Képviselőházi napló, 1906. XVII. kötet • 1908. márczius–április 10.

Ülésnapok - 1906-294

294. országos ülés 1908 márczius 19-én, csütörtökön. öl hogy idővel a demokráczia folytán Magyarországból egy keleti Svájcz lesz, vagy nem lesz. (Mozgás.) Kötelességem felelni és reflektálni Polónyi igen t. régi képviselőtársamnak, a kivel együtt voltam 30 évvel ezelőtt is képviselő. (Zaj.) Hát, t. ház, nekem soka eszem ágában sem volt, hogy Magyarországban kellene kantonokat teremteni. Elnök : Másodszor figyelmeztetem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. Ha tovább is igy folytatja, minden további figyelmeztetés nélkül egyszerűen meg fogom tőle vonni a szót. (Helyeslés.) Polit Mihály: Az összes képviselő urak, kik a házszabályrevizió mellett foglaltak állást, ugy azok is, kik a házszabályrevizió ellen vannak, reflektáltak a horvát kérdésre, gondolom nekem is szabad arra egészen röviden reflektálni, mert összeköttetésben van a tárgygyal, hiszen ezen j avaslatnak első indoka az, hogy a horvát obstrukcziót le kell győzni. Ez nagyon fontos érv épen a mai viszonyok mellett, a melyek Horvátországban uralkodnak, legyenek kegyesek, és engedjék meg, hogy erre egy pár szóval reflektáljak. Elnök : A képviselő ur engedélyt kér a háztól, hogy a tárgytól eltérhessen. (Felkiáltások : Megengedjük !) A ház megadja az engedélyt. Polit Mihály: Volt alkalmam mondani, — és gondolom, e tekintetben minden igaz magyar hazafi velem egy véleményen van — hogy ezt a viszályt Magyarország és Horvátország közt szerencsétlenségnek kell tekinteni. Ezt a viszályt nagyon könnyen lehetett volna elkerülni és nem volt szükség arra, hogy az előidéztessék. Mi okozta ezt ? Találkozott egy nagyon ambicziózus államférfiú és képviselő, a ki befolyásolt egy történelmi nevet viselő minisztert és befolyásolta az egész minisztertanácsot abban az irányban, hogy el lehet térni az 1868 : XXX., a magyar-horvát kiegyezést tartalmazó törvényczikktől a vasúti pragmatika tekintetében. Ez volt a viszály oka és gyökere. És én azon véleményben vagyok, hogy barátságos utón bizonyos adminisztratív intézkedésekkel ezen segiteni lehetett és lehetne. Most is azt állítom, hogy azok, a kik a fiumei rezolucziót megalkották, a horvát-szerb koaliczió tagjai, a legjobb, a legőszintébb barátjai Magyarországnak, mert ez a párt az, a mely fentartja az unió eszméjét, a többi nyíltan hirdeti az elszakadást. (Igaz! Ugy van! a közéfen.) Nemrég, mikor Hammersberg képviselő ur interpellácziót intézett a miniszterelnök úrhoz, azt mondta, hogy a horvátok el akarnak szakadni. Erre én közbeszóltam, hogy nem igaz. A miniszterelnök ur, a ki közel volt, azt mondta : Ez igaz, maga dr. Erank őszintén mondta nekem, hogy el akarnak szakadni Magyarországtól. Erre én azt mondtam a t. miniszterelnök urnak : Kegyelmes barátom, dr. Frank a te szövetségesed volt az egész választási kampányban. Ebben a dologban is hiányzott az őszinteség. Hogyan lehet szövetségre lépni oly elemekkel, mint a Starcseviesisták, a kik nyíltan mondják, hogy elszakadnak Magyarországtól vagy pedig a szerb radikálisokkal, a kik ígéretet tettek, hogy kapnak huszonhárom mandátumot, s nem kaptak csak kettőt és abból is egy meg van támadva. Hát olyan premissza alapján horvát politikát csinálni, bocsássanak meg, ez képtelenség. A magyar kormány egészen zsákutczába jutott a horvát kérdésben az utolsó választásokkal szemben. Ha pedig valaki zsákutczába jut, akkor vissza kell mennie, mert különben nem tud előrejutni. Hisz már Deák Ferencz mondotta, hogyha rosszul gombolom be a kabátomat, akkor azt először ki kell gombolni. Én is abban a véleményben vagyok, hogy Horvátországgal szemben le kell szereim, (Nagy zaj.) tisztességesen leszerelni és fel kell használni azokat az elemeket, a melyek Magyarországnak, a magyarságnak őszinte barátai. Az képtelenség, hogy a bán nem tudott egyetlen egy képviselőt sem behozni a horvát országgyűlésbe. Azt mondják, hogy Rauch báró egészen törvényesen lett kinevezve. Hát ez áll, de nem áll az, hogy ennek a bánnak a horvát országgyűlésen nem kell, hogy többsége legyen. Kmety Károly: Nem szükséges. Polit Mihály : Hisz ott van a horvát autonóm törvény, a mely azt mondja, hogy a bán felelős a horvát országgyűlésnek. Kmety Károly : Csak jogilag ! Polit Mihály : Kell tehát, hogy politikai pártja legyen a horvát országgyűlésen, az pedig ott nincs. Vagy talán ugy akarnak kormányozni Horvátországba!!, a mint nálunk a darabontok kormányoztak ? (Mozgás.) A viszonyok teljesen ugyanazok, ugy hogy Horvátországban csak nyers erővel lehet kormányozni. Hát ezt akarják, ezt akarja Magyarország ? Kmety Károly: Ök akarják! Polit Mihály: Azt akarja-e a t. képviselőház, hogy ugyanolyan jelenetek forduljanak ott elő, mint 1883-ban, a mikor vér folyt Zágráb utczáin és lázadás volt Zagóriában % Posgay Miklós: Okosodjanak meg, akkor nem lesz igy. De részeg emberekkel igy kell bánni! Polit Mihály: Mit tett akkor az osztrák kormány, mit tett Ausztria % Oda küldött egy tábornokot és az csinált rendet. Es mit tett Tisza Kálmán ? Hisz ő oly hatalmas ember volt annak idején Magyarországon, itt voltam akkor és Polónyi képviselő ur is tudja, mi volt az a Tisza Kálmán. Tisza Kálmánnak le kellett szerelnie, engednie kellett Horvátországban a czimer kérdésében. Kmety Károly : Nem egészen igy volt! Polit Mihály : Kérem, leszerelt, engedett, nem tartotta fenn azokat a rendeleteket, a melyeket Szapáry Gyula bocsátott ki először Horvátországban. Tisza Kálmán, ismétlem, kénytelen volt leszerelni Horvátország irányában. Posgay Miklós : Az a baja a mi kormányunknak, hogy nagyon is engedékeny volt velük szemben ! Polit Mihály: Mi az oka, hogy a magyar kor-