert kétségtelenül jószívű ember —, de gyenge akaratát könnyebben meg tudták törni; visszaéltek egy ember gyenge akaratával és ez által a nemzetnek okoztak kárt. Hiszen, ha nem volna Kossuth Ferencz gyengeakaratu — bár ne lenne az, bár az az aczélos, erős akarat lenne, mint örök büszkeségünk, Kossuth Lajos volt. — akkor nem írczius 19-én, csütörtökön. mondotta volna Czegléden, márczius 15-én, hogy az elszántságnál, bátorságnál értékesebb politikai erény a lemondás, a türelem, a folytonos áldozatok, egyszóval a béke. (Mozgás balfelöl.) Molnár Jenő : Lemondásról nem beszélt! Nagy György: Elismerem, hogy bibliai erény az a folytonos áldozathozatal, az a minduntalan való lemondás, mindenkivel való kibékülés és mindenki szavára való hallgatás. Széj) keresztény erények ezek, de nem nemzeti erények. Nekünk igenis szükségünk van arra a lekicsinyelt bátorságra, arra az értékében csökkentett elszántságra, mert csak ez a bárorság, ez az erős akarat, ez az elszántság lehet az az épitőtégla, a melyből függetlenségünk templomát felépíthetjük. A folytonos áldozathozatallal szegénynyé,koldussá tesszük ezt a nemzetet, és a koldusnemzet örökre meg van fosztva annak lehetőségétől, hogy valamikor szabaddá legyen. (Ugy van! balfelől.) Most hüvelybe tették az elszántság fegyverét és uj fegyvereket kovácsoltak puha, törékeny, gyenge lemondásból, a mely fegyverekkel sohasem fogják megvívhatni Ausztriával, Bécscsel szemben a harczot. Zlinszky István : Ne sírj, ne sirj Kossuth Lajos ! Nagy György : Bizony sirni kellene azon, hogy ilyenek vagytok, a helyett, hogy komolyan meghallgatnátok ! En örvendenék, ha Zlinszky István t. képviselőtársam majd tíz év múlva is ilyen vigan örvendezne a házszabály szigorításán, de azt hiszem, hogy ő csak most dudál ilyen vigan és akkor majd azt fogja mondani, hogy igazunk volt! Akkor késő lesz a bánat és ha szeretettel megvigasztalom is, a bajon többé nem segíthetünk. (Mozgás és zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Nagyon szomorú, nagyon komoly dolgok ezek! Hogyha lehetne a vígság hangján szólni ezekről, talán magam volnék az első, a Id így szólanék, de látom azt a nagy veszélyt, a mely a házszabályok szigorításának nyomán be fog következni. Egy esztendő se fog kellem hozzá, hogy keresztülmenjen a tisztek fizetésének emelése, sőt megtörténik ez még májusban, és keresztül fog menni a létszámemelés is, vagy legalább előhozzák a létszámemelés kérdését. . . Baross János: Megfelelő nemzeti engedményekkel ! Nagy György: ... és akkor, hogyha a többség ellene foglal állást, mi fog történni ? Következik a házfeloszlatás; a függetlenségi párt összetört zászlóval és elhagyott elvekkel kell, hogy a nemzet elé álljon ós elkövetkezik az, a mi ellen mindig küzdöttünk, hogy újból 67-es többsége lesz ennek a képviselőháznak. Egy hang (balfelöl) : Hát hol vagytok ti? Nagy György : Mi mindent elkövetünk, a mit becsületesen és emberi erővel el lehet követni, nem a magunk érdekében, hanem a függetlenségi zászló érdekében, de attól félek, hogy az a nagy kiábrándulás, a melybe éppen a függetlenségi és 48-as párt vitte a nemzetet, egyelőre olyan sebet