Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-294

29í. országos ülés 1908 n tása junktimban legyen az általános választójoggal. Erre vonatkozólag méltóztassék megengedni, hogy hivatkozzam a legilletékesebb tényezőre, magára gr. Apponyi Albert vaüás- és közoktatásügyi miniszter úrra, nevezetesen az ő 1904. november 9-én tartott beszédére, a melyet a miniszter ur azzal fejezett be, hogy Günther Antal határozati javaslatát fogadja el. Már most vitás csak az lehet, hogy a Günther Antal határozati javaslata mit tartalmazott, mit foglalt magában, hogy vájjon abban tiltakozás volt-e a házszabályszigoritás ellen, vagy pedig bizonyos feltételek mellett, bizonyos körülmények között a házszabályszigoritás megengedhetőségét helyesnek, ezélszerűnek tartotta-e ? (Halljuk! Halljuk !) A Günther Antal igazságügyminiszter ur által 1904 november hó 7-én előterjesztett határozati javaslat, a melyhez azután Apponyi miniszter ur is csatlakozott, a következőkép hangzott (olvassa) : »A képviselőház a házszabály módositása ügyében a választási törvény reformjával kapcsolatosan kivan határozni, ennélfogva az indítványban megjelölt bizottság megválasztása iránti határozathozatalt e reform létesítésének idejére halasztja*. Günther Antal indítványából tehát, a melyet Apponyi Albert miniszter ur is elfogadott, kimutatom azt, hogy igenis kivánta a házszabályok reviziója és az általános választási törvény behozatala közt a junktimot. Ugyanilyen értelemben, ugyanilyen szellemben nyilatkozott Kossuth Ferencz, kereskedelemügyi miniszter ur is, sőt Andrássy Gyula belügyminszter ur sem volt a junktim ellen; legalább 1904. deczember 28-án tartott beszédéből kimutathatólag az ellen nem tiltakozott. Hát kivántunk-e mi egyebet, akartunk-e mi egyebet, mint azt, hogy a nemzet vezérei által akkor elfogadott álláspontot ma is tartsa meg a képviselőház többsége, ma is maradjon, küzdjön azon a bázison, a melyen a nemzet többséget adott és a mely alapot a nemzet a maga szavazatával helyeselt és szentesitett. (Igaz! \tJgy van! a haloldalon.) Miért szükséges tehát most, a választási reform tárgyalása előtt, sőt tovább menve, annak ismerete és előterjesztése előtt egy házszabályrevízióval lelakatolni a képviselőház tagjainak az ajkát? Azt mondotta gróf Andrássy Gyula belügyminiszter ur, hogy szükséges azért, mert a jó és a rossz fogalma közti különbséget az emberek különbözőképen magyarázzák, különféle szempontból Ítélik meg és sokszor megtörténik, hogy épen a legjobb, a legbecsületesebb emberek nincsenek egy véleményen, hogy épen azok vallanak bizonyos dolgok tekintetében teljesen ellenkező és egymással ellentétes felfogásokat. Már most kérdem : szabad-e épen ezen legjobbakat, a belügyminiszter ur beszédében a legbecsületesebbeknek nevezetteket elzárni attól, hogy a maguk aggodalmainak necsak kifejezést adhassanak a választási reform tárgyalása alkalmával, hanem a mennyiben az a választási reform a nemírczius 19-én. csütörtökön. ö9 zet igényét ki nem elégítené, igyekezzenek becsületes, lelkes, kitartó parlamenti harczczal a nemzet érdekét diadalra juttatni ? (Felkiáltások balfelől: Igaz ! Ugy van !) Elénk lesz terjesztve a választási reform, és pedig a hogy Wekerle miniszterelnök ur megígérte, még a nyári szünet előtt, ugy hogy a nyári szünetben alkalmunk és módunk lenne ennek tanulmányozására. Én azonban tisztelettel kétségbevonom az előterjesztés idejét. De mondjuk, hogy majd később belátjuk és belátja a többség — mert hiszen a többség foglal el bizonyos álláspontot e kérdésben — pártpolitikára való tekintet nélkül belátja mindenki, hogy a nemzet érdekei szempontjából ez a választási törvény nem kielégítő : vájjon ekkor egyszerű visszautasítással megnyugtathat] uk-e a lelkiismeretünket, hogy a nemzet munkaidejét két-három évig hiábavaló tárgyalásoknál elfecséreltük ? Az a kérdés, hogy az akkor visszautasított választási törvényjavaslattal az így elmulasztott időért tudunk-e kárpótlást adni annak a nemzetnek, a mely minket épen alkotó munkára küldött ? Azt mondják és azon reménynek adnak kifejezést egyes képviselőtársaim, hogy valószínű az, hogy nem találkozik 150 ember, a ki azt a sürgősségi indítványt aláírja. De vegyük azt az esetet és tegyük fel, hogy akad 150 ember, a ki aláírja, az elnök maga hozzájárul — esetleg, a mint tervbe van véve, — csak az újságok utján tudom — az elnök e rendkívüli hatáskörét megszorítják — de szóval, a sürgősséget a ház kimondja. Már most az aláírók elmennek, azoknak többé színét sem látni, csak azok maradnak, a kik tiltakoznak az igy sürgősnek jelzett törvényjavaslat ellen. Hát igazságos, hogy 150 képviselő a többi 300 képviselő joga felett is határozzon ? Ha már olyan nagy, nemzeti egyetemes szükség valamely reform gyors letárgyalása, méltóztassék a sürgősség kimondásához szükséges számot 227-ben megállapitani és kimondani, hogy a határozatképességre a ház tagjai legalább is felének jelenléte szükséges. Majd meg méltóztatnak látni, a gyakorlati élet szomorú tapasztalatokkal fogja igazolni azokat az aggodalmakat, a melyeknek itt kifejezést adtunk, de akkor az orvoslás már késő lesz azokkal a bajokkal szemben, a melyek esetleg elő fognak fordulni. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Esetleg ! Nagy György: Azért mondom, hogy esetleg, honvédelmi miniszter ur, mert a nemzet örökéletű, a kormányok élete pedig igen rövid. Egyes ember iránt való bizalomhoz nem szabad fűzni oly törvényjavaslatok alkotását, a melyek egy egész nemzet életét vannak hivatva szabályozni. A nemzet mai többségének bizalma a kormányférfiak iránt ezek személyéhez fűződik, nem pedig a kormányhoz, mint ilyenhez és senki meg nem jósolhatja, hogy nem jön-e a jövőben oly kormány, a mely a nemzeti bizalommal rendelkező kormánynak megadott joggal a nemzet kárára, a